Belföld

Kétszázszor járták már meg Kárpátalját

Egy amerikai diák csak azért repült Magyarországra, hogy az Ukrajnából menekülteknek segíthessen

A magánszemélyektől az alapítvány számlájára beérkező adományok összege mostanra meghaladja a 180 millió forintot – közölte lapunkkal Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ügyvezető igazgatója. Elmondta azt is, hogy az ukrajnai háború kitörése óta a szervezet már kétszázhúsz tonnányi tárgyi adományt szállított Kárpátaljára, valamint hogy a munkájukat több mint kétezer önkéntes segíti folyamatosan.

Kétszázszor járták már meg Kárpátalját
Juhász Márton szerint akad tizenhat órás munkanap is
Fotó: MH/Katona László

– Az ukrajnai háború kitörése óta hányszor vittek adományt Kárpátaljára a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai?

– A háború kitörésének napján, február 24-én indítottuk az első segélyszállítmányunkat Kárpátaljára, azóta már csaknem kétszáz alkalommal jártak az MRSZ munkatársai határon túli testvéreinknél.

– Hány forint gyűlt eddig össze közösségi adakozásból és azt mire fordította az MRSZ?

– Közösségi adakozásból, vagyis a magánszemélyektől beérkező adományok összege mostanra meghaladja a száznyolcvanmillió forintot. Ezt az összeget élelmiszerre, higié­nés termékekre, munkaeszközök és gépjárművek beszerzésére, üzemanyagra, gyógyszerekre, illetve óvóhelyek berendezésére fordította az alapítvány.

– Saját erőből megközelítőleg mekkora forrást rendeltek az adakozás mellé?

– Karitatív szervezetként nincs gazdasági tevékenységből származó profitunk. Ahogy korábban egy református püspök nevezett minket a zöld egyenruhánkra utalva, mi olyanok vagyunk, mint a postások, akik célba juttatják azokat az adományokat, amelyeket cégek, magánszemélyek, gyülekezetek ajánlottak fel. Persze, lehetőségeink szerint minden tőlünk telhetőt megteszünk, ám ezeket nehéz forintosítani. Például irodánkat átalakítottuk menedékhellyé, ahol biztosítjuk az itt elszállásolt menekültek étkeztetését, ruházkodását, közösségi programokat szervezünk számukra, valamint segítjük a gyermekek beiskolázását, és támogatjuk a felnőtteket az álláskeresésben.

– Mire volt a legnagyobb szükség Kárpátalján?

– A Kárpátaljára átvitt tárgyi adományok mennyisége meghaladja a kétszázhúsz tonnát, ezek között tartós élelmiszerek, higié­nés termékek, gyógyszerek, ruhaneműk, háztartási eszközök és háztáji gazdálkodás során hasznosítható vetőmagok egyaránt megtalálhatók. Az adományokat szociális, valamint oktatási-nevelési intézményekhez, továbbá olyan gyülekezetekhez juttattuk el, akik maguk is részt vesznek a menekültellátásban.

– Lakossági felajánlásból mennyi természetbeni adomány gyűlt össze eddig?

– Ezt nehéz pontosan meghatározni, mert számtalan esetben az adományokat közvetlenül az ellátási helyszíneinkre – például a záhonyi vasútállomásra vagy a Nyugati pályaudvarra – hozták a felajánlók, így ezek nem jelennek meg a raktáraink adatbázisában.

– Hány munkaórát fordítottak az MRSZ munkatársai a menekültek ellátására február 24. óta?

– Ez nehéz kérdés, hiszen az elmúlt időszakban nem számított egyáltalán egyedi esetnek a tizennégy-tizenhat órás munkanap és a hétvégi feladat, de az biztos, hogy az ellátásban részt vevő munkatársak esetében ez a szám meghaladta a negyvenhatezer munkaórát. Ebbe természetesen nem számoltuk bele azt a több mint kétezer önkéntest, akik segítik a munkánkat, legyen szó akár tolmácsolásról, szállításról, raktárban szortírozásról vagy a segélypontokon történő segítségnyújtásról.

