Belföld

„A közös emlékezés mindannyiunk jövője”

Nem szabad engedni a feledés csábításának, a „közös emlékezés ugyanis mindannyiunk jövője” - mondta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke a budapesti gettó felszabadításának évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen hétfőn.

„A közös emlékezés mindannyiunk jövője”
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke beszédet mond a Raoul Wallenberg eltűnésének 77. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a néhai svéd diplomata emléktáblájánál a főváros XIII. kerületében 2022. január 17-én
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Heisler András úgy fogalmazott: a holokauszt túlélői „lassan elhagynak bennünket, és mi magunkra maradunk az emlékezés kötelességével és átkával”. A túlélők leszármazottainak felelősége, hogy ne engedjenek a feledésnek, mert azzal megtagadják szüleik, nagyszüleik minden szenvedését a megaláztatástól, a kirablásukon keresztül családjaik kiirtásáig - mondta a Mazsihisz elnöke.

Heisler András felidézte: 96 éves, Izraelben élő nagybátyja kétszer menekült meg a nyilasok elől; első alkalommal Raoul Wallenberg bátor, magabiztos fellépésének köszönhetően, másodjára a Duna-parton barátainak rázuhanó holtteste takarta be és védte meg életét. Elmondta: nagybátyja, aki a „Mindenható akaratából” túlélte a vészkorszakot, a világ legbátrabb emberéreként emlékezik Wallenbergre. „Minduntalan emlékezni kell”, emlékezni az üldözöttekre és arra az emberre, aki egy „rettenetes korban képes volt segíteni” - hangoztatta Heisler András.

A megemlékezést a Raoul Wallenberg Egyesület és Svédország budapesti nagykövetsége szervezte.

Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke arról beszélt: egyesületük Raoul Wallenberg tevékenységét és hitvallását is figyelembe véve olyan társadalmi közgondolkodás kialakulásához szeretne hozzájárulni, amely az embereket személyiségük és nem valamely csoporthoz tartozásuk alapján ítéli meg. Ahol a kisebbségi érzékenység társadalmivá válik és ahol az önbecsülés és mások megbecsülése elválaszthatatlan egymástól.

Az egyesület kiemelten fontos céljaként említette a küzdelmet a faji, vallási hovatartozás és politikai meggyőződés miatti megkülönböztetés ellen. Hozzátette: elsősorban kulturális rendezvényekkel, oktatással harcolnak, de ha kell, az utcára is kimennek tiltakozni.

Dag Hartelius, Svédország budapesti nagykövete beszédében azt hangsúlyozta: a holokausztra emlékezés és az antiszemitizmus elleni küzdelem nem csak kormányzati feladat. Mindenkinek részt kell vennie benne, és Raoul Wallenberg öröksége ad néhány iránymutatást is ehhez.

Az első, hogy „soha ne legyünk tétlen bámészkodók, szemlélők”. Raul Wallenberg akkor döntött úgy, hogy cselekszik, amikor a többség nem. Számára nyilvánvaló volt, hogy helyesen kell cselekednie, akkor is, ha ezzel a saját életét kockáztatja. Ez a civil kurázsi tökéletes definíciója - vélekedett.

Dag Hartelius, Svédország budapesti nagykövete beszédet mond a Raoul Wallenberg eltűnésének 77. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen
Dag Hartelius, Svédország budapesti nagykövete beszédet mond a Raoul Wallenberg eltűnésének 77. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A második, hogy „ne a mi és az ők megosztottságában gondolkodjunk”. A holokauszt idején sok európai ember sajnálta a zsidókat, de úgy gondolták, hogy - mivel ők maguk nem voltak zsidó származásúak - ez nem az ő problémájuk. Raoul Wallenberg nem így látta a világot. Valódi világpolgár volt, számos különböző kultúrából származó baráttal, és amikor 1944 nyarán Budapestre érkezett, meglátta segítségre szoruló embertársait - mondta Dag Hartelius.

Végül a harmadik, hogy „soha ne adjuk föl”. Raoul Wallenberg példája megmutatja, hogy még a legnehezebb körülmények között és a leggonoszabb időkben is lehet helyesen cselekedni és változást elérni - tette hozzá a diplomata.

Horváth Zoltán István, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom plébánosa arról beszélt: Isten jelenléte ebben a világban, az olyan emberek önzetlen szeretetén keresztül nyilvánul meg a legjobban, amilyen Raoul Wallenberg vagy a terézvárosi plébános, Hévey Gyula, aki több ezer keresztlevelet állított ki „zsidó testvéreinek”.

Végül mindkettőjüket, Raoul Wallenberget és Hévey Gyulát is elhallgattatta a szovjet ateista diktatúra. „Akik emberbaráti szeretetből ezrek életét igyekeztek megmenteni, eltűntek a kommunista diktatúra internálótáboraiban vagy börtöneiben” - mondta.

