Belföld

Magyarország építését lelkileg is végig kell vinni

Kiss Antal: Ferenc pápa ráütötte a pecsétet a magyar családpolitikára, a magyar Alaptörvényre, és ezzel nagyon sokat segített annak a konzervatív folyamatnak, ami ma Európában zajlik

Ha megtanulunk tisztelettel lenni a román ortodoxok iránt, akkor ők is tisztelettel lesznek az erdélyi magyarok iránt – mondta lapunknak Kiss Antal teológus a néhány héttel ezelőtti budapesti és szlovákiai pápalátogatásról. A Mária Országa Imaközösség folytatja elsőpénteki rózsafüzér­-imádságát is.

Magyarország építését lelkileg is végig kell vinni
Ha elfogadjuk, hogy a középpontban Krisztus van, akkor nincsenek határok a Kárpát-medencében sem – fogalmazott a teológus
Fotó: MH/Katona László

– Véget ért az eucharisztikus kongresszus, amit imaközösségével másfél éve várt. Hogyan értékeli?

– Megkérdeztem embereket a pápalátogatás után, hogy van-e akár egyetlen mondat a pápa magyarországi vagy szlovákiai beszédei­ben, amit úgy értékelnek, hogy nem azonos a magyar kormány szellemiségével. Általában egyetlen mondatot sem tudnak idézni. Pedig előtte sokan kígyót-békát kiabáltak.

– Bármi egyebet tudnak idézni?

– Nem igazán, pedig Ferenc pápa ráütötte a pecsétet a magyar családpolitikára, a magyar Alaptörvényre, és azt gondolom, hogy ezzel nagyon sokat segített annak a konzervatív folyamatnak, ami ma Európában zajlik. Mondhatjuk, a V4-ek mellé állt. Ez akkora szolgálat volt, amit nem fogunk győzni megköszönni.

– Nem lehet, hogy azért nem készültek föl az emberek előre, mert azt várták, amit a pápa majd itt fog mondani?

– Nem kell megvárni azt, amíg a pápa idejön és mond valamit. A pápák megnyilatkozásai között az utóbbi ötven évben semmilyen tanításbeli különbséget nem találunk – igaz, ez alighanem Joseph Ratzinger magas teológiai műveltsége és karaktere miatt is van.

Ferenc pápa most példát adott ugyanakkor abból is, hogy hogyan kell meghallgatni másokat. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy egy ilyen magasan kvalifikált politikus „meghallgat”. A politikusok általában beszélnek, nem meghallgatnak. Ferenc pápa egy 1,2 milliárdos egyház vezetője, nem evidens, hogy egy gombostűfejnyi nagyságú közösség vezetőivel leüljön, nem ezt diktálja a normál politikusi logika. De a lényeg itt éppen az, hogy az ő esetében nem normál politikusi logikáról beszélünk, hanem egy Szentlélekkel átitatott küldetésről.

– Mi a kedvenc személyes élménye a NEK hetéből?

– A Hungexpón elmondott reggeli imádságok és a szombat esti gyertyás körmenet. Van Magyarországon erő, belső tartalék. Ahogy végigmentem az Andrássy úton, és láttam a kétszázezernél több mécsest, az evangélium jutott eszembe: a mécses nem arra való, hogy az ágy alá tegyük, hanem arra, hogy emeljük a magasba. A magyar katolikus közösség ráadásul ezerarcú, és lelkében fiatal. Nagyon gazdag, és van lelki energiája, amivel kapcsolatban bevallom, kezdetben pesszimista voltam. Úgy láttam, maga Erdő Péter bíboros úr is meglepődött, amikor látta, hogyan néz ki a nyája…

– Mire gondol?

– Szerintem sokkal kevesebb résztvevőre számított. De a Szentlélek kihívta a katakombákból a keresztényeket, és tartottunk egy „katolikus békemenetet”, magasra emelt szívvel.

– Mit gondol, mi tart majd ki a kongresszus élményeiből a következő évekre?

– Az, amire a szentatya fölhívta a figyelmet. Azt kérte, hogy Jézus legyen a középpontban, és nem véletlenül emlegeti ennek fényében az Európai Unió nagy politikusait már sokadjára: Schumant, Adenauert, De Gasperit. Ők mind eucharisztikus emberek voltak, nem szimpla kereszténydemokrata karrierpolitikusok, hanem hívők, napi szentáldozók. Politikai, taktikai megfontolásokból lehet jó kereszténydemokráciát csinálni, de Ferenc pápa nem ezt kéri, hanem azt, hogy térjünk vissza az alapokhoz, egyre több eucharisztikus ember legyen köztünk, mert Jézus Krisztusnak kell a középpontban lennie.

