Belföld

Nincs B Föld, itt kell rendezni a dolgainkat

Ferencz Orsolya: Farkas Bertalan megégett, kormos kabinjaezreknek adott inspirációt,hiszen kézzelfoghatóvá tettea világűr csodáját

Óriási felelősségtudat nehezedik az asztronautákra – mondta lapunknak Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos. Beszélt arról is, hogy az űr mindenkit megváltoztat,  aki egyszer kívülről látta az emberiség mentőcsónakját, annak más lesz az értékrendje – fogalmazott. Hozzátette, nincs B Föld, itt kell tudni rendezni a dolgainkat.

Nincs B Föld, itt kell rendezni a dolgainkat
„Az új űrverseny egyik legfőbb célja a Hold hasznosítása”
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Valamelyik nap egy előadáson arról beszélt, hogy Magyarország nem űrturistát fog képezni. Ezt tekinthetjük, tekintsük burkolt szemrehányásnak a milliárdos és kétszeres asztronauta, Charles Simonyi felé?

– Semmiképpen! Ifjabb Simonyi Károly a szigorú definíció szerint ugyan valóban űrturistának minősül, két alkalommal is maga állta az utazása felmerülő költségeit, de a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) töltött összesen négy hét alatt fontos tudományos méréseket végzett. Sőt, a magyar diákoknak több tanórát is adott a fedélzetről. A „hobbi” kifejezés jobban tükrözi az amerikai vállalatok űrugrásait. Ez nem több figyelemfelkeltésnél, ahol az útra befizető gazdag emberek tudományos hozzáadott értéke a nullát közelíti, bár a technológiai fejlődéshez ez a tevékenység is hozzájárul.

– Akkor a Hungarian to Orbit, azaz a Hunor program csakis a vizsgálatokról szól majd?

– A szigorúan a szakemberek által kiválasztott asztronautánkra – tervezetten – harminc- vagy hatvannapos küldetése során komoly tudományos munka vár. Persze szeretnénk, ha ismét lenne rádióamatőr-összeköttetés a gyerekekkel, illetve fizika- vagy matekóra a magasból. Ennek a műszaki részleteit már felvetettük, és dolgozunk a megoldáson.

– A költségeket ki állja?

– A magyar kormány.

– Mik a feltételek?

– A fizikai feltételek eléggé kemények, hiszen gyenge egészségű embert felelőtlenség lenne fellőni. Az intellektuális mércét is magasra helyeztük. Alapkövetelmény az egyetemi végzettség, és bizonyos tudományos szektorokban valamiféle jártasságot is elvá­runk. Az biztos, hogy már a válogatás is óriási élmény lesz a jelentkezőknek.

– Anno, Farkas Bertalan idején fel sem vetődött, hogy civilek léphetnek e pályára.

– A világ változik. Ugyanakkor a kapu a Magyar Honvédség tagjai előtt is nyitva áll.

– Mikor várható az indulás?

– Ha semmi nem jön közbe, kétezerhuszonnégy első negyedévében startolhat a rakéta…

– Már elnézést, de az űrszektor nem arról híres, hogy „semmi nem jön közbe”.

– Ez egy nemzetközi együttműködésben zajló program, amelynek – úgymond – a fővállalkozói az amerikaiak, akik mellett használják az űrállomást oroszok és egyéb partnerek is. Több tucatnyi szempontot kell közös nevezőre hozni, ez pedig – butaság lenne tagadni – nem egyszerű. Azonban bízom abban, hogy az összes folyamat a közös elképzeléseink mentén alakul.

– Az ISS egyre romló állapota nem teheti „taccsra” a magyar terveket?

