Belföld

Piaci igényekre épülő képzések a romák felzárkózásáért

Sztojka Attila kormánybiztos: Folyamatosan van jelentkezés a betölthető helyekre. Mentális felkészítésben is részesülnek a munkavállalók minden termelőműhely indítása előtt

Ha abból indulunk ki, hogy az elmúlt tíz éveben sikerült ötven százalékkal megnövelni a romák foglalkoztatását – amire a rendszerváltoztatás óta nem volt példa –, akkor joggal bízhatunk benne, hogy a cigány emberek körében is megvalósulhat a teljes foglalkoztatás – mondta lapunknak Sztojka Attila, roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság vezetője.

Piaci igényekre épülő képzések a romák felzárkózásáért
A segély és a piacon megkereshető bérek között 2010 előtt alig mutatkozott különbség, ez egyáltalán nem a munkára ösztönzött, és növekedett a kiszolgáltatottság – hangsúlyozta a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság vezetője
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– A közelmúltban adtak át egy varrodát az Ormánságban, nyáron Tiszaroffon nyílt hasonló kisüzem. Ez a szakma lehet a társadalmi felzárkóztatás kulcsa?

– A felzárkózás akkor hatékony, ha a legvégén megjelenik a foglalkoztatás, mert egy ismert mondás szerint, ha munka van, minden van. Az említett helyeken ebben a felfogásban zajlik a termelés.

– Jelentett-e gondot a munkaerő képzettsége vagy éppen képzetlensége?

– Minden termelőműhely indítását képzés előzi meg. Lényeges, hogy a jelentkezők olyan speciális tudást kapjanak, ami az adott termelésben elengedhetetlenül szükséges. Mindemellett a munkavállalók mentális felkészítésben részesülnek, és egyénileg is fejlesztjük a hátrányos helyzetű embereket.

– Válogathatnak a jelentkezők közül?

– Volt és folyamatosan van jelentkezés a betölthető helyekre, egyre többen szeretnének a rendszerbe kerülni, mert látják az értelmét, nyitottak arra, hogy a munka világába kerüljenek. Amikor ott jártam ezekben az üzemekben, azt tapasztaltam, hogy óriási büszkeség a munkavállalók számára, amikor látják az elkészült termékeket.

– Mekkora forrás áll rendelkezésükre a munkahelyteremtésre?

– A termelőműhelyek létesítése nagyobb részt belügyminisztériumi, kisebb hányadában a főigazgatóság büdzséjéből valósult meg.

– Uniós forrásokat tudnak a céljaikhoz rendelni?

– Amint megnyílnak az új lehetőségek, megvizsgáljuk, hogyan pályázhatunk majd uniós pénzekre. A legfontosabb célunk azonban addig is, hogy modellezzük a szociális gazdaság tényezőit.

– Hány jelentkezőt vonnak be évente a képzéseikbe?

– Nyolc-tízezer embert, a képzéseink hetven százalékban gyakorlatorientáltak. A paletta széles: a felzárkóztató típusú oktatástól kezdve, amely az általános iskolára készíti fel a jelentkezőket, a szakmai képzésekig.

– Eddig hány embernek tudtak állást is biztosítani?

– A közeljövőben nyíló zöldségfeldolgozóval együtt mintegy száz embernek.

– Mi a távlati cél?

– Ha abból indulunk ki, hogy az elmúlt tíz éveben sikerült ötven százalékkal megnövelni a romák foglalkoztatását – amire a rendszerváltoztatás óta nem volt példa –, akkor joggal bízhatunk benne, hogy a cigány emberek körében is megvalósulhat a teljes foglalkoztatás.

– Mekkora erre a hajlandóság?

– Nagy.

– Tényleg?

– Ha megnézzük az ország gazdasági helyzetét, akkor láthatjuk, hogy manapság jól fizető álláshelyekkel találkozhatnak a munkavállalók. Most már „megéri” dolgozni.

– Mert eddig nem érte meg?

– A 2010 előtti időkben a segély és a piacon megkereshető bérek között alig mutatkozott különbség. Ez a fajta támogatási rendszer egyáltalán nem a munkára ösztönzött. Ezáltal növekedett a kiszolgáltatottság is.

– Tapasztalnak fluktuációt az önök által létrehozott munkahelyeken?

– Elenyészőt. Nagyjából öt-nyolc százalékos változás figyelhető meg.

– Melyek a legnépszerűbb szakmák?

– A szociális gondozói, ápolói, gyermeknevelői, dajka, valamint a betanított építőipari munkás. A jelentkezők a képzéseken belül két-három olyan speciális ismereteket is kapnak, amelyek az adott munkakörben szükségesek. Vegyük például az építőipart: ha úgy látjuk, hogy valakinek a burkoláshoz van nagyobb kézügyessége, illetve abban a térségben, ahonnan érkezett, erre a szakmára van szükség, e felé irányítjuk, mert az hosszú távon megélhetést jelent számára.

– Jól értem, előzetesen monitorozzák, hol, milyen szakmára van igény?

– Piaci igényekre épülő képzésekben gondolkodunk. Lényeges elem, hogy idén július elsejétől létrejött a felzárkózási képzések szabályozása, amire korábban még nem volt példa Magyarországon. A szabályozás alapján csak olyan képzés indítható el az országban, amelynek van piaci relevanciája. Mi több, aki felzárkózás típusú képzéseket bonyolít, vállalnia kell, hogy a képzésben résztvevők huszonöt százalékát el is helyezi, vagy elősegíti azt.

