Kudarcra ítélt összefogás

A totális összefogás hibás politikai konstrukció volt, már a létrejötte, legalábbis ebben a formában való megteremtése több olyan megoldhatatlan problémát vetett fel, ami végül szükségszerűen vezetett a történelmi kudarchoz – mondta lapunknak Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője. Kifejtette: olyan morális kérdések merültek fel, amelyeket nem lehet egyszerű haszonelvűségi számítással magyarázni, ráadásul a számítás is hibás volt, hisz a Jobbik elkötelezett szavazói nagyobb problémának látták Gyurcsány Ferenc jelenlétét és vezető helyét, mint azt az ingatag alapokon álló ígéretet, miszerint így legyőzhető a kormány.

Ha pusztán a józan ész szerint mérlegelne mindenki, és nem venné figyelembe az erkölcsi kérdéseket, akkor sem tudták volna egy lista mellé állítani a Jobbik és a DK szavazóit. A mindvégig „fegyelmezettebben” viselkedő baloldali szavazóknak is volt olyan része, amely végül azért maradt távol, mert nem fogadta el, hogy egy olyan szélsőjobboldali párttal kell együttműködni, amelynél folyamatosan kerültek nyilvánosságra vállalhatatlan múltbéli ügyek.

Ugyanilyen dilemmát okozott a momentumos választóknak is az, hogy közösséget kellett vállalniuk a szélsőjobboldal mellett az egykori kommunista utódpárttal és a 2010 előtti Gyurcsány-világ politikusaival – magyarázta a politológus. Közölte: annak, hogy végül a szavazók száma nem adódott össze az összefogás mögött, elsősorban olyan morális okai voltak, amelyeket a hatalom megszerzéséért és a haszon maximalizálásért mindenre kész ellenzéki politikusok lebecsültek.

Az összefogás formája akadálya volt a valódi politikai innovációnak – folytatta az elemző –, nem véletlen, hogy ebből az együttműködésből nem született valódi, következetes és világos politikai program, csak egy zavaros ötletbörze. Nem készült vonzó és hiteles alternatíva. Nagy tanulság, hogy az ellenzéknek nem elég valaminek a tagadását megfogalmaznia, hanem pozitív mondanivalóra is szükség van a sikerhez.

Látni kell azt is, hogy egy ilyen széles körű összefogást nem lehet sikeresen működtetni egy integratív, tehetséges politikai vezető nélkül – szögezte le Nagy Ervin. Rámutatott: Orbán Viktor a jobboldalon képes arra, hogy megszólítson olyanokat is, akik nem elkötelezett Fidesz-szavazók, de biztonságban érzik magukat, ha a kormányrúd nála van, a baloldalon viszont jelenleg nincs ilyen. Márki-Zay Péter ráadásul – mivel a személyes népszerűsége alacsonyabb volt az ellenzék népszerűségénél is – nemhogy szavazatokat hozott volna, inkább riasztó volt sokak számára.

A jövő nagy kérdése az lehet, hogy vajon visszatérünk-e a 2019 előtti centrális erőtér politikai dimenziójához. Az elemző úgy véli, egyelőre nem. Amikor a centrális erőtér létezett, a kormánypártok mellett a jobb- és a baloldalon is volt karakteres politikai tömb, ami a legsikeresebb időszakokban elérte a húsz százalékot, most ilyen egyik oldalon sincs.

A jobboldalon egy még nehezen értelmezhető, de sokkal kisebb párt van, a Mi Hazánk, ami könnyen lehet, hogy komolyabb ellenzéke lesz Gyurcsányéknak, mint a kormánynak, a baloldal pedig töredezettebb, mint valaha. Összesen hat baloldali frakció lesz a parlamentben, ez pedig bizonyos szempontból sokkal előnyösebb helyzet a kormánypártoknak, mint a 2019 előtti időszak. A Fidesz–KDNP és az Orbán-kormány politikája meghaladta a választópolgárok körében eddig meghatározó jobb- és a baloldali szembenállást, ami korszakos jelentőségű tény – hangsúlyozta Nagy Ervin.