Belföld

Kevesebb a szegény gyerek

Csökkent a hátrányos helyzetű, a veszélyeztetett és a szegény háztartásban élő gyermekek száma az elmúlt évtizedben – mutat rá az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tanulmánya, amelyből az is kiderül, hogy áll a pedagógusutánpótlás.

Kevesebb a szegény gyerek
Egyre több gyermek igényel különleges nevelést a pedagógusoktól
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Átfogó elemzést készített a magyar oktatás helyzetéről az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH). „A közoktatás indikátorrendszere 2021” című tanulmány többek közt a tanulók gazdasági–társadalmi helyzetét, az oktatás pénzügyi ráfordításait, eredményeit és a pedagógusok helyzetét vette górcső alá.

A dokumentum rámutat, hogy míg 2010-ben húsz, 2014-ben pedig huszonöt százalék volt a szegény háztartásban élő gyerekek aránya, 2020-ra ez az érték drasztikusan csökkent: tíz százalékra esett vissza. Az anyagi helyzet összefügg a szülők iskolázottságával, az alapfokú végzettségű szülők gyermekeinek nagyjából negyede élt jövedelmi szegénységben 2020-ban, míg a közép- és felsőfokú végzettségű szülők gyermekeinél ez az arány sorrendben 8–10 százalék és 3–5 százalék körüli volt. Örvendetes, hogy visszaesett a hátrányos helyzetű (HH) és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók aránya is a vizsgált időszakban.

2012 és 2014 között nagyon jelentős csökkenés történt, de ennek részben az volt az oka, hogy akkor szigorították a HH és HHH kategóriákba sorolás követelményeit. A tanulmány ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az adminisztratív változáson túl is megfigyelhető egy trendszerű, enyhe mértékű csökkenés. 2019-ben a közoktatásban részt vevők között a HH kategóriába tartozók aránya 10,4 százalék, míg a HHH tanulók aránya 5,6 százalék volt. A szórás óriási, mert míg például az északkeleti megyékben akár a 25 százalékot is eléri, addig Veszprém vagy Vas megyében, illetve a fővárosban 5 százalék alatt maradt az érintettek aránya.

Kitér az elemzés a családi körülmények egyéb aspektusaira is, eszerint kevesebb lett a tanító, illetve az osztályfőnök megítélése szerint veszélyeztetett (például alultáplált, otthoni bántalmazásnak kitett, elhanyagolt, drogfüggőség tüneteit mutató) tanuló is: arányuk öt és fél százalékról 3,2-re esett vissza 2010 óta.

Ami a tanulók eredményességét illeti: a bukások száma minden iskolatípusban csökkent.

Kedvezőtlen változás viszont, hogy megnövekedett a sajátos nevelési igényű diákok száma, ide tartoznak például a látási, hallási vagy beszédfogyatékos tanulók, és ide sorolják az autizmus-spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő fiatalokat is. Elmondható, hogy az SNI besorolású diákok aránya az általános és a középiskolában is folyamatosan emelkedett az elmúlt évek során, előbbiben 6,7-ről 7,7 százalékra, utóbbiban 3,9-ről 6,2 százalékra.

Az ELKH elemzői vizsgálták a szülők iskolázottságát is, amelyről az derült ki, hogy egyre tanultabbak a magyar felnőttek. A diplomások aránya a férfiak körében 18-ról 26 százalékra, a nők köré­ben 25-ről 35 százalékra nőtt 2010 és 2020 között. Ezzel párhuzamosan visszaesett az alacsony, legfeljebb általános iskolát végzettek aránya: a férfiak körében 14-ről 12 százalékra, a nők körében 16-ról 12 százalékra. Csökkent továbbá az érettségi nélküli szakmunkás végzettségűek aránya is, 38-ról 30 százalékra a férfiak, és 20-ról 17 százalékra a nők körében.

Foglalkozott a tanulmány a pedagógusok helyzetével is. Mint kiderült, még mindig kevés a férfi a magyar oktatásban, a főállású (teljes munkaidős) pedagógusok több mint 80 százaléka nő, de még az óraadók között is 60 százalék körüli a nők aránya.

A tanártársadalom életkori változásai sajnos nem festenek túl jól: a 30 évesnél fiatalabb tanárok és a 30–40 közötti korosztályba tartozók száma is csökkent, az 50–59 éves pedagógusok és a hatvan év felettiek aránya pedig megnövekedett. Az elmúlt évek során (többek közt az életpályamodellnek és a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjnak köszönhetően) egyre többen választották a pedagógushivatást, emelkedett az új belépők száma emelkedett, a pályakezdők aránya ugyanakkor még ezzel együtt is csak egy százalék körüli, ami hosszú távon nem elegendő a nyugdíjba vonuló kollégák pótlására.

Kapcsolódó írásaink