Belföld
Járjon plusz kedvezmény a fogyatékossággal élők foglalkoztatásáért
A koronavírus-járvány alatt szövetségünknek sikerült az átállást levezényelnie a foglalkoztatásban, a szolgáltatások biztosításában és a mindennapi életben egyaránt – mondta Nagy Sándor a vakok és gyengénlátók világnapja kapcsán

– Ma van a fehérbot, a vakok és gyengénlátók világnapja. Mit jelent önöknek manapság a fehér segédeszköz?
– A vakok és gyengénlátók első és ma is legfontosabb segédeszköze a fehérbot, amivel tájékozódni tudunk, észleljük az akadályokat. Ugyanakkor figyelemfelkeltő eszköz is, mivel Magyarországon fehérbotot az hord, aki nem lát, vagyis az eszköz jelzés a társadalomnak, hogy a látók szükség esetén felajánlhatják a fehérbottal közlekedőknek a segítségüket.
– Szóba hozta a segítséget: gyakran hallani, hogy a lakosságnak bosszúságot jelent a látássérülteket segítő, gyalogátkelőkhöz telepített hangjelző.
– Sajnos ez régi problémánk. Vagy telepíti a beruházó vagy nem. Ha telepíti, sokszor nem fogadja meg a tanácsunkat, hogy a távvezérelhető típust szerelje fel. Az állandóan működő szerkezet, ha hangos, bosszantja az embereket, ha halk, a látássérültek nem hallják. De arra is akad példa, hogy 18 óra után egyszerűen kikapcsolják a készüléket, hogy a lakosság békében élhessen. A látássérült este hat után ne menjen az utcára? Vagy ha igen, ne számítson segítségre a jelzőlámpánál?
– A folyamatos hangjelzést adó készülék olcsóbb?
– Némileg igen, de egy lámpás kereszteződés kialakításakor ez a tétel nem számottevő. Sokkal drágábbak a taktilis sávok.
– De azokra is szükség van, nem?
– Persze, hiszen számunkra fontos megtalálni a járda szélét, a helyes irányba állást, hogy merőlegesen helyezkedjünk el a zebrára és úgy keljünk át a túloldalra, így érkezhetünk meg oda, ahová szeretnénk.
– Szövetségük három éve volt százéves. A centenárium kapcsán, illetve az azt követő időszakban milyen változások következtek be a szervezet életében?
– A legfontosabb, hogy állami támogatással fel tudjuk újítani a székházunkat és új szolgáltatóházat tudunk építtetni. Az építkezés a terveknek megfelelően halad. Fejlesztettük a hangoskönyvtárunkat is, amely hatvanéves lett idén. Elkészült a könyvtár mobilapplikációja, illetve webes felülete, így okostelefon vagy számítógép segítségével ma már otthonról kölcsönözhetnek a látássérültek a hangoskönyvtári állományból.
– Hányan élnek a lehetőséggel?
– Több mint ezerkétszáz felhasználónk van már. Emellett megmaradt a régi hangoskönyvállomány is, de ezen a téren szintén fejleszteni fogunk: azok részére, akik nem rendelkeznek okostelefonnal vagy számítógéppel, illetve nem akarják azokat ilyen célra használ-ni, beszereztünk egy kontingens olyan eszközt, amelynek tapintható gombjai vannak, erre töltjük majd fel a kikölcsönzött könyvet. Miután a látássérültek elolvasták a művet, visszaküldhetik, és mi kívánság szerint új alkotást másolunk a készülékre.
– Újdonság, hogy a 13600/96 vonalon keresztül az adakozni tudók patronálhatják a könyvtár fejlesztését. Mi indokolta a lépést?
– Nagy szükségünk van minden támogatásra, mert ezek az eszközök igen drágák, ám feltett célunk, hogy minél magasabb színvonalon szolgáljuk ki az embereket. Az utóbb említett készülék segítségével például lehet lapozni a fejezetek között, a program megjegyzi, hol hagyta abba az olvasást a felhasználó, és lehet benne előre-, hátraugrani, mindemellett a látássérült bárhová magával viheti az eszközt.
– Abból amit mond, arra lehet következtetni, hogy a hagyományos Braille-írást mára kevesebben használják.
– E területen is fejleszteni fogunk, hogy a pontírás ne menjen ki a divatból. Igyekszünk tudatosítani a látássérült emberek körében a digitális eszközök használatát, úgy, hogy beszerzünk egy speciális digitális készüléket, aminek a segítségével pontírást olvashatnak. Bár az eszköz ára borsos, nemcsak olvasni, jegyzetelni is lehet rajta.
– A szervezet hogyan vészelte át a koronavírus-járványt?
– Szerencsére szövetségünknek sikerült az átállást levezényelni a foglalkoztatásban, a szolgáltatások biztosításában és a mindennapi élet területén egyaránt. A szövetségben és a Távszem-szolgáltatás során is megoldottuk, hogy – részben – home office-ban dolgozhassanak a munkavállalóink.
– A vírus miatt több távszemes megkeresést regisztráltak?
