Vidéken ismerik egymást az emberek, nem lehet becsapni őket

– A választáson Korózs Lajos volt a legnagyobb kihívója. Mit szólt ahhoz, amikor megtudta, hogy őt kell legyőznie?

– Nem értettem, hogy kerül ide, hiszen köztudott, hogy Budapesten vagy Sarudon vagy Egerben lakik. Az ellenzéki pártok az elmúlt választások során mindig a húzóneveiket tették ide. Korózs Lajos már másodjára próbálkozott, 2014-ben is nekifutott ennek a körzetnek, de akkor sem volt túl sikeres. Hiszek abban a folyamatos munkában, amit a választókerületért teszek. Politikailag és stratégiailag is felkészültünk belőle, mint az eredmények jól mutatják.

– A polgármesterek sem értették Korózs megjelenését, többen elmondták, nem ismeri a térséget. Ez eljutott önhöz?

– Mi mindannyian ismerjük egymást, egy területen élünk, minden településen tudom, kik a képviselők, hogyan működnek a települések, ismerem a civil szervezeteket, a vezetőiket, kommunikálok velük, meghallgatom a problémájukat, és most ezek az emberek szívből és lélekből úgy gondolták, segítenek, hogy továbbra is együtt tudjunk dolgozni. Harmonikus munka folyik, ahol probléma van, ott mindig igyekszünk megoldást találni. Vidéken ismerik egymást az emberek, tudják egymásról, hogy milyenek és kire lehet számítani. Nem lehet becsapni őket, nem tehetjük meg, hogy egyet mondok, de a „testtartásom” mást mutat.

– Korózs először az orvossal és az orvosi rendelőkkel támadta, majd az utak meglétét vonta kétségbe. Mit tud tenni ilyenkor egy képviselő?

– Vannak, akik nem látják, mi történt, ami csak úgy lehet, hogy nincsenek jelen a térségben. Pont az ellenzék volt az, aki be akarta zárni a hatvani kórházat, amit nem fognak elfelejteni a térségben élők. Ha Korózs Lajos valóban meglátogatta volna a településeket, láthatta volna, hogy nincs olyan falu, község vagy város, ahol ne lennének rendben az utak.

– Tíz százalékkal nagyobb győzelmet aratott, mint négy éve, és dupla annyi szavazatot kapott, mint Korózs Lajos. Mit jelent egy ilyen arányú győzelem?

– A választás másnapján, hétfőn reggel fél nyolckor már dolgoztam. Felkeltem, és megnéztem, mennyi tartalék van még, mennyit tudok még javítani. Nem az vonz, hogy minél több százalékot érjek el, hanem hogy legyen nyoma a munkámnak. Nagyon fontos a számomra, hogy ez a választókerület fejlődjön. Sok olyan település van, ahol amikor elkezdtem együtt dolgozni velük az elmúlt évtizedben, úgy gondolták, úgysem történik majd semmi, de lettek utak, épületfejlesztések. Amit a helyiek kérnek, mindig azt csinálom, ha egy képviselő-testület szerint fel kell újítani valamit, addig nem engedem el az ügyet, amíg meg nem oldom. Fontos, hogy nagyon jó, összeszokott csapattal dolgozom, a közvetlen munkatársaimmal, az aktivistáinkkal, az önkéntesekkel együtt értük el ezt a választási eredményt. A legfontosabb, hogy közvetlen kapcsolatban tudunk lenni a választókkal.

– Térségbeli polgármesterek többször elmondták, hogy barátként tekintenek önre…

– Együtt sírunk, együtt nevetünk. Nincs olyan település, amelyhez ne kötne valami a gyerekkoromból. A nagymamám tarnazsadányi, az édesapám szülei ludasiak, de éltünk Csányban, Heves környékén dolgoztam, most pedig Hatvanban lakom már hosszú ideje. Soha nem hagytam el ezt a térséget. Minden települést igyekszem megismerni, ha nem tudok valamit, akkor kérdezek. Tudom a vízfolyásokat, az utakat, ismerem az intézményvezetőket, beszélgetek velük. Amikor egy idegen elmegy valahová, az első alkalommal még nem fognak megnyílni neki a helyiek, később azonban már elmondják a problémáikat, és akkor lehet megoldásokról beszélni, ha már közvetlenek. Szeretek beszélgetni, új embereket megismerni. Ha van időm, egy-egy községben végigjárom a mellékutcákat, megnézem, milyen elvégzendő feladat van még. Minél több tudásom van, annál könnyebben tudok gondolkodni az ott élők fejével, annál könnyebben tudok segíteni nekik. Nem irányítani akarok, hanem segíteni.

– Ha valaki meglátogatja ezt a harmincnyolc települést, akkor azt látja, hogy minden fejlődik. Újak az utak, a közintézmények modernek és folyamatosak az építkezések. Mi a cél a jövőben?

– Sok feladat van még, mindig akad hozzátenni való. Azt szoktam mondani, hogy a nagymamám úgy gondozta a virágoskertet, hogy mindig hozott bele új virágot, amitől szebb lett… A környezetvédelemre fektetnék a következő időszakban nagy hangsúlyt, a fák telepítése, a virágosítás mindig nagy álmom volt. Vannak még iskolák, ahol szigetelésre, energetikai korszerűsítésre van szükség, nyílászárókat kell cserélni, közeledni a nullás fenntartáshoz. A másik, hogy a belterületi utakkal a következő egy évben nagyot lépünk előre, alig lesz olyan település, ahol ne lenne már készen. Cél a kerékpárút-hálózatok összekötése is.

– A választás estéjén az eredményvárón milyen érzésekkel várta az első számokat?

– Amikor az első szavazókörből megjött az eredmény, ami egy kisebb szavazókör volt, azt láttam, hogy Szabó Zsolt kilencvenöt szavazat, Korózs Lajos tizennyolc, a harmadik jelöltnek pedig kilenc, akkor kezdtem felengedni, de csak lassan tudtam elhinni, amikor már ötven százalék fölötti volt a feldolgozottság. Nagyon jól esett, hogy sokan ott voltak velem, és utána rengeteg jókívánságot kaptam.

– Mikor lesz ideje pihenni?

– Amikor reggel felkelek, és arra gondolok, hogy igen, az előző nap is voltak gondok, de megoldottuk, vagy legalább is látom a megoldást, az engem feltölt, nekem az a pihenés.