Rendszerszintű változást hoz a tartásdíjtörvény bevezetése

– Lassan két éve fenyeget bennünket a koronavírus-járvány. Milyen nehézségeket okoz ez az állapot az egyszülős családoknak?

– A mögöttünk álló időszakot a kétszülős családok is megsínylették, de az egyszülősök esetében a problémák halmozottan jelentkeztek, talán ők vészelték át a legtöbb nehézséggel az elmúlt hónapokat. Egy gyermekét egyedül nevelő szülő egyébként is több fronton áll helyt, a többszörös szerephez a járványhelyzet miatt pluszfeladatokat kaptak, hiszen sokan lettek kicsit tanító- vagy óvónők, illetve gondoskodniuk kellett az otthonukba kényszerült nagyszüleikről. Kemény helyzet elé állította az embereket a bezártság érzelmileg is, nem volt, nincs kivel megosztaniuk a lelki terheiket.

– A járvány kapcsán miben tudták önök segíteni a családokat?

– A korábbi problémák ugyanúgy megmaradtak, vagyis a családoknak szükségük volt pszichológusra, jogászra, fokozott igény mutatkozott a munkavállalás kapcsán biztosított támogatásra, valamint az együtt tanulásra, természetesen e szolgáltatásokat online biztosítottuk. Ezek mellett elindítottunk új csoportokat, amelyek keretében a szülők találkozhattak a virtuális térben, megbeszélhették gondjaikat. Sokan igényeltek adományt, leginkább azok, akik elveszítették az állásukat.

– Utóbbi élethelyzet mennyire volt jellemző?

– Nagyon sok esetről értesültünk, számos cég mondott fel azért a munkavállalójának, mert a szülő nem tudta kire bízni a kisgyermekét, akivel otthon kellett maradnia.

– Szervezetük korábban indított egy álláskeresési programot is. Ez a koronavírus-járvány alatt felpörgött?

– Két éve vagyunk tagja az Incorpora programnak, azóta több mint százhetven embernek találtunk állást. Fontos része volt a programnak, hogy – amíg lehetett – állásbörzével is segítettük a szülőket, ennek keretében nagy cégeket tudtunk a központba hívni. Workshopok alkalmával átnéztük a jelentkezők életrajzát, felkészítettük őket az állásinterjúkra.

– Az elmúlt hónapokban számos, a családokat érintő intézkedést hozott a kormány. Ezeket hogyan fogadta a közösségük?

– Nagy örömmel, és mindig hangsúlyozzuk, hogy az új intézkedések deklaráltan vonatkoznak az egyszülősökre is, hiszen a családok körébe az egyszülős családok is beletartoznak. Így az otthonfelújítási támogatást, a csokot, az szja-visszatérítést, továbbá a nagycsaládosokat érintő támogatások körét a három vagy több gyereket nevelő egyszülősök is igénybe vehetik. Utóbbiak kapcsán érdemes megjegyezni, hogy harmincezer egyszülős család egyben nagycsalád is.

– Született két olyan jogszabály, amely kizárólag az egyszülősöket érinti, a tartásdíj- és az árvaellátást biztosító törvény. Mit jelentenek a jogszabályok az egyszülősök életében?

– Talán még a mérföldkő kifejezés is kevés lenne, hogy jellemezzem az intézkedések fontosságát. Rendszerszintű változást hoz a tartásdíjtörvény bevezetése januártól, ugyanis az, hogy gyermekek nem kapták meg azt a tartásdíjat, ami nekik jog szerint jár, legalábbis aggályos, de inkább elkeserítő. Ma kilencvenezer gyermek nem jut hozzá a neki bíróságilag megítélt tartásdíjhoz, ami hatalmas szám.

Amikor azt mondjuk, hogy az egyszülős családok fele nagyon nehéz anyagi helyzetben él, akkor érthető, mennyire húsba vágó számukra a tartásdíj elmaradása. Ráadásul hiába mondja azt a szülő a gyereknek, hogy majd később megkapja a tartásdíjat, amikor a gyermeknek most kell új cipő, most kell a különórát vagy a sportköri tagdíjat befizetni.

– Ráadásul az sem biztos, hogy később megkapja.

– Ahogy mondja, a gyerekek az esetek nagy részében soha nem jutnak hozzá a tartásdíjhoz, vagy ha végig is járja a szülő a jogi procedúrát, évek telnek el, ez idő alatt felnő a gyerek. Az évek elteltével behajtott tartásdíj – bár legalább megkapja a gyermek – a most jelentkező igényeket nem tudja orvosolni. A perek, a végrehajtók, a rendőrségi eljárások miatt valóságos „háborús övezetben” élt eddig a családok sokasága, ami borzasztó.

– Mi lesz pontosan az állam szerepe ebben a procedúrában?

– A családnak nem kell többé szaladgálnia a megítélt tartásdíj után, azt az állam megelőlegezi és kiutalja, majd később behajtja a tartásdíj fizetésére kötelezetten. Az államnak sokkal jobb eszközei vannak e célra, mint egy szülőnek. Attól, aki nem érzi, hogy a gyermekéért felelős, amíg él, bár szomorú, de így kell kikényszeríteni a tartásdíj fizetését.

– Van arra vonatkozó becslésük, hogy az esetek hány százalékában nem fizet a szülő annak ellenére sem, hogy megtehetné?