A duális készségfejlesztés folyamatában vagyunk motiváltak, ami azt jelenti, hogy a gyakorlati képzés keretében bevonjuk a folyamatba a leendő munkaadót, így a gyakorlati ismereteket akár a jövőbeli munkahelyen is el lehet sajátítani. A Nő az esély projekt keretében is hasonló a szisztéma, ahol az állam jelenik meg foglalkoztatóként. Az elméleti képzés mellett a gyakorlati ismereteket is elsajátítják a jelentkezők, továbbá megismerkednek a foglalkoztatási kultúrával, a leendő munkahelyükkel és a kollégáikkal. Ennek is köszönhető, hogy a projektek végén a jelentkezők kilencven százaléka foglalkoztatásba kerül.

– Ez feltételezi azt is, hogy a főigazgatóság előzetesen felméri, mely piaci szereplők, önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek alkalmazhatják majd a képzésben részt vevőket. Így van?

– Persze száz százalékot nem tudunk garantálni, de ahogy említette, nemcsak a gazdaság szereplőivel állunk kapcsolatban, hanem a roma nemzetiségi önkormányzatokkal, civil szervezetekkel is, mintegy nyolcszáz szereplővel, akiket rendszeresen megkérdezünk arról, milyen típusú képzésre van szükség helyben. Így indítottunk például kiskerti növénytermesztő képzést, mert egy adott régióban arra volt a legnagyobb igény, és az Ormánságban ezért kezdett a Főigazgatóság egy zöldségfeldolgozó üzem építésébe. A termelőműhelyeknek az a lényege, hogy olyan piaci alapon is működőképes, gazdasági tevékenységet végezzenek, amelyek hosszú távon támogatás nélkül is megállnak a lábukon.

– Hogy jutott eszükbe, hogy egy házgyárat hozzanak létre?

– Pintér Sándor belügyminisztertől származik az ötlet, aki úgy vélte, hogy a felzárkózó településeken a lakhatási körülmények kezelése elengedhetetlen. Ahhoz ugyanis, hogy minőségi munkát várjunk el az emberektől, illetve a hátrányos helyzetűek foglalkoztatási esélyei növekedjenek, megfelelő lakhatási körülményeket is biztosítani kell számukra. Nem mindegy, milyen körülmények közül érkeznek a munkahelyükre.

Megvizsgáltuk, melyik az a technológia, ami azon túl, hogy lakhatási lehetőséget biztosít, kivitelezésében alacsony iskolai végzettségű emberek is részt vehetnek. Úgy gondolkodtunk, ha van ilyen technológia, miért ne állíthatnánk elő mi a házelemeket, így született meg Miskolcon a házgyár. Az ott előállított fém elemekből könnyűszerkezetes házakat építhetünk igen gyorsan. A ház megfelel a legszigorúbb energetikai követelményeknek, lehet fűteni árammal, központi fűtéssel, vegyes tüzelésű kazánnal. Ha ellátjuk napelemmel, akár önfenntartó is lehet. Másfél, két hónap alatt felhúzható.

– Mennyibe kerül egy ilyen ház?

– Ez az aktuális anyagártól függhet, de annyi kijelenthető, hogy harminc százalékkal olcsóbb, mintha más technológiával építenénk.

– Az ilyen típusú házak építésére igénybe vehetők a családtámogatások?

– Természetesen. Az esélyteremtés eszközeivel élve, a képzés és munkahelyteremtés segítségével sokan önállóan képessé váltak saját sorsukat a kezükbe venni. Az elmúlt években egyébként a fejlesztéseknek köszönhetően elérhetővé vált számukra a családtámogatási rendszer és képesek élni a lehetőséggel.

– Milyen további programok vannak készülőben a főigazgatóságon?

– A különböző térségekben felmérjük, milyen kihasználatlan gazdasági potenciálok vannak. Ha például a Békés megyét vesszük, a régióban nagy hagyománya van a húsfeldolgozásnak, az olajsajtolásnak, Nógrádban a textilfeldolgozásnak. Természetesen figyelembe kell vennünk a rendelkezésre álló infrastruktúrát, valamint azt is, hogy egy adott régióban mire van igény.

Rengeteg ötlettel fordulnak hozzánk, de nem mindig jutnak át a rostán az előzetes piackutatásunk során. Bármennyire is szeretnénk mondjuk kosárfonással foglalkozni, aminek vannak hagyományai, ha nem tudjuk olyan volumenben előállítani, ami önfenntartóvá tehetne egy gazdasági tevékenységet. Vizsgáljuk azt is, hogy a már működő különböző projektjeinkhez milyen egyéb kiegészítő tevékenységet tudnánk illeszteni. Egy példával élve, a házgyárhoz kapcsolódva szükség van nyílászárókra, fontolgatjuk egy asztalosüzem elindítását.

– Úgy véli, hogy az önök által előállított termékek a piacon is megállják a helyüket?

– Állítom, hogy felveszik a versenyt más termékekkel, a varrodáink például nemcsak saját egyenruháinkat készítik, de a büntetés-végrehajtástól is kapnak megrendelést, míg a házgyár esetében a felzárkózó települések lakhatási feltételeinek javítása biztosíthat egyfajta piacot, miközben már több vállalkozás is megkeresett minket azzal, hogy érdekli őket a technológia.

Kapcsolódó írásaink