– A menekülteknek nemcsak szendvicsre, frissítőre, de szállásra és később munkahelyre is szükségük van. Ebben tudtak nekik segíteni?

– Az MRSZ mostanáig több mint hatezer-hétszáz menekült elszállásolásában vett részt. A munkahelyekre vonatkozóan nehezebb pontos adattal szolgálni: együttműködünk különböző szervezetekkel, de arra nincs pontos rálátásunk, hogy végül valóban sikerült-e elhelyezkedniük a segítségünkkel munkára jelentkezőknek egy adott munkahelyen.

– Az Ukrajnából elmenekültek között sok a tanköteles kisgyermek.

– Az MRSZ Alag utcai telephelyére a háború kitörése óta kilenc tanköteles korú gyermek érkezett, őket beiskoláztattuk egy közeli általános iskolába. Mindannyian kárpátaljai magyar gyermekek, tehát esetükben az oktatás magyar nyelven történhet. A többi tanköteles korú gyermeket, akiket gyülekezeteknél szállásoltunk el, helyben segítették az oktatáshoz való hozzájutásban.

– Lassan két hónapja zajlik a háború. Hogy viselik munkatársaik a folyamatos stresszt?

– Minden egyes menekült története más és más, és a maga nemében mindegyik szívszorító. Rémült kisgyermekeket látni mindig borzasztó érzés, és az elmúlt időszakban több olyan traumatizált ukrán gyermek számára kellett azonnali segítséget nyújtanunk, akik Ukrajna belső részeiről, a harcok elől menekültek Magyarországra. Többen közülük egyik vagy mindkét szülőjüket elveszítették a háborúban. Nemegyszer találkoztunk olyan zokogó menekülttel, aki teljesen egyedül volt, kilátástalan helyzetben – ilyen esetekben nem elegendő fuvart vagy szálláshelyet keresni, a legfontosabb, hogy vigaszt és bátorítást tudjunk nyújtani nekik.

A szívszorító pillanatok között találkoztunk lélekemelő mozzanatokkal is, például több menekült fiatal is beállt hozzánk önkéntesnek. Egyikük, Denis szinte a kezdetek óta velünk van a fővárosi ellátóhelyeken, hogy nyelvtudásával és kétkezi munkájával segítsen. Kedves önkéntesünk Brian, az amerikai egyetemista, aki Törökországban ösztöndíjas, azonban a háború kitörésének hírére csak azért repült Budapestre, hogy személyesen is segíteni tudjon.

Ugyanilyen rokonszenves számunkra Emil története, aki megjelent a Nyugati pályaudvaron, mert abban szeretett volna segíteni, hogy a mosdókat takarítsa a megnövekedett forgalomban. Méltatlannak tartotta a mellékhelyiségek állapotát, és így akart önkéntesként szolgálni a helyszínen. Ezeket az önkénteseket nem az öt perc hírnév vagy a kamerák érdekelték, csak egy cél vezérelte őket: ott és úgy segítsenek, ahogy arra leginkább a szükség van.

– Ha már szóba hozta: hány önkéntes segítette a munkájukat a háború kitörése óta?

– Mindeddig négyezer-százhuszonkilenc önkéntes jelentkezett szolgálatra az MRSZ-hez, közülük mostanáig kétezer-hétszázötvenkilenc fő vett részt a menekültkrízishez kapcsolódó ellátásban. Feladataik között szerepel a segítségpontokon történő ellátás – például szendvicsek, ásványvizek osztása –, tolmácsolás, információ biztosítása, a raktározás során az adományok szortírozása, valamint a személy- és adományszállítással kapcsolatos feladatok.

Kapcsolódó írásaink

Folyamatosan érkeznek a menekültek Budapestre

ĀVonatokkal érkeznek az Ukrajnát elhagyni kényszerültek - Eddig mintegy 90 ezren lépték át a határt - Ingyen utazhatnak az ukrán állampolgárok a belföldi MÁV-járatokon+ GALÉRIA