– Pici emelkedés mutatkozott, ami talán annak is köszönhető, hogy a Távszem használatával személyes kapcsolatba kerülhet a látássérült az operátorral, így bármikor korrigálható az információ, a kamera fókusza és így tovább. Magam is emiatt veszem egyre többet igénybe a szolgáltatást.
– Ezen a téren számíthatnak fejlesztésre a látássérültek?
– Nemcsak számíthatnak, már meg is történt a fejlesztés. Ugyanis amikor a rendszert bevezettük, azt egykamerás telefonokra optimalizáltuk. Az egy kamerára kifejlesztett szoftver viszont nem tudta kezelni a később elterjed kétkamerás eszközök képét, ezért itt lépnünk kellett és egy komoly átalakításba kezdtünk. A tesztelés már folyamatban van.
– Milyen volt az oltakozási kedv a látássérültek körében?
– Nem éreztünk eltérést a társadalom több rétegéhez képest. Természetesen a szövetség igyekezett a szükséges tájékoztatást megadni, hogy az emberek meg tudják hozni a helyes döntést. Emellett intézkedtünk annak érdekében, hogy az oltási igazolványt a látássérültek is le tudják kérni, mert kezdetben ez a felület nem volt számukra hozzáférhető. Jeleztük a problémát, és a kormány azonnal intézkedett.
– Szomorú, hogy a 21. században még mindig nem természetes a honlapok akadálymentesítése.
– Ez a legnagyobb fájdalmunk. Hiába tartalmazza a hatályos jogszabály, hogy a közszolgálati honlapokat vagy mobilalkalmazásokat úgy kell fejleszteni, hogy az mindenki számára hozzáférhető legyen, a fejlesztők ezt valamiért sokszor nem veszik figyelembe. Ezért is jó, hogy létezik a szövetségünk, mert be tudjuk csatornázni a problémákat, közvetítjük az illetékeseknek, így nem maradnak magukra a látássérült emberek.
– Mindebből az következik, hogy a vakokkal és gyengénlátókkal szembeni társadalmi szemléletváltozás a mai napig nem ment végbe teljes mértékben.
– Sajnos ezt meg tudom erősíteni. A kormányzatban szerencsére megvan a jó szándék, meghozta a szükséges jogszabályokat, honosította az ide vonatkozó uniós szabványokat. A KSH népszámlálási adatai alapján nyolcvankétezer ember vallotta magát vaknak vagy súlyosan látássérültnek. Rájuk kellene egy kicsit jobban odafigyelni a társadalomnak.
– Főleg úgy, hogy mindenki látott már fehérbottal közlekedő embert. Egy időben azt lehetett hallani, hogy akadozik a segédeszköz-ellátás, ez a probléma megoldódott?
– Komoly fennakadást nem érzékeltünk, a jelentkező hibákat igyekeztünk minél hamarabb orvosolni. Ezen kívül fejlesztettük is a boltot egy webshopos felülettel, amelynek keretében házhoz szállítást is vállalunk. Problémákat inkább azokon a területeken érzékeltünk, amelyeket nem mi üzemeltetünk, például egyes élelmiszerláncok vagy készételt házhoz szállító cég online felülete esetében.
– Milyen probléma merült fel a használat során?
– Éppen ez az, nem lehetett azokat használni. Ezek a honlapok sem voltak akadálymentesítve, így a látássérültek számára nem vagy nehézkesen lehetett igénybe venni a szolgáltatást, illetve nem tudták esetükben a házhoz szállítást megoldani. Ezekkel a cégekkel is felvettük a kapcsolatot, és amelyik önszántából nem javította a hibát, azzal szemben az alapvető jogok biztosához fordultunk jogorvoslatért.
– A biztos segítségével megoldódtak ezek a gondok?
– Az elmarasztalások után a cégek elindították a fejlesztést, így mára többé, kevésbé rendeződtek az ilyen típusú problémák vagy folyamatban vannak. A látássérültek a távolsági járatokra sem tudták igénybe venni a mobiljegyvásárlást támogató alkalmazást, de a Volánbusznál készségesek voltak, megértették a problémát, megkezdték a fejlesztést, így hamarosan mi is tudunk interneten jegyet venni a buszokra.
– A látássérültek foglalkoztatását miként tudják megoldani, mi változott e téren?
– Fontos az akkreditált szervezetek dotálása a rehabilitációs bértámogatáson keresztül, a szövetségnek egyre több tagegyesülete ismerte fel, hogy érdemes akkreditálnia, mert úgy helyben tudja foglalkoztatni a látássérült embereket különböző területeken. A piaci szférát is ösztönzi az állam a rehabilitációs hozzájárulási adó mentességével, amennyiben megfelelő létszámban foglalkoztatnak megváltozott munkaképességűeket.
Utóbbi területen komoly feladatot vállaltunk magunkra: szeretnénk ezt a rendszert úgy megváltoztatni, hogy a munkáltató plusz kedvezményt kapjon, ha fogyatékossággal élő, köztük látássérült munkavállalókat foglalkoztat. Nyilvánvaló, hogy egy látássérült munkahelyi környezetének kialakítása több erőforrást vagy adott esetben személyi segítséget igényel, vagyis az ő foglalkoztatásuk többe kerül. Ennek kidolgozásán folyamatosan együttműködünk a kormánnyal.