A demokrácia minden cseppjét pénzre váltaná a baloldal

Ezek a viták négyévente kiújulnak, négy éve és nyolc éve is ugyanerről vitatkoztak – emlékeztetett Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója. „Előbb magának a választásnak a bojkottja merül fel, aztán a választás után, a kétharmadok árnyékában a mandátumok felvétele. Végül mindig felveszik a mandátumukat, mert egyrészt a szavazóik ezzel bízták meg őket, másrészt a politikai életben az országgyűlési szereplés a csúcs, ez az igazi helyszíne a társadalmi vitáknak. Ez egy vitustánc, az ellenzéki buboréknak, a szavazóknak meg kell mutatni, hogy ők kint is vannak, meg bent is vannak. Ezt egyre nehezebb eljátszani a negyedik kétharmad után.”

Az elemző úgy látja, a Fidesz nagyon helyesen felhívta a figyelmet arra, hogy gyerekes viselkedés az emberek becsapása, amikor a baloldaliak arról beszélnek, hogy ők majd nem szavazzák meg a kormánypárti jelölteket a parlamenti tisztségekre, ellenben elvárják, hogy a saját jelöltjeiket megszavazzák a kormánypártok. „Könnyű úgy keménykedni, hogy alattad van egy háló. A Fidesz politikusai ezért hívták fel a figyelmet arra, hogy vagy komolyan veszik ezeket a szavazásokat, és akkor kölcsönösen támogatják egymás jelöltjeit, vagy nem lesz kölcsönösség. Ennek pedig meglett az eredménye, mert az ellenzék nagyrészt megszavazta a kormánypárt jelöltjeit, amit jól mutatnak a szavazási arányok” – tette hozzá Kiszelly Zoltán.

A tisztségviselők megválasztása során a DK, a Momentum és a Párbeszéd ki-be vonulgatott az ülésről. Gyurcsányék nevetséges akció-ja az elemző szerint csak a pártjuk keménymagjának szólt, amellyel a kormány kérlelhetetlen kritikusai-nak szerepében akartak tetszelegni, ami nem több egy szájkaraténál. „Eddig Jakab Péter volt a főszereplő, de ehhez komoly versenytársakat kapott. Hadházy egyedül maradt a fizikai távolságtartásban, de nyugodtak lehetünk, hogy később ő is leteszi majd az esküt, miként korábban is tette, mert a képviselői jogosítványokról és a rengeteg pénzről nem szívesen mondana le.

A tartalom nélküli külsőségekre épülő szimbolikus politizálásból azonban a választók láthatóan nem kérnek, és ezt negyedszer is nyomatékosan kifejezték. A vereségek után ugyan nagy fogadkozásokat hallunk tőlük, de érdemben nem történik semmi, mert ugyanazok a pártok és ugyanazok a politikusok a szereplők, akik folyamatosan ismétlik saját hibáikat” – vonta le a tapasztalatot a politológus, aki úgy látja, a baloldalon egyre jobban látszanak a törésvonalak, amit az is mutat, hogy a baloldali sajtó úgy fogalmazott: „Gyurcsány vezetésével vonultak ki”, így az a látszat, hogy a DK volt a kezdeményező, amihez a Momentum csak csatlakozott.

A DK kivételével minden baloldali párt az MSZP-s Hiller Istvánt szerette volna a parlament alelnökének, de Gyurcsány Ferenc ragaszkodott a saját emberéhez, Oláh Lajoshoz – akinek a kampány idején még a nevét sem tudta –, ezért mindenkinek őt kellett támogatnia.

„Ezzel a szocialistáknak és közvetlenül az MSZP korábbi elnökének üzentek megint, ha pozíciókról vagy pénzekről van szó, akkor nem ismernek barátságot, Gyurcsány akarata kell érvényesüljön” – állapította meg Kiszelly Zoltán.

A takarékosság persze csak akkor fontos a baloldal számára, ha másról van szó, így azon egyikük sem problémázott, hogy a korábbiaknál több frakció jelentősen növeli az Országgyűlés költségeit, és a következő négy esztendőben a baloldalon osztódó pártok miatt mintegy hárommilliárddal többe kerül az adófizetőknek a pártok működtetése.

A politológus emlékeztetett, hogy a baloldal előszeretettel diktatúrázik, ám aprólékosan kihasználja a demokratikus rendszer lehetőségeit, a számára kedvező megközelítést alkalmazza a pénzosztás során. A minél több frakcióval igyekeznek minden csöppjét kiélvezni a „diktatúrának” – fogalmazott Kiszelly Zoltán, aki az eltérő ellenzéki kommunikációra is felhívta a figyelmet, hiszen a Mi Hazánk már be is terjesztett két javaslatot, amellyel alternatívákat javasol.