Horváth Zoltán rámutatott: ezeknek az embereknek az életét „meg kell ismertetnünk a fiataljainkkal”, hogy legyenek példaképeik, hogy tudják, „milyen az az ember, akinek hite, meggyőződése, szeretete, embersége leküzd minden félelmet, és akár élete árán is meg akarja menteni az üldözötteket, a kitaszítottakat” - fogalmazott. Az ünnepség végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait a svéd diplomata domborművén.  

Az EMIH a Duna-parti holokauszt-emlékműnél tartott megemlékezést

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) a budapesti Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél tartott megemlékezést.

Köves Slomó, az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija beszédében felidézte egy zsidó kisfiú történetét a treblinkai haláltáborból, aki a marhavagonból kiabálva azt kérdezte kétségbeesetten, hogy mi rosszat csinált. Nem tudta, hogy nem azért gyilkolják meg, amit tett, hanem azért, aminek született - tette hozzá.

A vezető rabbi hangsúlyozta: az évforduló alkalmából arról a sok százezer magyar áldozatról szól a megemlékezés, akik a holokauszt éveiben azért lelték a halálukat, amik voltak, nem azért, amit tettek.

„Fontos, hogy megemlékezzünk róluk, és az emlékezést cselekvéssé alakítsuk: a zsidó tanítás szerint az értelmetlen, ok nélküli gyűlölet ellen a legjobb módszer az ok nélküli elfogadás és szeretet” - emelte ki Köves Slomó.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija mécsest helyez el a Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél a budapesti gettó felszabadulásának 77. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija mécsest helyez el a Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél a budapesti gettó felszabadulásának 77. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Oberlander Báruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chábád Lubavics irányzat magyarországi vezetője felidézte, hogy édesapja - aki hamis papírokkal bujkálva élte túl Budapesten a vészkorszakot - egyszer arra kényszerült, hogy végignézze, amint zsidó gyerekek, nők és férfiak csoportját a Dunába lövik. Ő maga ugyan megmenekült, de ezt a borzasztó emléket egy életen keresztül vitte magával - emlékezett édesapjára.

„A gyűlöletnek nincs helye a szívünkben, nem szabad gyűlölni a másik embert, akármilyen is legyen, még akkor sem, ha nem értünk vele egyet” - emelte ki Oberlander Báruch.

A szervezők közlése szerint a Duna-parti megemlékezést követően az újlipótvárosi Zsilip Közösségi Központban levetítik azt a Surányi András filmrendező és stábja által készített videót, amelyben Szinetár Miklós színház- és filmrendező emlékezik a vészkorszakra. Ezután Köves Slomó beszélget Szinetár Miklóssal a holokausztról.

Az EMIH megemlékezése hétfőn 18.00 órakor az online térben is megkezdődött. A www.emlekezes77.hu oldalon 77 órán keresztül óránként egy-egy újabb videó tekinthető meg holokauszt-túlélőkkel és megmentőikkel készült interjúkból. A felvételek - köztük a Zsilip Központban vetített Szinetár Miklós-interjú is - annak a gyűjteménynek a részét képezik, melyet a Sorsok Háza fejlesztésére létrehozott Magyar Holokauszt Kutatási és Oktatási Központ (MHKOK) megbízásából készített Surányi András filmrendező és stábja - közölte az EMIH.

Hetvenhét éve, 1945. január 18-án szabadult fel a Dohány utca, a mai Kertész utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt budapesti gettó, ahol több mint 70 ezer embert zsúfoltak össze a terület 1944. december 10-én történt lezárásakor. A gettó ugyan csak rövid ideig működött, ám az embertelen körülmények, a zsúfoltság, az élelmiszerhiány, valamint a gyakori nyilas razziák sok életet követeltek. A gettó felszabadulását követően több ezer temetetlen holttestet találtak a területen - emlékeztet az EMIH.

Az 1912. augusztus 4-én született Raoul Wallenberg 1944-ben a budapesti Svéd Nagykövetség titkáraként több ezer, egyes források szerint húszezer ember életét mentette meg azzal, hogy svéd úti okmányokkal látta el vagy védett házakba menekítette őket.

Raoul Wallenberg 1945. január 17-én indult Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg oda. Szovjetunióbeli fogságának pontos története máig ismeretlen, egy 1957-es hivatalos moszkvai közlés szerint 1947. július 17-én halt meg a börtönben, de ezt máig sokan vitatják.

A budapesti gettó 1945. január 18-án szabadult fel. A Dohány utca, a mai Kertész utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt gettóban több mint 70 ezer embert zsúfoltak össze a terület 1944. december 10-i lezárásakor.

A gettó ugyan csak rövid ideig működött, ám az embertelen körülmények, a zsúfoltság, az élelmiszerhiány, valamint a gyakori nyilas razziák sok életet követeltek. A gettó felszabadulása után több ezer temetetlen holttestet találtak a területen.

Kapcsolódó írásaink

Biztonságban a hazai zsidóság

ĀNovák Katalin: Magyarországon az ellenzéki szövetségben egy nyíltan antiszemita párt, a Jobbik is kulcsszerepet játszik, és ennek semmilyen nemzetközi visszhangja nincs