– Ez egy feszítő tényező. Már a korábbi űrállomások is okoztak kellemetlen meglepetéseket – elég például a MIR-en kitört tűzre vagy az elhasznált és kontrollálhatatlanul keringő alkatrészekkel történt váratlan ütközésekre gondolni. Az ISS szavatossága lassan tényleg lejár, ám a nemzetközi közösség ezt nem hagyja annyiban. A NASA és nem mellesleg az űrhajósprogram kapcsán a magyar állam hivatalos partnere, az Axiom Space új űrállomás kiépítésén dolgozik, és hasonlóképp tesznek az oroszok is. Kína már most is rendelkezik saját bázissal. Jelen pillanatban azért úgy látszik, az ISS kétezerhuszonnyolc-kétezerharmincig üzemképes marad.

– Az ISS nem egy, a házunk előtt parkírozó megunt furgon, amit kipakolunk, mielőtt a kohóba küldjük. Dugig van tömve drága és különleges műszerekkel, amelyeket aztán az egész objektummal egyben el fogunk hamvasztani a légkörben. Gondolom, sajnálja…

– Az nem kifejezés! Farkas Bertalan megégett, kormos kabinja ezreknek adott inspirációt, hiszen kézzelfoghatóvá tette a világűr csodáját. Sajnos minden űrállomásnak ez a sorsa előbb vagy utóbb.

– És Kína?

– Kína érdekes jelenség. Az egyik szuperhatalomként saját hatáskörben szinte bármit képes megvalósítani, mégis nyitni kezdett a nemzetközi térfélre. Nem szabad elfeledni, hogy egy-egy űrállomás létrehozásához és igazán hosszú távú üzemeltetéséhez nemzetközi összefogásra van szükség.

– Egy vagy két embert képzünk?

– Addig a pontig, amíg lehetséges, a tartalék űrhajós is megkapja a kiképzést. Egyébként Magyari Béla fia, Gábor koordinálja a válogatás egyik legfontosabb szegmensét. Minden kompetens, meglévő tudásra építünk.

– Farkas Bertalan repülésekor még létezett a Konzervipari Kutatóintézet, ahol elkészítették a Szaljut 6-ra vitt speciális ételeket. Előbbi két évtizede megszűnt, efféle kutatás tudtommal nem fut itthon. A magyar űrhajós a Hawaiin gyártott amerikai ételeket fogja fogyasztani?

– Ma már elmondható, hogy a Farkas Bertalan, Magyari Béla párosnak előállított menü népszerűbb volt, mint a szovjet. Olyannyira, hogy az orosz asztronauták inkább fogyasztották azt, mint a saját országuk termékeit. A paprikás csirke például igen nagy tetszést aratott a körükben. Ma kissé más a kép. Alapesetben a NASA vezényel, nekik mindent engedélyezni kell. Ugyanakkor törekszünk arra, hogy lehetőség szerint legyen élelmiszeripari kísérlet az elvégzendő feladatok sorában. E téren a Debreceni Egyetemmel közösen zajlik a munka. Annak idején, a pozitív visszajelzések nyomán, az Interkozmosz Programban egyébként utóbb rendre szerepeltették a magyar konzerveket, nagy tételeket rendeltek belőlük. Ez is egy egyre bővülő piac, jó lenne, ha magyar szereplők ide is be tudnának törni a közeljövőben.

– Az Európai Űrügynökség (ESA) alig fél esztendeje indította el saját űrhajósképzését. Erről mit tudunk?

– Durván százhetven honfitársunk jelentkezett, de hogy ők pontosan kik, azt az adatvédelmi előírások miatt nem közölhetik velünk.

– Nagyobb álom nem vetődött fel a hazai döntéshozók körében?

– Mire gondol?

– A Holdra.

– A Hold körüli kérdések nagyon fontosak ugyan, de természetesen nem ezek állnak a magyar űrhajósprogram célkeresztjében. Az Egyesült Államok által kétezerhuszonötre tervezett landolásban való magyar emberes részvétel nem realitás. De fontos például, hogy mind a nemzetközi összefogásban a Hold körül létesítendő űrállomásban, mind a Föld–Hold kommunikációt biztosító projektben van meghatározó magyar műszaki, ipari kontribúció. Nagy eredmény, hogy ezt elértük.

