Az egyetemisták több mint fele dolgozik

Friss tanulmányt publikált az Oktatási Hivatal (OH) a felsőoktatásban tanuló fiatalok helyzetéről. A huszonhét magyar egyetem és főiskola csaknem húszezer hallgatójának adatai alapján elkészített jelentés szerint a diákok többsége elégedett az általa választott képzés színvonalával: a végzősök mintegy kétharmada úgy érzi, tanulmányai felkészítik őt a hazai munkaerőpiaci érvényesülésre, sőt sokan gondolják (39 százalék), hogy az egyetemen szerzett tudással nemcsak itthon, de akár külföldön is megállnák a helyüket.

A legtöbb fiatal azt tervezi, hogy diplomaszerzés után a magánszektorban helyezkedik el, kevesebben vágynak önkormányzati és állami szektorba, és még kevesebben mernék vállalkozásra adni a fejüket. A külföldi munkavállalás a fia­talok négytizede számára jelenik meg reális alternatívaként (főként a művészeti, természettudományi és informatikai területen), de mint kiderült, a legtöbben csupán átmeneti időszakban gondolkodnak. Tartós külföldi munkavállalást csak a végzősök 12 százaléka tervez. A majdani munkavállalás kapcsán a főváros vonzereje elvitathatatlan, feltűnően magas azok aránya, akik Budapesten szeretnének dolgozni.

Az elemzés rámutatott arra is, hogy a felsőoktatásban tanulók szinte kivétel nélkül (98 százalékban) tudnak angolul. A hallgatók több mint kétharmada vallott arról, hogy rendelkezik valamilyen szintű német nyelvismerettel, míg a többi felkínált nyelv (orosz, spanyol, olasz, francia) ismertsége 12–16 százalék között mozog. Összességében a hallgatók 84 százaléka vallotta magáról, hogy legalább egy nyelv esetében „magas szintű” ismerettel bír. Ez azért fontos, mert a kormány 2020-ban már megpróbálta felvételi követelménnyé tenni a középfokú nyelvtudást, de a tiltakozások hatására végül elállt az új kritérium bevezetésétől, viszont az intézkedés néhány éven belül – a középiskolai nyelvoktatás megerősítése nyomán – újra terítékre kerülhet.

Ami a fiatalok szakválasztását illeti, kiderült, hogy a diákok elsősorban a képzési terület iránti pozitív attitűd, a munkaerőpiaci szempontok és a családi indíttatás alapján döntenek arról, hogy hová is iratkozzanak be. A kényszerválasztás nagyon ritka, és kifejezetten keveset nyom a latban a szak könnyű elvégezhetősége vagy a barátok, ismerősök véleménye.

Az OH tanulmányából megtudhattuk továbbá, hogy sokan dolgoznak a tanulás mellett még azok közül is, akik amúgy ingyenes képzésre járnak. A hallgatók 59 százaléka jelezte, hogy a szorgalmi időszakban a tanulmányai mellett folytat valamilyen kereső tevékenységet (alkalmazottként, saját vállalkozásban, illetve alkalmi munkát végezve), esetenként többfélét is. Az állami ösztöndíjas képzésre járó fiatalok valamivel több mint fele, az önköltségeseknek pedig háromnegyede számolt be arról, hogy dolgozik.

A tanulmányok és a munka összehangolása ugyanakkor a legtöbb esetben nem okoz megoldhatatlannak tűnő problémát, mindössze 12 százalék jelezte ezt. A munkavállalást illetően a magas jövedelem és a vezetői pozíció elnyerésének esélye főleg a gazdasági, jogi és informatikai képzések hallgatói számára fontos, míg a leendő pedagógusok és orvosok sokkal inkább a megcélzott munka társadalmi hasznosságát értékelik nagyra.

A tanulás melletti egyéb aktivitás (például egyetemi szervezetben, tehetséggondozó programban vagy kutatásban való részvétel) viszont csak a hallgatók kisebb hányadára, mintegy negyedére jellemző.

Vizsgálták a diákok családi hátterét is, amelyből kiderült, hogy a társadalmi mobilitást tekintve a pedagógusképzés a legnyitottabb képzési terület. Az itt tanulók szüleinek iskolai végzettsége alacsonyabb az átlagnál, így a pedagógushallgatók jóval nagyobb arányban lesznek elsőgenerációs értelmiségiek, mint más képzési területek hallgatói.