Belföld

Digitális kihívások és lehetőségek

Szűts Zoltán: Örülnünk kell, hogy a technológia beköltözött az oktatásba, ez a behálózottság sokkal inkább a munka világára készíti fel a tanulókat

Vegyesek voltak a koronavírus-járvány miatt elrendelt távoktatás tapasztalatai a lapunknak nyilatkozó média- és digitálispedagógia-kutató szerint. Szűts Zoltán, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) Pedagógiai Karának dékánja beszélt arról is, hogyan lehetne hatékonyan alkalmazni a digitális technológiákat a közoktatásban.

Digitális kihívások és lehetőségek
A digitális oktatásnak a tantermen belül kell megvalósulnia a köznevelésben – hangsúlyozta a kutató
Fotó: MH

– A járvány elején mindenki hurráoptimista volt a távoktatással kapcsolatban, a jelenléti oktatás visszatérésével azonban látszólag mindenki megkönnyebbült, és senki nem sírja vissza. Ilyen rosszak voltak a tapasztalatok?

– Több oka van annak, hogy amint lehetett, azonnal visszatértünk a jelenléti oktatáshoz. Az oktatás világa egy tankerhajóhoz hasonlít, amely csak nagyon lassan változtathat irányt, különben felborulna, az iskola pedig az általános felfogás szerint kőből van. De azért a technológia észrevétlenül beköltözött az oktatásba, a jelenléti oktatás idején is segíti a kapcsolattartást, a számonkérést vagy akár a projektmunkát az iskolarendszer teljes vertikumában, az általános iskolától a doktori képzésig. Ennek a behálózottságnak örülnünk kell, hiszen sokkal inkább a munka világára készíti fel a tanulókat.

– Készült kutatás, amely a távoktatás hatékonyságát vizsgálta?

– Az EKKE-n a járványhelyzet idején, 2020 áprilisában a köznevelésben részt vevő pedagógusok köré-ben kollégáimmal készítettünk egy felmérést, amelyben a digitális átállás, a tanulási környezet, tanulás­szervezés, értékelés és tananyagközvetítés területére fókuszáltunk. Kérdőívünket hétszázötvenegy pedagógus töltötte ki. Kiderült számunkra, hogy az oktatóvideók készítése és megosztása a tanulókkal, illetve a valós idejű videókonferencia-rendszerben tartott óra számukra a leghatékonyabb oktatási eszköz.

Podcast vagy wiki készítése ellenben a tapasztalataik szerint nem hatékony. A médiakutató szól belőlem, amikor arra következtetek, hogy a videótartalmak ragadják meg legjobban a tanulók figyelmét, és itt már a közösségi média oktatási folyamatra gyakorolt hatása érhető tetten. Számomra meglepő, hogy a témát kevesen vizsgálják, de én ettől az évtől az MTA Bolyai János kutatási ösztöndíjának támogatásával éppen azt kutatom, milyen hatással van a Facebook, a YouTube, az Instagram vagy éppen a TikTok a tanulók figyelmére, emlékezetére, gondolkodására, és az oktatásnak hogyan kell erre a megváltozott környezetre reagálnia, milyen lépéseket kell tennie, hogy visszanyerje a kontrollt.

– Hogyan összegezné a tapasztalatokat?

– A koronavírus-járvány idején elrendelt digitális oktatással kapcsolatos tapasztalatok a köznevelésben és felsőoktatásban vegyesek voltak. Kezdjük a kihívásokkal. Eddig is tudtuk, hogy minél fiatalabb egy tanuló, annál kevésbé képes önszabályozott tanulásra, tanulási utasítás és támogatás nélkül ugyanis nem tud hatékonyan tanulni. A digitális technológia pedig csak eszköz és közvetítő csatorna volt, a megfelelő módszertant már a tanárnak kellett kijelölnie.

Ugyancsak kihívás, hogy minél rosszabb a szociális és minél alacsonyabb a társadalmi helyzete egy tanulónak, annál nehezebb számára a technológia segítségével történő tanulás. Lehetőségnek tartom, hogy a technológia hatására a tanulók a felfedező kutatás felé fordultak, szívesen keresnek olyan információkat online, amelyeket nem csupán az iskolai számonkérés során, de az élet más területén is képesek hasznosítani, de megtanulták a technológiát kooperatív módon használni, sőt maguk is hoznak létre olyan tartalmakat, amelyekből mások is tanulhatnak.

– Ön személyesen milyen tapasztalatokat szerzett ez idő alatt?

– Egyetemi oktatóként azt tapasztaltam, hogy a digitális, online oktatás sikere a saját innovatív, helyzetfelmérő és önreflexív képességemen, illetve a tanulók motivációján múlt. Pedagógiai közhely, hogy minden tanuló és csoport más, de a digitális térben ez hatványozottan igaz. Ha nem tudtam az adott csoport számára megtalálni a legjobb módszertani megoldást – legyen az valós idejű YouTube-közvetítés vagy online teszt –, illetve ha a tanulók egy valós idejű Teams-értekezlet alatt nem kapcsolták be a kamerájukat, az oktatás nem tudott hatékony lenni.

– A korábban említett kutatás a pedagógusokra vonatkozott. Mit tudunk szülők és a diákok benyomásairól?

– A szülők és a pedagógusok véleménye egybeesett a felmérésünkkel. Az életből vett tapasztalat az volt, hogy a szülők nagy részének rövid időre mentorrá kellett válnia, megtanulnia a digitális technológia használatát és instruálnia a gyermekét. A diákok számára a legnehezebb az volt, ha ő vagy a tanár nem a megfelelő eszközt választotta ki, egy okostelefonon ugyanis nem lehetett követni a prezentációt. Ugyancsak probléma volt, ha egy tanár nem tartotta magát az órarendi alkalmakhoz.

– A visszajelzések alapján hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a távoktatást?

– A tanártovábbképzések egyik központi elemévé kell tenni a kollégák digitális kompetenciájának fejlesztését, illetve egységes módszertani alapokat szükséges kidolgozni, amelyeket minden pedagógus ismer és amelyekhez biztosan nyúl, miközben rendelkezésére áll egy jó gyakorlatokból álló gyűjtemény is. Szükség lenne még intenzívebb, moderált vitákra is a digitális technológia használatával kapcsolatban. Ezen viták alapja az kell hogy legyen, hogy az adott oktatási cél hogyan valósítható meg infokommunikációs eszközök és platformok segítségével. Kutatási eredményre fontos építeni, nem szabad azonban a számok bűvöletében élni és itt leragadni. Vízióra óriási szükség van.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben járvány nélkül is átálljunk távoktatásra?

– A felsőoktatásban akár teljes szakok is elvégezhetők már távoktatásban, az EKKE-n is, hiszen a valós idejű online oktatás és a tananyagokat megosztó, vizsgáztatást támogató tanulási keretrendszerek erre tökéletesen alkalmasak. A köznevelésben azonban a digitális oktatást a tantermen belül kell megvalósítani, de érdemes felső tagozatban és különösen a középiskolában online projektheteket beiktatni, ezzel felkészítve a tanulókat a munka világára, ahol a digitális technológia időt és anyagi erőforrásokat is képes megtakarítani, miközben hatékonyabbá teszi az együttműködést a kollégák között. 

Kapcsolódó írásaink