Végzetes zuhanás a kamaszkor érzelmi hullámvasútjáról

Öngyilkos lett tavaly ősszel egy tizenöt éves kislány Kaposváron, azután ugrott le a negyedik emeltről, hogy elveszítette édesapját. Ugyancsak néhány hónapja vetette metró elé magát egy tizenhat éves lány, végzetes tettének szerelmi bánat lehetett az oka. Az öngyilkosság a második számú halálok az európai fiatalok körében az Unicef tavalyi jelentése szerint. Kontinensünkön évente ezerkétszáz 10 és 19 év közötti gyermek és fiatal vet véget az életének, vagyis naponta három kamasz lesz öngyilkos.

Magyarországon az elmúlt években stagnált, vagy lassan csökkent a befejezett öngyilkosságok száma, a számokból azonban úgy tűnik, hogy ez a kedvező tendencia 2020-ban megfordult – közölte lapunkkal Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. Míg 2019-ben 1550, két éve már 1706 személy lett befejezett öngyilkosság áldozata. Bár korosztályos bontásban statisztikát nem ismer a legfrissebb adatokból, a pszichológus tart tőle, hogy a legfiatalabbak körében is emelkedett a korábbi húsz-huszonöt fős átlagszám. „Sokkal többen érintettek az öngyilkossági késztetésekkel való küzdelemben, illetve a befejezetlen szuicid kísérletekben, és sosem lehet biztosan tudni, melyik gondolatból lesz tett, és melyik tett lesz végzetes” – mutatott rá a szakember.

A Kék Vonal szolgáltatásaiban a koronavírus-járvány előtt ezer körüli volt évente azoknak a beszélgetéseknek a száma, ahol öngyilkossági gondolatok vagy akár tervek felmerültek. Ez a szám tavaly már az első félévben meghaladta a kilencszázat. Jellemzően a szuicid késztetésekkel küzdő tizenéves vagy fiatal felnőtt fordult a civil szervezethez, sokkal ritkább, hogy aggódó hozzátartozó vagy barát keresett segítséget.

Az öngyilkosságok és az öngyilkossági gondolatok számának emelkedése hátterében ott lehetnek a járvány okozta korlátozások, akár olyan szinten, hogy a családok nagyobb összezártsága, a digitális oktatás, sokféle veszteség és gyász pluszstresszforrásként jelentkezett, miközben az elmaradt vagy megnehezített találkozások, szórakozási, feltöltődési lehetőségek nehezítették a konstruktív megküzdést a nehézségekkel. Nehezebb, ha nincs offline találkozási lehetőség, nem is beszélve az egészségügyi rendszer telítődéséről, az amúgy is kapacitáshiányban szenvedő gyermekpszichiátriai osztályok és ambulanciák várólistáiról.

Arra a kérdésünkre, hogy esemény, cselekmény, a világhálón látott rossz példa vagy valami egyéb válthatja ki a fiatalokból az öngyilkossági reakciót, Csekeő Borbála azt felelte: az öngyilkosságoknak elsődleges rizikófaktora valamely kezeletlen pszichés betegség. Tizenéves korban ez leggyakrabban a serdülőkori depresszió. Különösen veszélyes, ha valamilyen lelki problémával régóta küzdő, esetleg mindenféle terápia, sőt diagnózis nélkül szenvedő fiatalt ér valamilyen negatív életesemény: iskolai kudarc, családi változás, párkapcsolati csalódás, bántalmazás otthon vagy kortársai között.

Ilyenkor sajnos egyáltalán nem biztos, hogy az érintett fiatal jó helyen keresi a segítséget. Egy krízishelyzetben lévő, lelkileg labilis tizenévesre életveszélyesen hathat akár egy felelőtlenül tálalt szuicid eseményről szóló hír, egy rosszindulatú „jó tanács”, de sajnos azok a – jellemzően online – kortárs csoportok is, ahol a többféle nehézséggel küzdő tinédzserek felelős felnőtt moderálása, szakember bevonása nélkül próbálnak egymásnak támogatást nyújtani, miközben gyakran azt élik meg, hogy saját terheiket sem tudják hordozni. Fontos tudni, hogy nem minden esetben valóban az öngyilkosság a cél, sőt!

„Azok a fiatalok, akik öngyilkosságot kísérelnek meg, azt jelzik a környezetüknek, máshogyan akarnak élni. De ezzel olyan jelzőrakétát lőnek fel, amibe bele lehet halni” – fogalmazott a Kék Vonal szakmai vezetője. A szülő, családtag elveszítése, szerelmi bánat, cyberbullying, tanulmányi eredmény romlása, sikertelenség a tanulmányokban nem okok az öngyilkosságra, azonban bármelyik lehet egy utolsó csepp a pohárban.

A serdülés, a kamaszkor eleve érzelmi hullámvasút, a korábban többé-kevésbé jól működő családokban is nehéz időszak. Egy tizenévesnek egyszerre feladata szüleinek jó gyermeke maradni, az iskolában szorgalmas diáknak lenni, egyben kilépni a felnőttkor kihívásainak színpadára, beilleszkedni a kortárs közösségekbe, életre szóló vagy inkább életre szólónak feltüntetett döntéseket hozni továbbtanulásról, pályaválasztásról, párválasztásról, miközben minden hónapban újra ismerkedik a serdüléssel folyvást változó tükörképpel. Mindezt egy olyan korban, amikor nagyon nehéz korábbi mintákat követni, ahol már ma sem igaz, ami egy éve biztosnak tűnt, legyen szó érettségi követelményekről, munkaerőpiacról vagy a családok teherbíró képességéről.

