Belföld

Tamás József püspök és Kontra Éva szerzetes kapta idén a Hit-pajzsa díjat

Tamás József romániai magyar katolikus püspök, a Gyulafehérvári Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke és Kontra Éva szerzetes, a Magyarok Nagyasszonya Társaság első általános elöljárója kapta idén a Hit-pajzsa díjat.

Tamás József püspök és Kontra Éva szerzetes kapta idén a Hit-pajzsa díjat
Kövér László házelnök a kitüntetettekkel
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából évente odaítélt elismerést szombaton adták át Budapesten.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke köszöntőjében arról beszélt: a  kommunizmus áldozatainak sorsa intelem a jövő nemzedékeinek, hogy minden időkben vértezzék fel magukat.

Az istentagadásból mindig embertelenségbe torkolló gonoszság ugyanis soha nem fogy ki a fegyvereiből, de „soha nem az győz, akinek a fegyvere erősebb, hanem az, akinek a hite” - fogalmazott.

A házelnök szólt arról is: a kommunizmus idején hívő keresztényként élni csak bátran lehetett, az egyházi szolgálat pedig  „hátratétellel járt”: szegénységgel, állandó megfigyeléssel, zaklatással, nem ritkán fizikai bántalmazással, szabadságvesztéssel vagy éppen vértanúsággal. A kommunisták ugyanis nem értették, hogy akiket ők ellenségnek látnak, nem a hatalom ellen, különösen nem annak megragadására törnek, hanem Isten ügyét szolgálják.

Ezek az emberek, ha kellett, megjárták a halál árnyékának völgyét a börtönökben, internálótáborokban, és magától értetődő természetességgel hordozták a maguk keresztjét az élet peremére szorítva. A vállukra vett kereszt pedig „elhordozta őket”: erőt, értelmet és célt adott a mindennapokban és a nagy, nehéz pillanatokban egyaránt.

Munkájuk és személyes példájuk nyomán a „sivatag mélyén oázisok jöttek létre, ahol az élő vizek forrásánál megtermettek a lélek gyümölcsei: a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önmegtartóztatás” - fogalmazott Kövér László.

Hozzátette: ezeknek az embereknek nagy szerepük volt abban, hogy az egyház intézményként is túlélhette a diktatúrát, és a rendszerváltoztatáskor volt ereje ahhoz, hogy „a maga keretein messze túlmutató módon szolgálhassa” a nemzetet.

Kövér László szerint ma ismét terjeszkedik az istentagadó és emberellenes ideológia, amely a „tolerancia jelszavát harsogva valójában ordas hatalmi és üzleti érdekek miatt szüntetné meg a szólás- és a lelkiismereti szabadságot, visszaél a jogállam eszközeivel, családokat szakítana szét, gyermekeket csonkítana meg, és elvenné őket a szüleiktől”.

Hangsúlyozta: a keresztény közösségek sorsa messze túlmutat az egyházon. „Magyarország sorsa múlik azon, hogy milyenek lesznek a családjaink, hogy milyenek lesznek az iskoláink...”

Kövér László a gyermekvédelmi népszavazásról szólva kiemelte, minden jóakaratú ember számára egyértelmű, hogy a gyermekek sorsáról nem lélekmérgező aktivistáknak, hanem a szülőknek kell felelősen dönteniük.

Az országgyűlési választások tétje pedig az, hogy lesz-e a demokrata magyarok és az ezeréves keresztény Magyarország számára jövő, vagy „elporlunk a mindent elnyeléssel fenyegető szellemi és erkölcsi sivatagban” - fogalmazott Kövér László.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a díj egyik kurátora Tamás Józsefet laudálva felidézte: 1968-ban papi jelmondatául „A nagy király követe vagyok” Assisi Szent Ferenc-mondatot választotta. Ezt azonban a kommunista hatóság nem engedte rányomtatni a szentelési emléklapra, ezért végül a „Legyen meg a te akaratod!” mondat került a szentképre.

A díjazott életútját ismertetve Sajgó Szabolcs elmondta: a II. világháború  poklában, 1944-ben született Madéfalván nyolcgyermekes családban.

Már gyermekként megmutatkozott mélyebb vonzódása a papi hivatáshoz, ezért az általános iskola után szülei a gyulafehérvári római katolikus líceumba íratták. 18 évesen kezdte el a papságra felkészítő tanulmányait.

Tamás József vallja, ahogy a hivatást nem mi választjuk, az igazi hivatás az isteni hívásban mutatkozik meg. És aki meghív, hűséges és képes hűségesé tenni mindazokat, akiket meghív szolgálatára. „Tamás József pedig hagyta magát, hogy meghívója hűségessé tegye” - hangzott el.

Tamás Józsefet Márton Áron szentelte pappá 1968-ban Kolozsváron. Felszentelése után Medgyesen volt segédlelkész, majd 1972-től Tűrön lett plébános. 1979-től 1997-ig a gyulafehérvári papnevelő intézetben tanított.

1997-ben szentelték püspökké, ezt követően több mint két évtizeden keresztül a Gyulafehérvári Egyházmegye segédpüspökeként szolgált.

Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára Kontra Évát méltatva úgy fogalmazott: a szerzetes nővér „Istenben bízva életének minden nehéz pillanatában talpon tudott maradni”. Talpon maradt, amikor a világháború után a történelem szétszakította családját. Talpon maradt, amikor egy koncepciós per során rá és három társára „húsz perc alatt összesen húsz évet osztottak ki” és akkor is, amikor a piliscsabai szociális otthon 15 évnyi vezetése után köszönet és a békés nyugdíjazás helyett elbocsátották.

Mindezek után 1986-ban az ő vezetésével alakult meg a Magyarok Nagyasszonya Társasága, és 30 évig vezette a rend által fenntartott Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthont - mondta Fülöp Attila.

A Parma fidei - Hit pajzsa díjat 2002-ben alapította Horváth Béla volt kisgazda politikus és a 2008-ban elhunyt Gyurkovics Tibor író. Olyan papoknak, szerzeteseknek ítélik oda minden évben, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz. Az elismeréssel járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.

Kapcsolódó írásaink