Az emberiség figyelme ugyanis most újra az égi kísérőnkre irányul. Az új űrverseny egyik legfőbb célja a Hold hasznosítása. Elérhetőbb, mint a Mars, stratégiailag jelenleg sokkal fontosabb égitest. A Holdon létrehozhatók űrbázisok, akadnak értékes nyersanyagok, relatíve közel van a Földhöz, a kommunikáció gyors, és ha bajba kerül valaki, nem egy évig tart, mire segítséget küldenek a helyszínre. Bár a Hunor programban a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén végrehajtandó tudományos, kutatás-fejlesztési és ipari projektek megvalósítása a cél, az ott elért eredmények más missziók során is hasznosíthatók lesznek a jövőben.

– Az előbb említett Mars ma slágertéma. A bolygó felfedezésében a nagyhatalmak versenyeznek egymással, és számos projektben magyar műszerek is dolgoznak. Adódik a kérdés, hogy az emberiség számára lehet-e menekülési út a vörös bolygó.

– Az ESA Marsra tartó szondáján hazai berendezés méri a sugárzást. Utóbbi adat azért fontos, mert ebből ki tudjuk deríteni, milyen sugárzás érheti majd az útra vállalkozó űrhajósokat. Én azonban szkeptikus vagyok, egyelőre nem tartom szükségesnek, hogy asztronautákat küldjünk a távolba úgy, hogy nem vagyunk képesek garantálni a túlélésüket. Az üzeneteik is csak nagy késéssel érnének a Földre, pedig azok fénysebességgel utaznak. Az esetlegesen a Marson rekedt emberek számára segítséget nyújtani még egy jó ideig nem lesz képes senki.

– Akkor eszerint csak a halálukat lehet garantálni?

– Legalább az elvi esélyét meg kell, helyesebben meg kellene adni annak, hogy relatív biztonságban visszatérjenek a Földre az expedíció végén. Ez jelenleg például pont a sugárzás miatt nem lehetséges. Ugyanakkor a saját történelmünkből tudjuk, bármikor előállhat egy olyan technikai fejlődési ugrás, ami egy sereg problémát kiiktat.

– Például?

– Vegyük az egyik legfontosabbat, a hajtóműveket. Ha a mai sebességeket többszörösen felül tudnánk múlni, akkor egy oda-vissza marsi út során lényegesen kevesebb lenne az ember szervezetét érő roncsoló sugárzás.

– És hamarabb odaérnének a mesterséges szondák is…

– Ez ugyan igaz, ám az emberes misszióknak pont az az értelmük, hogy mi összetettebb vizsgálatokat tudunk folytatni, mint akár a legfejlettebb robot. Természetesen a mesterséges intelligencia rohamléptű fejlődése reményt ad, de szerintem még mindig „fényévekre” állunk attól a szinttől, amire egy űrhajós képes a helyszínen kutatva.

– Az űr valóban annyira csodálatos és egyben félelemkeltő lenne, ahogy az asztronauták leírják?

– Az univerzumra sokféle jelző aggatható, de az „emberiség barátja” kifejezés véletlenül sincs a sorban. Aki jár odakint, és vet egy pillantást bolygónkra, ráébred, hogy egy rendkívül egyszerű és roppant sérülékeny, icipici csónakon próbálunk túlélni. Ehhez képest az emberiség a Földön a megoldások keresése helyett a bioszféra tönkretételén ügyködik.

– Ha jönne egy jó tündér, és kivinné az űrbe, mire lenne leginkább kíváncsi? A mindenre választ persze zárjuk ki a sorból.

– Bolygónkat, a Földet persze nagyon szeretném kívülről látni, de nem kell eljutnom a világűrbe ahhoz, hogy pontosan tudjam, a Mars nem a B Föld. Választ adva egy korábbi kérdésre is: itt, a Földön kell tudnunk rendezni a közös dolgainkat.

Kapcsolódó írásaink