„Minden háborúnak vége lesz egyszer”

Előbb Ivano-­Frankivszkba ment kocsival, onnan Lembergbe autóbusszal, majd gyalog a lengyel–ukrán határra, ahol a nővére férjének rokona várta, végül kalandos körülmények között jutott Magyarországra. Az anyuka az Odessza és Herszon között fekvő Mikolajivban hagyta szüleit és húgát, kisfiával indult el a viszontagságokkal teli útra férjéhez, Romániába. Házastársa még a háború előtt vállalt munkát keleti szomszédunkban.

Bogdána történetéhez hasonlókkal folyamatosan találkoznak a BOK-csarnokban kialakított humanitárius tranzitpontban dolgozók. Egy család Rivne településről érkezett, azt mondják, a környéken az oroszok folyamatosan támadták a civileket, gyerekek, nők haltak meg, ezért nem volt tovább maradásuk. Az anyuka elmondja, a gyermekek nehezen viselik a háborúval járó szörnyűségeket, a lövéseket, a robbanásokat. Igyekeznek játékkal és művészetterápiával elterelni a figyelmüket, de így is nagyon zaklatottak.

Két férfihez lépünk a pihenőben, szeretnénk megismerni az ő történetüket is, de – illedelmesen – elutasítják kérésünket. A munkánkat segítő tolmácstól megtudjuk, sok diák érkezett Ukrajnából, és jelenleg is érkeznek olyan orosz állampolgárok, akik eddig tartózkodási engedéllyel éltek Ukrajnában, köztük sok a férfi. A 18–60 év közötti ukrán állampolgárságú férfiakat csak akkor engedik át a határon, ha króni­kus betegégben szenvednek vagy egyedül nevelik gyermekeiket.

Natalija három gyermekével vágott neki a hosszú útnak. Luhanszk megyéből március 17. óta utaznak egyfolytában. A gyerekek miatt indult el, férjét, szüleit hátrahagyva. Nem volt más választása, mert nagyon veszélyes volt már a helyzet a környékükön. „Sok falu megsemmisült, az oroszok lőttek ránk minden oldalról” – idézi fel a rettenetes tapasztalatait a szőke hölgy. Fogalmuk sincs arról, mi lehet szeretteikkel, SIM-kártyára várnak, hogy kapcsolatba léphessenek velük. Nem tudják, mi lesz a sorsuk, lakhelyre, munkára lenne szükségük, utóbbira már kaptak is egy ajánlatot. Ugyanakkor nem tervezik, hogy nálunk telepedjenek le, az a vágyuk, hogy minél előbb hazamehessenek.

Natalja lánya, Valerija arról beszél: a régióban nyolc éve zajlik a háború, folyamatosan veszélyben éltek az emberek, a mostani mégis más helyzet. Reméli, minél előbb vége lesz a harcoknak, mert mint fogalmaz, „minden háborúnak vége lesz egyszer”. Megható, ahogy Valerija az álmairól mesél: szeretné folytatni tanulmányait, igaz, jelenleg még nem sejthető, hol teheti meg, mert lebombázták az iskolákat a  városukban. Szeretne találkozni mielőbb barátaival is, akikkel jelenleg csupán Messengeren tudja tartani a kapcsolatot, és ha a körülmények engedik, utazna is majd.

Natalija és a hozzájuk hasonlóan Ukrajnából menekülők szükségleteit a kormány és a karitatív szervezetek – a Baptista Szeretetszolgálat, a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az Ökumenikus Segélyszervezet – igyekszik minél gyorsabban kielégíteni. A BOK-csarnokban kialakítottak egy MÁV-jegypénztárt, ahol a Magyarországon belül érvényes, ingyenes utazást lehetővé tevő szolidaritási jegyeket adják ki, illetve a menekülők helyjegyet válthatnak európai továbbutazásukhoz. A menetrendeket faliújságon, de projektorral a falra kivetítve is megtekinthetik. A várakozóterekben a Keleti és a Nyugati pályaudvarra, a repülőtér felé és a szálláshelyekre tartók ücsörögnek, miközben a közelben a legkisebbek labdáznak.

Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság pultjánál sok az érdeklődő, itt személyre szabott tájékoztatást kaphatnak az ukrán állampolgárok, akiknek menedékes státuszt is biztosítanak, amennyiben hazánkban maradnak, és a háború kitörése, azaz február 24. után hagyták el hazájukat.

Ideiglenes védelmet kapnak, szállást szereznek a számukra az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság segítségével, valamint egészségügyi és munkaügyi ellátásra jogosultak itt-tartózkodásuk idejére. A tágas, tiszta csarnokban megtalálható két telekommunikációs cég is, az ingyenes SIM-kártya iránt rendkívül nagy az érdeklődés, hiszen sokan csak ennek használatával tudnak kapcsolatba lépni Ukrajnában maradt családtagjaikkal. A legtöbben Kijevből, Harkivból és Odesszából, illetve e városok környékéről érkeznek.

A legnagyobb tömeg az étkezőszektorban gyűlik össze, ahol az elcsigázott menekülők ételt, italt kapnak a karitatív szervezetektől. Az ügyintézők pultjánál fuvart, szállást kerítenek az igénylőknek. A csarnokban egy Animal aidnek keresztelt sarok is található, ahol ingyen juthatnak állateledelhez, kisállathordozóhoz azok, akik kedvencükkel együtt kénytelenek voltak otthonukat elhagyni.