Belföld

Fordulatot hozott a kormány karakteres nemzeti büntető­politikája

Kónya István: A büntetőjogi és rendészeti elemek mellett hatékonyabbak a szociális és a foglalkoztatáspolitikai döntések

A polgári kormány kétezer-tízben azt tűzte ki célul, hogy megteremtse Magyarországon a közállapotok szilárdságát, a törvénytisztelő polgár létbiztonságát, azt a köznyugalmat, amely alapját képezi egy jóléti társadalom felépítésének – mondta lapunknak Kónya István miniszteri biztos, aki korábban a Kúria elnökhelyettese volt. Hozzátette: e büntetőpolitika világossá tette, hogy az állam bűncselekmények áldozataival szolidáris, az ő pártjukon áll, a legfőbb értéknek pedig az emberi életet tekinti.

Fordulatot hozott a kormány karakteres nemzeti büntető­politikája
A kormányváltás előtti években regisztrált és fel nem derített bűncselekmények magas száma sokkolta, félelemben és feszültségben tartotta a társadalmat
Fotó: MH/Katona László

– A kétezer-tízes kormányváltás idején milyen állapotban volt a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás?

– A kétezer-tízes évek elején a bűncselekmények felderítése a nyomozó hatóságokat, az azok miatt emelt vádak tömege pedig a bíróságokat terhelte túl, növelve az éven, sőt két éven is túli befejezések számát. Mindez eltolta a büntetés bekövetkezésének időpontját az elkövetés időpontjától, ami rontotta az időszerűség követelményét és a prevenciót. Ha a számokat vizsgáljuk, azokból is egyértelműen látszik, hogy kétezer-tízben a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás egyaránt súlyos helyzetben volt. A rendőri eljárásban regisztrált bűncselekmények száma a kormányváltás évében 400 ezer fölé szökött, és kétezer-tizenkettőig emelkedett. A tetőzés után drasztikusan csökkenni kezdett, kétezer-tizenhatot kivéve minden évben több tízezerrel kevesebb bűncselekményt regisztráltak, mint azt megelőzőben.

– Melyik év jelentette a mérföldkövet?

– A regisztrált bűncselekmények száma először kétezer-tizennyolcban csökkent kétszázezer alá, és ezt a küszöböt azóta sem lépte túl. A kétezer-tizenkilencben a regisztrált bűncselekmények száma a kétezer-tizenkettes negatív csúcshoz képest mintegy hetvenszázalékos csökkenést, pontosabban javulást jelent.

– Hogyan lehet elősegíteni az említett preventív hatást?

– Miként arra Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal elnöke is rámutatott: minél közelebb van a büntetés a bűn elkövetéséhez, annál nagyobb a preventív hatása. Az ügyek elhúzódása a sértettek kártérítését is késlelteti, ezért a büntetőjog alkotói folyamatosan keresik a módját az ügyek gyorsabb befejezésének. Mint az eredmények mutatják, a felderítés hatékonysága és a megreformált büntetőpolitika néhány év alatt meghozták eredményüket. A bűncselekmények száma soha nem látott mértékben szorult vissza, a bírósági eljárások pedig látványosan felgyorsultak.

– Milyen célokat fogalmazott meg a polgári kormány kétezer-tízben?

– Célul tűzte ki, hogy Magyarországon megteremtse a közállapotok szilárdságát, a törvénytisztelő polgár létbiztonságát, azt a köznyugalmat, amely alapját képezi egy jóléti társadalom felépítésének. E büntetőpolitika világossá tette, hogy az állam a bűncselekmények áldozataival szolidáris, az ő pártjukon áll, a legfőbb értéknek pedig az emberi életet tekinti. Ennek hatékony oltalma érdekében átalakította a büntetőjog eszköztárát, azért, hogy a mások életét nem kímélő, gátlástalan bűnelkövetőket szükség esetén véglegesen elszigetelje. A kormány következetesen szigorú fellépést hirdetett az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények elkövetőivel, zéró toleranciát a pedofil bűnelkövetőkkel szemben, általában szigort a gyermekek elleni bűnelkövetők ellen.

– Milyen intézkedéseket tettek a magántulajdon megóvása érdekében?

– Fokozott hangsúlyt kapott a büntetőpolitikai célok között a tulajdon megóvása. E célok elérése érdekében a büntetőjogi reform a büntető jogalkalmazás alapját képező mindhárom nagy kódexet újraalkotta. Így új büntető törvénykönyv, büntetőeljárási törvény, büntetés-végrehajtási kódex és új szabálysértési törvény született. A jó törvényekhez hatékonyan cselekvő apparátusra is szükség van, ezért a kormányzat számos intézkedést tett a bűnüldöző hatóságok és az igazságszolgáltatás kondícióinak erősítése érdekében.

– Térjünk még vissza egy gondolat ere­jéig a kormányváltás előtti évekhez! Milyen hatást gyakorolt a bűncselekmények magas száma a társadalomra?

– A négyszázezret meghaladó bűncselekmény (ami nem tartalmazza a fel nem derített elkövetéseket) az élet átkriminalizáltságát jelentette, ami sokkolta, félelemben és feszültségben tartotta a társadalmat, demoralizálta a közállapotokat. Az erőszakos bűncselekményektől, lakásbetörésektől való félelem közérzetté vált, a lakosság vagyonokat költött rácsokra, különböző védő-riasztó eszközökre, és valljuk meg őszintén, voltak olyan utcái, terei, aluljárói a fővárosnak, ahol – különösen estefelé – nem volt biztonságos közlekedni, az áthaladó jól tette, ha táskáját, retiküljét szorosan markolta, és lépteit felgyorsította.

