Belföld
Már majdnem hazaért, amikor nyakon lőtték egy vadászpuskával
Nem felejtünk - utolsó rész - Összefoglaló a Gyurcsány-terror áldozatairól + KÉPEK
A. Istvánné is jelen volt 2006. október 23-án az Astoriánál tartott békés, jogszerű megemlékezésen.
Istvánné a kora esti órákban szeretett volna a házastársával gyalog hazajutni. Amikor egy, a REBISZ állományába tartozó, be nem azonosított fegyverkezelő rendőr által kezelt sörétes vadászfegyverből 10-15 méterről leadott lövéssel kilőtt gumilövedék eltalálta a nyakán.
A lövés következtében Istvánné felszíni hámsérülést és a lágyrészek zúzódását szenvedte el. A sérülés mélysége 3-4 milliméterre tehető. A sérülés miatt feljelentést tett, amely eljárásban azonban az elkövető kiléte nem volt megállapítható.
Az elkövető kilétének feltárására irányuló panaszt a felettes ügyészség elutasította.
A Budapesti Nyomozó Ügyészség azt is rögzítette határozatában, hogy „a gumilövedék kilövésére alkalmas speciális fegyvert kezelő rendőr magatartásával kapcsolatban megállapítható, hogy a sértettet ért lövés leadásakor nem járt el kellő gondossággal, az általa ismert lőparaméterek alapján nem kellett volna vadászpuskáját ilyen módon használnia”, továbbá a súlyos következményekkel járó lövésekkel elkövették a rendőrök a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, illetve testi sértés különböző minősítésű bűncselekményeit.
Az ügyészség azt is kimondta, hogy sem a 2006. október 23- án használt vadászpuskák, sem a lőszerek használatához nem volt meg az ORFK jóváhagyása.
Az ezen ügyekben beszerzett fegyverszakértői szakvélemények szerint a REBISZ beosztottjait egy régi termékkatalógusban található, már régen nem gyártott töltényhatás adati alapján oktatták, továbbá a szakértői megállapította, hogy a vizsgálatra átadott töltények lövedékei lényegesen nagyobb sebességűek, sokkal nagyobb energiájúak, lényegesen veszélyesebbek és nagyobb a sérülést okozó képességük.
Az A. Istvánnéval szemben alkalmazott erőszak nemcsak hogy indokolatlan és aránytalan volt, hanem bűncselekménynek minősül.
A rendőri „intézkedés” jogellenességéhez kétség sem fér.
Az események végzetes módon megviselték Istvánnét, a történtek hatására súlyos egészségügyi következmények alakultak ki nála, vizelettartási panaszai, továbbá állapotrosszabbodásként értékelhetők az elszenvedett testi és pszichés károsodások, amelyek a szakvélemény elkészítésekor már észlelhetők voltak. A szakértő megállapította az összefüggést az állapotrosszabbodás és a jogellenes rendőri intézkedés között.
Istvánnét olyan sokk érte, amely végzetes hatással volt az addigra korábbi betegségeiből felgyógyulva stabilizálódott helyzetére, így egészségügyi állapotának heveny romlását idézték elő.
A sérült szívizomelhalás következtében teljesen és visszafordíthatatlanul leépült, teljes életet képtelen élni.
A sérülés után nem sokkal szívinfarktusa lett.
Nem felejtünk!
Az Országos Mentőszolgálat tájékoztatása szerint a demonstrációk során 326 civil sérültet láttak el.
Az Egészségügyi Minisztérium – az ÁNTSZ Fővárosi Intézetétől is beszerzett – adatai alapján október 23-án százkilencvenöt sérült volt, közülük negyven főt a mentősök a helyszínen elláttak, négy főt a központi mentőállomás ambulanciájára, nyolcvannégy embert pedig kórházba szállítottak. A mentőszolgálat és az ÁNTSZ adatai azért különböznek egymástól, mert a sérültek egy részét nem a mentősök szállították be.
Ambuláns ellátásban száznégy civil személy részesült. Október 24-én gumilövedék által okozott sérülés miatt tizenhat súlyos sérültről kellett gondoskodniuk, ezek között volt mellkasi, nyaki nyílt seb, a mellkasfalon és a combon okozott lőtt sérülés, szemsérülés, hónalj tájéki, hasfali lőtt seb, bal kéz első-második ujjának traumás amputációja(!), lapockatörés, szemgolyóba hatoló lövedék, koponyaboltozati törés.
Elhallgatták a súlyos sérültek számát
Gönczölék nyilván nem véletlenül nem közölték a civil súlyos sérültek összesített számát.
Azonban az mégis kiderült, hogy csak 2006. szeptember 19–21. között száznyolcvanöt, rendőrség által az utcákon megvert, megkínzott és elfogott, sok esetben még a kórházban is az ágyhoz bilincselt civil sérültet látott el a mentőszolgálat.
Ennél biztosan sokkal több volt a sérült, mivel más úton is kerültek kórházba civilek. Az általános egészségügyi tapasztalatok szerint mentőt döntő mértékben súlyos sérültek ellátásához vesznek igénybe, és az is tapasztalati tény, hogy az ekkor levadászottak látókörünkbe került többségének csonttöréses vagy egyéb súlyos sérülést okoztak a brutális karhatalmisták.
Arról nem is beszélve, hogy sokan a megtorlásoktól tartva nem mertek egészségügyi ellátást kérni.
A rendőrök a gumilövedékkel általában fejre és nyakra céloztak, tehát a sérülések 39 százaléka fej-, 11 százaléka pedig nyaksérülés, és némi anatómiai ismerettel belátható, hogy ezek akár halálosak is lehettek volna.
Ezek a számadatok önmagukért beszélnek.
Ahogy a kommunizmus emberiesség elleni bűntetteinek tagadása, úgy 1956-ot tagadni is alkotmányellenes, a 2006. őszi rendőrterror megrendelése és végrehajtása is bűntett, ráadásul az utóbbi el nem évülő bűncselekmény, a méltó megemlékezést rendőrterrorral meggyalázni bűncselekmény - fogalmazott a Magyar Nemzet.hu.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyurcsányi mondatok következményeként, 1956 után ötven évvel, újra ártatlan magyar emberek vére folyt a budapesti utcákon!
