Belföld

„Minden háborúnak vége lesz egyszer”

A fegyverropogásban, robbanások közt hátrahagyott családtagjaikat, barátaikat hiányolják a menekülők

Amikor először hallottuk a bombákat robbanni, pánik tört ki a városban, senki nem tudta, mit csináljon, szaladt mindenki, amerre látott – idézi fel a borzalmas élményeit a 21 éves Bogdána, aki feb-ruár 26. óta egyfolytában úton van, most ért Mikolajivból Budapestre, a BOK-csarnokba.

„Minden háborúnak vége lesz egyszer”
A gyermekek számára különösen nagy traumát jelentenek az átéltek
Fotó: MH/Purger Tamás

Előbb Ivano-­Frankivszkba ment kocsival, onnan Lembergbe autóbusszal, majd gyalog a lengyel–ukrán határra, ahol a nővére férjének rokona várta, végül kalandos körülmények között jutott Magyarországra. Az anyuka az Odessza és Herszon között fekvő Mikolajivban hagyta szüleit és húgát, kisfiával indult el a viszontagságokkal teli útra férjéhez, Romániába. Házastársa még a háború előtt vállalt munkát keleti szomszédunkban.

Bogdána történetéhez hasonlókkal folyamatosan találkoznak a BOK-csarnokban kialakított humanitárius tranzitpontban dolgozók. Egy család Rivne településről érkezett, azt mondják, a környéken az oroszok folyamatosan támadták a civileket, gyerekek, nők haltak meg, ezért nem volt tovább maradásuk. Az anyuka elmondja, a gyermekek nehezen viselik a háborúval járó szörnyűségeket, a lövéseket, a robbanásokat. Igyekeznek játékkal és művészetterápiával elterelni a figyelmüket, de így is nagyon zaklatottak.

Két férfihez lépünk a pihenőben, szeretnénk megismerni az ő történetüket is, de – illedelmesen – elutasítják kérésünket. A munkánkat segítő tolmácstól megtudjuk, sok diák érkezett Ukrajnából, és jelenleg is érkeznek olyan orosz állampolgárok, akik eddig tartózkodási engedéllyel éltek Ukrajnában, köztük sok a férfi. A 18–60 év közötti ukrán állampolgárságú férfiakat csak akkor engedik át a határon, ha króni­kus betegégben szenvednek vagy egyedül nevelik gyermekeiket.

Natalija három gyermekével vágott neki a hosszú útnak. Luhanszk megyéből március 17. óta utaznak egyfolytában. A gyerekek miatt indult el, férjét, szüleit hátrahagyva. Nem volt más választása, mert nagyon veszélyes volt már a helyzet a környékükön. „Sok falu megsemmisült, az oroszok lőttek ránk minden oldalról” – idézi fel a rettenetes tapasztalatait a szőke hölgy. Fogalmuk sincs arról, mi lehet szeretteikkel, SIM-kártyára várnak, hogy kapcsolatba léphessenek velük. Nem tudják, mi lesz a sorsuk, lakhelyre, munkára lenne szükségük, utóbbira már kaptak is egy ajánlatot. Ugyanakkor nem tervezik, hogy nálunk telepedjenek le, az a vágyuk, hogy minél előbb hazamehessenek.

Natalja lánya, Valerija arról beszél: a régióban nyolc éve zajlik a háború, folyamatosan veszélyben éltek az emberek, a mostani mégis más helyzet. Reméli, minél előbb vége lesz a harcoknak, mert mint fogalmaz, „minden háborúnak vége lesz egyszer”. Megható, ahogy Valerija az álmairól mesél: szeretné folytatni tanulmányait, igaz, jelenleg még nem sejthető, hol teheti meg, mert lebombázták az iskolákat a  városukban. Szeretne találkozni mielőbb barátaival is, akikkel jelenleg csupán Messengeren tudja tartani a kapcsolatot, és ha a körülmények engedik, utazna is majd.

Natalija és a hozzájuk hasonlóan Ukrajnából menekülők szükségleteit a kormány és a karitatív szervezetek – a Baptista Szeretetszolgálat, a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az Ökumenikus Segélyszervezet – igyekszik minél gyorsabban kielégíteni. A BOK-csarnokban kialakítottak egy MÁV-jegypénztárt, ahol a Magyarországon belül érvényes, ingyenes utazást lehetővé tevő szolidaritási jegyeket adják ki, illetve a menekülők helyjegyet válthatnak európai továbbutazásukhoz. A menetrendeket faliújságon, de projektorral a falra kivetítve is megtekinthetik. A várakozóterekben a Keleti és a Nyugati pályaudvarra, a repülőtér felé és a szálláshelyekre tartók ücsörögnek, miközben a közelben a legkisebbek labdáznak.

Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság pultjánál sok az érdeklődő, itt személyre szabott tájékoztatást kaphatnak az ukrán állampolgárok, akiknek menedékes státuszt is biztosítanak, amennyiben hazánkban maradnak, és a háború kitörése, azaz február 24. után hagyták el hazájukat.

Ideiglenes védelmet kapnak, szállást szereznek a számukra az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság segítségével, valamint egészségügyi és munkaügyi ellátásra jogosultak itt-tartózkodásuk idejére. A tágas, tiszta csarnokban megtalálható két telekommunikációs cég is, az ingyenes SIM-kártya iránt rendkívül nagy az érdeklődés, hiszen sokan csak ennek használatával tudnak kapcsolatba lépni Ukrajnában maradt családtagjaikkal. A legtöbben Kijevből, Harkivból és Odesszából, illetve e városok környékéről érkeznek.

A legnagyobb tömeg az étkezőszektorban gyűlik össze, ahol az elcsigázott menekülők ételt, italt kapnak a karitatív szervezetektől. Az ügyintézők pultjánál fuvart, szállást kerítenek az igénylőknek. A csarnokban egy Animal aidnek keresztelt sarok is található, ahol ingyen juthatnak állateledelhez, kisállathordozóhoz azok, akik kedvencükkel együtt kénytelenek voltak otthonukat elhagyni.

Óvodai és iskolai beiratkozás


Napról napra emelkedik azon családok száma, ahol a szülők menedékes kérelmet nyújtanak be, és gyermekeiket magyar óvodákba és iskolákba íratják be. Az óvodai nevelésben való részvétel 3 éves kortól kötelező, ez a korosztály rendkívül gyorsan megtanulja a nyelvet. Az iskolákban is cél a gyerekek minél gyorsabb integrációja és felzárkóztatása, illetve adott esetben a magyar nyelv megtanítása. Ennek érdekében heti öt délutáni, egyéni foglalkozást biztosítanak az érintett tanulóknak, erre többlettámogatást kapnak az Ukrajnából érkező menekülőket befogadó intézmények. Megnyitják az érettségire jelentkezés lehetőségét is a menekülő diákok számára.

Kapcsolódó írásaink