Rosszabb a koronavírus, mint az orosz rulett

– Nagyon kemény harcot kellett vívnia a koronavírussal. Hogyan írná le a személyes tapasztalata alapján a betegséget?

– A covid egy rettenetesen alattomos betegség, és szerintem ha nem lenne oltás, szinte mindenkire keményen lesújtana. Olyan, mint a bandita, az ember háta mögül támad. Így jártam én is. Viszonylag sportos és egészséges életet folytattam, mégis egyik napról a másikra annyira levert a lábamról, hogy negyvenhét napig voltam lélegeztetőkészüléken, kómában. Tavaly novemberben, a járvány második hullámában kerültem kórházba, és csak január hatodikán jöhettem ki az intenzív osztályról. Ezután már­cius végéig tartott a rehabilitá­cióm. Emellett még egy évig folyamatos orvosi ellenőrzés alatt vagyok.

– Ennyi idő után már múlt időben beszélhet a betegségről?

– Nem teljesen, mert még mostanában is vannak olyan jelenségek, amik a korona­vírusra emlékeztetnek, például a végtagok bizsergése. Egy jó dolog van a betegségben, ha lehet ilyet mondani: az, hogy a tüdőkapacitás és az izomzat helyrehozásához rengeteg mozgás szükséges. Mondta is egy velem egykorú főorvosasszony, hogy „magának szerencséje van, mostantól egész életében mozognia kell”.

– Mennyire tud visszaemlékezni az intenzíven töltött napokra?

– Negyvenhét napig altatásban voltam, bár napi két-három órára felébresztettek, de ennek csak halvány foszlányai maradtak meg, igazából csupán újév után kezdtem teljesen magamhoz térni. Ami velem ebben az időszakban történt, arról a családom, az orvosok tudnának beszélni. Illetve a lányom naplója, ő ugyanis a betegségem első napjától leírt mindent, ami velem, velünk történt. Ebből később az Érdi Hírek nevű lap részleteket is közölt, hogy mindenki okulhasson belőle, aki nem hiszi el ennek a betegségnek az alattomosságát és veszélyességét.

– Milyen tanulságokat vont le felgyógyulása után?

– Bárki elkaphatja, és bárkit súlyos következményekkel ágynak dönthet, sőt mint látjuk, sajnos sokan fel sem épülnek belőle. Mindezt azért is mondtam el ilyen részletesen, mert amikor beteg lettem, még csak remény volt az oltás. Igyekeztem védekezni, minden előírást betartottam, de nem jártam sikerrel. Ám ma már van vakcina, és ez mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy a borzalmas állapottal járó súlyosabb következményeket megelőzze. Mindenkinek csak azt tanácsolhatom, ha az igazán kiszolgáltatott helyzetet, a legsúlyosabb következményeket el akarja kerülni, és nagyobb esélyt akar magának adni, mint amennyit csupán a maszkviselés, a távolságtartás, a közösségi élet elkerülése jelent, annak egyetlen eszköze van: adassa be az oltást, vegye fel a vakcinát! Nemcsak az elsőt és a másodikat, hanem a harmadikat is.

– Elképzelhető, hogy sokan abban bíznak, az oltottaknak köszönhetően lassan véget ér a járvány, és ezért nem oltják be magukat?

– Ez nem elég. Amíg az orvosok azt mondják, hogy oltakozni kell, addig oltakozni kell. Hallva a járvány alakulását, az új mutánsok megjelenését, ki tudja, hogyan alakul a jövő, lehet, hogy még további oltásokra is szükség lesz. Az oltástól azonban nem kell félni, a Kádár-korszakban nőttem fel, amikor értelemszerűen szűkebb tudományos ismeretek birtokában fejlesztették a vakcinákat, de azoknak is nagy szerepük volt abban, hogy a kanyaró, a tífusz, a gyermekbénulás és más súlyos következményekkel járó betegségek visszaszorultak. Eszünkbe sem jutott ezekben kételkedni. Egész nemzedékek nőttek fel komoly átoltottsággal a különböző betegségekkel szemben, és a rendszerváltozáskor Európában kimagaslóan jó volt az ország védettsége ezek ellen a kórokozók ellen.

– Mennyire okozhat bizonytalanságot a sokféle vakcina?

– Az teljesen normális, hogy kínai, orosz, amerikai vagy más országok által fejlesztett oltások vannak. A hatvanas években az egyik ilyen oltóanyagforrás Bulgária volt, ahol akkor is tudtak olyan minőségű vakcinákat gyártani, amelyekkel biztosítani lehetett az egészséges életet a magyaroknak is.

– Lehet azt mondani, hogy aki nem veszi fel az oltást, az orosz rulettet játszik?

– Az orosz rulettet csak hírből ismerem, de szerintem ennél is súlyosabb a helyzet. Az orosz rulettnél egy töltény van a forgótárban, de itt legalább kettő. Nagyobb az esélye a megbetegedésnek, mint hogy valaki teljesen elkerülje a vírust. Ennek következtében pedig a legsúlyosabb következménynek, a halálozásnak is nagyobb a valószínűsége.

– Mennyire érintette súlyosan a járvány az érdi központú körzetét?

– Elsősorban a szolgáltatóipar, a vendéglátás sínylette meg a járványt. Nagyon helyesen döntött úgy a kormány az első hullám idején, hogy anyagi támogatással a munkahelyek megtartására ösztönözte a munkáltatókat. Így amikor nyáron fel lehetett oldani a korlátozásokat, hatalmas dinamikával indult be a hazai turizmus az országban, a fejlesztések, az építkezések is komoly lendületet vettek, és ez jól látható volt az általam képviselt körzetben is.

