Mindenki számára van segítség

– Mi volt az állam célja az áldozatsegítő központok létrehozásával?

– Elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy az áldozatsegítő rendszerek minél közelebb kerüljenek a bajba jutottakhoz. Az Igazságügyi Minisztérium által fenntartott áldozatsegítő központok munkatársai a bajba jutottak részére tájékoztatást, érzelmi segítségnyújtást, valamint pszichológus szakember közreműködésével lelki támogatást nyújtanak. Célunk, hogy az áldozat a személyes szükségleteire tekintettel az áldozatsegítő szolgálat segítségével, illetőleg rajtunk keresztül hozzá jusson azokhoz a szociális, egészségügyi, valamint egyéb támogatásokhoz, amelyek segíthetik a bűncselekmény okozta sérelem vagy kár enyhítéséhez.

– Hogy kell elképzelni egy ilyen központot?

– Bürokratikus és hatósági jelleget nélkülöző, oldott, barátságos környezetben várjuk az áldozatokat. Egy hivatalos helyiséggel szemben teljesen más hangulatban fogadjuk az embereket, akik így sokkal könnyebben megnyílnak, egyszerűbbé válik velük a kommunikáció, mert biztonságban érzik magukat.

A folyamatos nyitásoknak köszönhetően a központok egyre komplexebb szolgáltatásokat nyújtanak, a tapasztalatok alapján mindig újragondoljuk, mire lehet még szükség egy-egy épületben. Az egyik ilyen szempont az ingatlanok elhelyezkedése. Lényeges, hogy a központ a város centrumában, tömegközlekedéssel is viszonylag gyorsan és könnyen megközelíthető, de mégis félreeső, csendes helyen legyen. Ennek köszönhetően a bajba jutott úgy tud bejutni az objektumba, hogy nem veszik észre.

– Honnan informálódhatnak az áldo­zatok arról, hogy hol kell keresniük a központokat?

– Varga Judit igazságügyi miniszter tavaly hirdette meg az áldozatsegítés évét. Ennek köszönhetően médiakampányt indítottunk, melynek keretében létrehoztuk a Vansegitseg.hu oldalt, továbbá a közösségi médiá­ban is jelen vagyunk, ezeken a felületeken mindenki megtalálhatja a szükséges információkat, így az elhelyezkedést is. A tartalom folyamatosan frissül és célja, hogy minél kevesebben váljanak áldozattá, valamint hogy segítséget nyújtson azoknak, akik már áldozattá váltak.

A weboldal mellett közismert színészek bevonásával „Hétköznapi történetek” című videopodcast-sorozatot indítottunk, mely mind megelőző, mind tájékoztató jellegű tartalmakkal szolgál valamennyi állampolgár számára. Ezek a podcastok elérhetők az áldozatsegítő központ Facebook-oldalán, valamint a YouTube videómegosztón is. Ezen kívül működtetünk egy áldozatsegítő vonalat (06-80-225-225), ami ingyenesen, éjjel-nappal hívható.

– Milyen visszhangja volt az imént említett, különböző bűncselekménytípusokat feldolgozó Hétköznapi történeteknek?

– A sorozattal azt szerettük volna elérni, hogy kiemelt csoportokat mutassunk be a prevenciót szem előtt tartva. A Hétköznapi történeteknek kedvező volt a fogadtatása. A sorozatot egy együttműködés keretében átadtunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek is, ahol a rendészeti karon használják okta­tási célra.

– Térjünk vissza az áldozatsegítő központokhoz. Kik dolgoznak a létesítményekben?

– Az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottai, valamennyi központ három fővel és egy pszichológussal működik, az intézményt egy koordinátor vezeti. Előfordul, hogy a kormányhivatalok munkatársai – közvetlenül a központban – is részt vesznek a munkában.

– Milyen szolgáltatásokat vehet igénybe egy központban az áldozat?

– Az áldozatsegítő központokban elérhető komplex szolgáltatás valamennyi bűncselekmény és szabálysértés áldozata számára térítésmentesen igénybe vehető. A központokban nyújtott szolgáltatások úgynevezett alacsony küszöbűek, tehát igénybevételükhöz nem szükséges rendőrségi feljelentést tenni. A központ munkatársai az áldozat szükségleteinek felmérését követően, hozzájuk igazodva, személyre szabottan ajánlanak fel segítséget az áldozatoknak. Különleges figyelmet fordítanak a sérülékeny áldozati csoportokra, például a gyermekekre, a fogyatékossággal élőkre, a kapcsolati erőszak áldozataira. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mindenki számára van segítség bármely bűncselekmény áldozatává is vált.