Mégis gyermekeink többsége kisebb-nagyobb vargabetűkkel és sérülésekkel, de veszi ezeket az akadályokat. Viszont ha valakinél a test-lélek-szellem egyensúlyi működése felborul, ha kialakul a depresszió, a bipoláris zavar vagy más kórkép, akkor nagyon lecsökken a lelki ellenálló képessége, és bármilyen negatív eseményre reagálhat teljes összeomlással, önagresszióval.

Azt tapasztalom, hogy a fiatalok inkább segíteni szeretnék egymást – válaszolta a pszichológus arra kérdésünkre, mennyire jellemző Magyarországon, hogy egymást ösztönzik a fiatalok öngyilkosságra. Hozzátette: ugyanakkor a támasz nyújtására - természetesen – nagyon korlátozott eszközeik vannak. Ilyenkor az a veszély, hogy éppen a reménytelenség érzésében vagy a rosszul alkalmazkodó, valódi megoldást nem hozó megküzdésekben erősítik meg egymást, mint a szerhasználat vagy az önsértés.

Ezért is nagyon fontos, hogy legyenek olyan kortárs segítő programok, támogató csoportok, ahol a tizenévesek egymást tudják segíteni, de nincsenek ebben magukra hagyva, és megvan annak az útja, mikor, kihez lehet fordulni, ha felnőtt bevonására van szükség. Persze arra is van példa – a Kék Vonalat felkeresők történetében is –, hogy bántalmazás, bullying egy eszközeként jelenik meg a másik öngyilkosságba hajszolása. Ez különösen könnyen előfordulhat az online zaklatásban, ahol nincs valódi visszaigazolása a bántalmazónak arról, milyen hatást váltanak ki az üzenetei az áldozatból. Azaz lehet, hogy a másik már régen a földön fekszik, de a rúgások nem maradnak abba. Ilyenkor az úgymond öngyilkosságra ösztönzés végzetes is lehet, pedig esetleg csak egy rossz viccnek indult a dolog. Ezért is fontos a tizenévesek körében is tudatosítani, hogy más öngyilkosságában való közreműködés bűncselekmény.

Ha a kamaszkori hullámvasút egy ideje már csak lefelé megy, akkor nagyon fontos szakemberhez, pszichológushoz, illetve ha depresszió vagy akár evészavar, pánikbetegség vagy más lelki betegség jelei mutatkoznak, pszichiáterhez fordulni. „Ha az aggódás, a féltés hiteles, akkor sosem lehet túl korán ezt jelezni. Oda kell fordulni a másikhoz, és elmondani, hogy aggódom érted, úgy látom, nem vagy jól, itt vagyok, és érdekel, mi történik veled” – hangsúlyozta Csekeő Borbála. Hozzáfűzte: ha azt érezzük, valaki olyan lelki állapotba kerül, hogy könnyen maga ellen is fordulhat, vagy szó szerint megoszt velünk az öngyilkosságra utaló gondolatokat, ne hagyjuk egyedül, illetve jelezzük a szüleinek, gondviselőinek.

Sajnos még ma is rengeteg félelem kötődik a pszichológusokhoz, terápiákhoz, az a gondolat pedig, hogy a gyermeket pszichiátrián kezeljék, még riasztóbb lehet. Pedig a lelki betegségek éppen úgy orvosért kiáltanak, mint egy nyílt törés vagy egy vakbélgyulladás – figyelmeztetett a szakember.

A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok 116-123-as segélyhívó számára viszonylag kevés adekvát hívás érkezik a 18 év alatti korosztály részéről, az elmúlt évben a mintegy százhetvenezer hívásból csaknem hatezer hívás volt szuicid tartalmú, amely elsősorban a középkorú hívókat érintette, a 18 év alattiak aránya öt százalék az öngyilkossági hívástartalmak esetében – közölte Dudás Erika, Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálat elnöke. Elmondta, elsősorban a hívó részéről jelenik meg az öngyilkossági szándék, ritkán telefonál osztálytárs vagy barát öngyilkossággal kapcsolatban.

Tapasztalataik szerint a koronavírus-járvány alatt az adekvát (érdemi) hívások száma emelkedett, míg az inadekvát (hecc-, zaklató) hívások száma és aránya csökkent. A szuicid hívások száma is emelkedést mutatott a covid megjelenése után, hívástartalmukat elemezve pedig arra jutottak, hogy elsősorban a szuicid képzetek megjelenése emelkedett csaknem tizenöt százalékos mértékben. Sok fiatal számolt be az interneten megjelenő tartalmakról, mint például korábban a kék bálna jelenségről, amely félelmet, szorongást váltott ki belőlük, és nagyon gyakran nem volt kivel megbeszélniük ezeket az érzéseket, feszültségeket.

A szuicid tartalmú hívások mögött sokszor az áll, hogy a segítséget kérők szeretnének másképpen élni. A segítő beszélgetések során azonban nem ritka az öngyilkossággal történő zsarolás vagy a korábbi kísérletekről történő beszámoló sem. A fiatalok esetében a szuicid tartalmak elsősorban a kapcsolati, generációs problémákból, sikertelenségekből, magányból, izolációból, tartós feszültségekből adódnak. „Fontos, hogy legyünk jelen a fiatalok életében. Árulkodó jel lehet a kapcsolatok beszűkülése, a fokozott tempó, a sikertelenség, a személyes jelenlét, a közösség hiánya, illetve a bezárkózottság, a beszűkültség, a változásokhoz való alkalmazkodás hiánya” – magyarázta Dudás Erika.