Azok az anyagi ösztönzők, amelyeket a kormány a családok számára biztosít, szemmel látható gyarapodást tesznek lehetővé. Érden a Modern Városok Program nagyon szép eredményeket ért el. Minden egészségügyi intézményt, amely az önkormányzat hatáskörében van, fel tudtunk újítani, ezenkívül rendelőket építettünk, bővítettük a szakorvosi ellátást, továbbá új iskolák és új óvodák épültek. A kormány sikeres gazdaságpolitikájának köszönhetően a járvány miatt nem következett be olyan mértékű gazdasági válság, amit egy ilyen helyzet indokolna. Az eredmény azon is lemérhető, hogy a körzetben minden településen növekedett az iparűzési adóbevétel, Érden két és fél milliárd forinttal többel gazdálkodhat a település. A „gazdasági katasztrófaturizmusban” utazó, állandóan csőddel riogató baloldali városvezetés meg is zavarodott ettől.

– Az érdi önkormányzat mégis panaszkodott az elvonásokra hivatkozva. Mire alapozhatták ezt?

– Kezdjük ott, hogy két éve több mint tízmilliárd forint plusszal vették át a városkasszát – igaz, már akkor is hiányról lódítottak. Ám miközben arról hantázik a városvezetés, hogy mennyire nincs pénze, a másik oldalon indokolatlan, tökéletesen értelmetlen költekezés folyik. Csak egy példa: több millió forint megy jégpályára, amit két éve az Érden élő hetvenezer emberből alig száz, ha látogatott. Miközben két kilométerre van egy modern jégcsarnok, ahol egész évben korcsolyázni lehet. Ez az igazi pazarlás.

Ezek olyan látványprogramok, amelyekre az érdiek többsége nem kíváncsi. Október huszonharmadika kapcsán a polgármester száműzte a politikai beszédeket, mondván, hogy az „uncsi”. Pedig ez a nap éppen hogy a szabadságbeszédek napja! Ám ő helyette egy „trendi” zsibvásárt rendezett, amelynek a fő attrakciójához még a művelődési ház nagytermét sem nyitották meg. Ugyanis a szervezőkkel együtt alig húsz ember volt rá kíváncsi. Számos más pazarlásról is lehetne beszélni. A baloldali városvezetés nagy álma most egy hódbemutató központ annak a termálszállónak a helyén, amelyet az érdiek és a turisták annyira szerettek. A termálvíz a város tulajdonába került az előző, fideszes városvezetésnek köszönhetően, ám az érdiek a jelek szerint örökre lemondhatnak róla.

– Mi lehet a célja a baloldali polgármesternek?

– Nekik nem az az érdekük, hogy a várost vezessék, ahhoz ugyanis nem értenek, az egyetlen céljuk, hogy leváltsák a sikeres magyar polgári kormányzatot. Az előző városvezetés a kormánnyal összhangban Érdet fejlődési pályára állította. Mivel Érd járási központ is, olyan centrumok jöttek létre, amelyek regionális jellegű igazgatási feladatokat hajtanak végre, mint az érdi szakképzési centrum, valamint a tankerület. Végre új rendőrségi központja épült a városnak, végre járási és városi bírósága lesz, az épületet most fogjuk átadni, amelyben a járási és városi ügyészség is helyet talál. A Modern Városok Programban számos új iskola, óvoda készült el.

A baloldal a kampányban minden érdi in­gatlantulajdonosnak kétszázötvenezer forint „csatornapénz” visszafizetését ígérte. Amiből persze semmi nem lett, ezt ma már mindenki tapasztalhatja. Az új városvezetés azon dolgozik, hogy leállítsa, fékezze, akadályozza az építkezéseket. A mai napig is csaknem húszmilliárd forint elköltetlen pénz van a város számláján. Késlekednek a beruházások pályáztatásával, és ez hatalmas veszteséget okoz a városnak. Emellett az elkészült épületek átadása csúszik, mert ahogy a felső-parkvárosi oktatási centrumnál látjuk, amely egy korszerű, új iskola uszodával, tornateremmel, az eszközbeszerzések késlekedése miatt augusztus óta üresen áll, és nincs remény rá, hogy a téli szünetet követően átköltözhessenek ide a diákok az elhanyagolt állapotú Teleki iskolából.

Ugyanezt csinálják a szociális ellátó központtal, amelyben egymástól elkülönítve működő hajléktalanszálló, családok átme­neti otthona, időseket gondozó rész van. Mindennek az a célja, hogy az átadások a tavaszi választásokig ne történjenek meg, mert ezek mind kormányzati támogatásokkal megvalósult beruházások. Ez nem lenne szükségszerű, mert van a körzetben olyan település, amely nem kormánypárti polgármestert választott, ám azonnal nekiállt az előkészített pályázat benyújtásának, az elnyert pénzekből pedig megcsinált egy óvodát. Érden viszont a szándékos késlekedésekkel komoly károkat okoznak, mert az emelkedő árak miatt jelentősen növekednek a költségek.

– Nem lehet ez „csupán” ügyetlenkedés?

– Nem hiszem, hogy ennyire tehetségtelenek és buták lennének. A baloldal jelöltje a jövő évi választáson a polgármester DK-s felesége. Világos, hogy a politikai haszonszerzés reményében inkább kárt okoznak a városnak. Az érdi választókerület gyarapodása azonban igazolja Orbán Viktor miniszterelnök gondolatát: velünk az is jól jár, aki nem ránk szavaz.