– Nincs ilyen egzakt adatunk, de a tapasztalataink alapján azt mondhatom, hogy nagyon sok esetben ez történik. A tartásdíj visszatartása sokszor egy játszma része, egyfajta büntetés a másik szülő felé. Ebben a gyermek tönkremegy. Ezért fantasztikusan nagy lépés a törvény megszületése, ami évtizedek óta váratott magára. Szeretném kiemelni, hogy januártól az állam a duplájára emeli az árvaellátást is, így az elvált szülők gyermekei mellett az árva vagy félárva gyermekek szintén komoly támogatáshoz juthatnak januártól.

– Gyakori, hogy a külön élő szülők újra házasságot kötnek, így az addig egyedül nevelő szülőnek ismét lesz – anyagi értelemben is – társa, míg a másik félnek az új házasságában is születhet gyermeke, akiről gondoskodnia kell. Felelősen gondolkodó ember minden eszközzel segíti a gyermekét, mégis sokakban felmerül a kérdés: ilyen esetekben is jogos elvárás a tartásdíj további folyósítása?

– A saját gyermekéért mindenki felelős marad, ezért tartásdíjat az ön által említett esetben is fizetni kell, hiszen a példánál maradva nem az új házastárs kötelessége más gyermekéről gondoskodni.

– Mi a helyzet akkor, ha valaki munkanélkülivé válik vagy tartós betegállományba kerül, esetleg leszázalékolják?

– A tartásdíj-kötelezettség megmarad, amíg a gyermek fel nem nő, a gyermeknek enni kell adni, és tanulnia kell.

– Ide kapcsolódik egy másik, új törvénytervezet, amelyet a közelmúltban nyújtott be az Országgyűlésnek Varga Judit igazságügyi miniszter. Ennek alapján a jövőben az egyik szülő kérésére is elrendelhetné a bíróság a váltott elhelyezést, amivel kapcsolatban több civil szervezet is aggodalmát fejezte ki. Önök mit gondolnak a tervezetről?

– Egy válásnál a legnehezebb kérdés, hogy a gyermek életében elkerülhető legyen az anyátlanság vagy apátlanság, illetve a gyökértelenség. Ahogy nincs két egyforma család, nincs két egyforma egyszülős család sem, így több dolog befolyásolja, hogy az adott helyzetben mi a jobb a gyermeknek. A törvénytervezet alapján a bíróságnak lesz lehetősége arra, hogy az egyéni helyzeteket elbírálja, ami azért fontos, mert nem a szülők egója vagy joga a legfontosabb kérdés, hanem a gyermek érdeke. Az, hogy neki mi a jó egy adott helyzetben, életkorban, a kötődéseiben. Ha a szülők felül tudnak kerekedni a saját egójukon, és képesek a gyerekükre koncentrálni, akkor megtalálják majd, mi a legjobb megoldás a gyermeküknek.

– Higgadtan, értelmesen gondolkodó szülők a törvény nélkül is meg tudnak állapodni egymással.

– A törvény ahhoz szükséges, hogy biztosítsa a kereteket.

– Gyakori, hogy az emberek általánosítanak, és az édesapák szerepére fókuszálnak egy-egy válás kapcsán, miközben nem ritka, hogy a feleség hagyja el a családot. Erre reagáltak, amikor elindították az apukák csoportját?

– Sokan hajlamosak arra gondolni, hogy az egyedül nevelő szülő csak elvált nő lehet, pedig a háromszázezer egyszülős családból negyvenezerben férfi neveli egyedül a gyermekét. Sok megoldandó feladat egyforma, függetlenül attól, hogy a szülő férfi vagy nő, ugyanakkor az apák sok mindenről nem szívesen beszélnek, mert férfiként másképp viszonyulnak bizonyos dolgokhoz. Nehezebben nyílnak meg. Ebben a csoportban meg tudják beszélni gondjaikat, elmondhatják egymásnak, ha egyedül érzik magukat. Fontos, hogy figyeljünk az apukák eltérő igényeire is.

– A közelmúltban Magyarországon járt a LIBE bizottság, amelynek tagjaival ön is találkozott. Milyen benyomásokat szerzett?

– Vegyes a kép. Elmondtuk a bizottságnak a munkánkról mindazt, amit szerettünk volna velük megosztani.

– Hogy érezte, érdekelte a bizottságot az önök álláspontja?

– Akadt olyan delegált, aki a találkozó elején elhagyta a termet, és vissza sem jött, de a többiek meghallgattak bennünket. És feltettek érzékenynek tűnő kérdéseket.

– Mint például?

– Megkérdezték, hogy mit szólunk mi, egyszülősök ahhoz, hogy nem szerepelünk az alkotmányban. Gondolom, ez azért merülhetett fel bennük, mert nem is olvasták az Alaptörvényt, amely úgy fogalmaz: „A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő–gyermek viszony.” A szülő–gyermek relációba az egyszülősök is beletartoznak.

– Már zajlik a budai központjuk építése. Miért volt szükségük az új helyszínre?

– Azért, hogy a budaiak és a budai agglomerációban élők könnyebben elérhessék a programjainkat. Már az első központunk megnyitása óta fontos cél, hogy ne egyetlen helyszín, hanem országos hálózat segítse az egyszülős családokat. Ez az első lépés a hálózat létrehozása felé.

– Közeleg az advent. Milyen támogatásra számíthatnak karácsony előtt az egyszülős családok?

– Sok rászoruló családnak juttatunk majd el élelmiszer- vagy tisztálkodószer-csomagot, ehhez támogatókat keresünk. Harmadszor hirdetjük meg az Angyalok pedig léteznek programunkat, amelynek keretében gyermekek kívánságait tesszük fel a honlapunkra, hogy bárki beteljesíthesse egy kisgyermek álmát. Decemberben a központunkban három héten át lesz adventi készülődés is.