– A kormányváltás óta milyen tendencia figyelhető meg?

– A bűncselekmények visszaszorulásán belül kiemelést érdemel – mert közbiztonsági helyzetünk Eurostat szerinti értékelésének alapja – az emberölések számának alakulása, ami 33 százalékkal csökkent. A szándékos, befejezett emberölések száma kétezer-tizenöt óta évi száz alatt van, kétezer-tizenkilencben 59 ilyen bűntettet követtek el, míg kétezer-tízben 133-at.

Az összes elkövetett bűncselekmény legnagyobb hányadát kitevő vagyon elleni bűncselekmények körében volt a legnagyobb a csökkenés, mert ezek aránya harmadára esett vissza. A polgárok általános biztonságérzetét leginkább befolyásolni képes rablások aránya szintén látványosan javult: kétezer-kilencben 3156 rablást regisztráltak, míg kétezer-tizenhatban 616-ot, ami több mint nyolcvanszázalékos javulás. A közterületen elkövetett bűncselekmények száma is jelentősen csökkent, tizenegy éve még 115 ezer ilyen bűncselekményt regisztráltak, tavaly mintegy 54 ezret.

– Minek köszönhető a változás?

– A fordulat a polgári kormányzat karakteres nemzeti büntetőpolitikájának köszönhető, aminek lényege, hogy a büntetőjogot hozzáigazította a társadalmi valósághoz. Az egyértelmű statisztikai javulás mögött összetett kormányzati intézkedéscsomag áll, ami a büntetőjogi és rendészeti elemek mellett hatékony szociális és foglalkoztatáspolitikai döntéseket is tartalmazott. Ilyen például a közfoglalkoztatás preferálása a segélyalapú támogatásokkal szemben.

– Melyek voltak azok az intézkedések, törvények az elmúlt 12 évben, amelyek gyökeresen szakítottak az addigi gyakorlattal? Véleménye szerint melyiknek volt a legnagyobb hatása?

– A nemzeti büntetőpolitika a társadalmat a bűnözés visszaszorításával védi. A törvényhozás sorát tekintve felismerhető az a következetes jogalkotói szemlélet, amely a jogot az által igazítja a valósághoz, hogy tényleges, valós társadalmi szükségleteket felismerve a büntetőjogot, mint ultima ratiót alkalmazza a sérülékeny társadalmi helyzet orvoslására. A sort a 2010. évi LVI. törvény nyitotta, ami a büntető törvénykönyvbe illesztette a három csapás szabályát. Visszahozta a középmérték szabályát, emellett szigorított a közoktatásban dolgozó pedagógusok elleni támadások büntethetőségén, és büntetni rendelte a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását.

Ugyancsak fontos volt a hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos, személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes jogszabályokat módosító törvény. Az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében szükséges egyes törvényeket módosító jogszabály, valamint a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvény. E jogszabályok büntetőpolitikai alapja, felfogása azonos. Minden esetben a társadalom újabb áldozati csoportjának védelmét fokozza büntetőjogi eszközökkel, megtörtént súlyos bűnelkövetések okán, azok megfékezésének szándékával. Az évtized megreformált büntető jogalkotása tehát átgondolt, következetes és az eredmények által igazoltan sikeres.

– A megváltozott közállapotok milyen hatással voltak a közhangulatra és a gazdaságra?

– Az a veszély, ami kétezer-tíz körül fennállt, nevezetesen, hogy a bűnözés szervezett formája fogja erodálni a magyarországi társadalmi és politikai közéletet, a hosszú, szívós és felkészült bűnüldözési munka következtében mára megszűnt – Pintér Sándor belügyminiszter értékelte így Magyarország közállapotát kétezer-tizennyolcban, és ez azóta is igaz. A polgári kormány ekként közhatalmi jogosítványainak gyakorlásával megfékezte a bűnözést, megerősítette és megvédte az ország határait, járványhelyzetben fenntartotta a rendet és biztonságot, a kiegyensúlyozott közellátást.

– A bűncselekmények számának drasztikus csökkenésére akad hasonló példa a világban, ugyanekkora időtávban?

– Nincs tudomásom arról, hogy tíz év leforgása alatt bárhol máshol hasonló eredmények születtek volna. Hozzáteszem, megalapozott válaszhoz az eltérő jogrendszerű országok különböző büntetési rendszereit kellene mélyrehatóan elemezni, de ehhez az egységes viszonyítási szempontok hiányoznak. Teljesítményünket azonban elismeri az Európai Unió és a világ.

– Hol helyezkedik el Magyarország az EU-ban a közbiztonságot tekintve?

– Az Eurostat jelenleg négy bűncselekmény-kategóriára vonatkozó adatokat tart nyilván összehasonlítási alapul a kétezer-nyolc és kétezer-tizennyolc közötti időszakra. Ezek a szándékos emberölés, a testi sértés, az erőszakos szexuális cselekmények és a lopás. Ennek értékelése alapján Magyarország a közbiztonságot tekintve Európa 31 országából a 12. helyen állt kétezer-tizen­nyolcban.

Ehhez képest kétezer-nyolcban még a 18. helyet foglaltuk el, vagyis az előrelépés jelentős. A közbiztonság megítélésének a bűnügyi statisztika mellett másik forrása a polgárok szubjektív biztonságérzete, amelynek alapján a harmadik helyen szerepelünk, holtversenyben Lengyelországgal és Szlovákiával. Az országok közbiztonsági rangsorolását a globális békeindex alapján végző ausztráliai Közgazdaság és Béke Kutatóintézet idén nyáron kiadott jelentésében hazánk a világon a 19. helyet foglalta el.

Kapcsolódó írásaink