– Hány városban működtet áldozatsegítő központot az állam?

– A centrumok kétezer-tizenhétben kezdték meg a működésüket, az első létesítmény Budapesten nyílt. A következő évben Miskolcon és Szombathelyen, tavaly Pécsett, Szegeden és Kecskeméten nyitottunk újabb központot. Idén is bővült a hálózat a veszprémi és szolnoki létesítménnyel, novemberben nyit a nyíregyházi egység, továbbá tervben van, hogy jövő év első felében Debrecenben és Egerben is nyissunk.

– Megközelítőleg hány embernek nyújtottak eddig segítséget személyesen vagy telefonon?

– Tavaly több mint tízezer áldozathoz jutottunk el a médián és az együttműködő partnereinken keresztül. Hangsúlyozom, hogy a magas elérési számot csökkenő bűncselekményszám mellett sikerült elérnünk.

– A koronavírus-járvány miatt elrendelt lezárások alatt nőtt a családon belüli erőszak áldozatainak száma?

– Erre vonatkozóan nem rendelkezünk statisztikai adattal, ugyanakkor az igaz, hogy ebben a csoportban nagy a látencia.

– Ha már szóba került a látencia: milyen gyakori, hogy a családtagok, a szomszédok, a pedagógusok vagy a civil szervezetek jelzik a bajt és nem az áldozat?

– Nem egy áldozatnak nehéz megtenni a kezdőlépést, ezért sok esetben nem ő jelenik meg nálunk. Természetesen a családtaggal, a kollégával is közöljük a lehetőségeket, amit megbeszélhet az áldozattal, aki ezt követően már bátrabban fordul hozzánk.

– Meg tudják-e becsülni, mekkora az áldozati látencia?

– Nem vállalkoznék a megbecsülésére. A családon belüli erőszak áldozatai például sokáig tartják magukban az abúzus tényét, így előfordulhat, hogy csak évek múlva keresnek fel bennünket. A hozzánk eljutók jelentős része is látens maradt volna, ha a rendőrséghez kellett volna fordulniuk. Az áldozatsegítő központokba bárki bekopogtathat akkor is, ha nem tett feljelentést a rendőrségen, mert mi akkor is segítünk rajta.

– Akkor is képesek intézkedni, ha nem történt bűncselekmény, gondolok itt a verbális erőszakra, a lelki terrorra?

– Természetesen. Beszélgetések során ugyanis kiderül, milyen jellegű erőszak áldozata keresett fel bennünket, ehhez igazítjuk, hogy milyen segítséget nyújtunk számára.

– Hogyan lehet bevonni a huszonegyedik századi technikát az áldozatsegítésbe, a felderítésbe, vagy a távoltartásba?

– Egy új törvénymódosításnak köszönhetően január elsejétől egy újfajta áldozatelérést tudunk megvalósítani az úgynevezett opt-out rendszerrel. Ennek lényege, hogy míg korábban nehezen jutottak el hozzánk az áldozatok, ma már, ha feljelentést tesznek a rendőrségen, és hozzájárulnak, hogy az adataikat a bűnüldözők továbbítsák az áldozatsegítő központhoz, akkor az adatvédelem betartása mellett közvetlenül tudjuk felkeresni az áldozatot, azon a csatornán, amit előzőleg jóváhagyott.

Ez a rendszer sok személy elleni szándékos bűncselekmény áldozatának életét könnyítheti meg. Tervezzük, hogy a rendszert kiterjesszük a vagyon elleni bűncselekmények áldozataira is. A törvényjavaslatot az Országgyűlés már elfogadta.

– Anyagilag tudja kárpótolni az állam a sértetteket?

– Azonnal pénzügyi segélyt tudunk nyújtani krízishelyzetben, ilyen lehet például, ha egy idős embernek ellopják a telefonját, és nem tud helyette másikat vásárolni. Ez az összeg maximalizált, a keret idén személyenként, esetenként majdnem százhatvanezer forint.

Az állami kárenyhítés nagyobb összegű, amelyet személy elleni szándékos bűncselekmények áldozatainak, illetve az ilyen bajba jutottak egyes közeli hozzátartozói, eltartottjai, továbbá azok is jogosultak lehetnek, akik például az elhunyt sértett temetéséről gondoskodtak. Ezekben az esetekben olyan kárt enyhítünk, ami a bűncselekmény következtében merül fel, például ha valakinek fogpótlásra van szüksége. Ez a támogatási típus januártól már nem rászorultsági alapon jár.