A gyerekeim ott voltak a Forrásponton, és nagyszerű dolog volt, hogy tizenkétezer fiatal egyszer csak elcsöndesedett és letérdelt. El tudták magukat helyezni az univerzumban, föl tudtak tekinteni Jézus Krisztusra. Az emberek nem merik elhinni, hogy ha az evangélium tanítását teszik a középpontba, akkor attól jobb lesz a világ. Ha legalább egyes politikusok elhinnék, akkor mondjuk az Európai Parlamentben vagy a magyar Országházban lenne szentségi kápolna. De a mai világnak homlokegyenest más a felfogása. Eredményeit láthatjuk a német választásokon is.

– Ezt hogy érti?

– A német CDU nálunk a Szabad Demokraták Szövetsége szintű liberális párt. Nevében keresztény, de elmélyültségében, vagy értékelveiben inkább liberális pártot jelent. A választási eredmények alapján Németország morális értelemben elesett. És ha megnézzük a német katolikus egyház belső állapotát, akkor láthatjuk, hogy az egyházszakadás szélén állnak.

– Mi jelentené az egyház-szakadást?

– A női papság, a homoszexuális házasság. A teljes morális krízis pedig kihat a közállapotokra. Mit gondol, mi foglalkoztatja a németek negyvenhat százalékát? Mit tartanak a legfontosabb problémának?

– Most talán a koronavírust.

– Nem, az csak a harmadik helyen van. A klímaváltozást. Ma Németország legnagyobb problémája a klímaváltozás.

– Mondjuk, ez alapvetően nem baj. A hírek szerint Ferenc pápa és Áder János között is szóba került a természetvédelem.

– Nem rossz irány, de az lesújtó, hogy a társadalomban megmutatkozó bűnözés, a kábítószer-fogyasztás, pedofília, a válások magas száma, az elidegenedés nem érte el az ingerküszöböt. Mondhatni a társadalom alapja nem a morál, hanem az anyagi jólét, és az anyagi jólét felől nézve fontos, hogy mi lesz a Földdel. Ferenc pápa mondta, hogy Európának spirituális megújulásra van szüksége, és ha ez nem következik el, akkor a társadalom ösztönlények masszájává válik. A pápa időben szólt, hogy valamit tenni kellene.

– Mit gondol, időben vagyunk még?

– Olyan szempontból vagyunk elkésve, hogy a pápák mondjuk a múlt század vége óta folyamatosan foglalkoztak társadalmi kérdésekkel, és ha a megnyilatkozásaikat végig nézzük, akkor látszik, hogy általában harminc-ötven évre előre jelezték a problémákat. De hát ugye a pápa „csak egy nőtlen vénember”, minek is kéne foglalkozni azzal, amit mond… Hogy tehát visszatérjek egy előző gondolathoz: a NEK legfontosabb hozadéka az volt, hogy a pápa itt volt, és itt rázta meg a vészcsengőt. Küldetésünk van nekünk, magyaroknak Európában.

– Dupla látogatás volt, Budapest után Szlovákiában három napot töltött. Mit gondol a kettős útról?

– Ferenc pápa sebeket jött gyógyítani, mert tudja, hogy mik a magyar sebek. Már Csíksomlyón is ezt tette, ő az első pápa, aki elment Csíksomlyóra. Elment a Felvidékre, ahol egy csomó magyar vonatkozású helyen volt. A cigányokkal foglalkozó kassai cigány misszió­ból is például egy magyar szalézi szerzetest emelt ki. És magával hozta a „vatikáni vakcinát”, az Eucharisztiát, ami a sebek begyógyításához kell.

– A sebek begyógyítását nem azzal kellene kezdeni, hogy nyilvánvalóvá tesszük az igaz­ságot például Trianonnal kapcsolatban?

– Ha a pápa helyében lennék és az ő nézőpontjából kéne gondolkodnom, akkor távolabb mutató választ adnék. A trianoni Magyarország etnikai térképe mutatja, hogy a határok újrahúzása elkerülhetetlen volt, ez a belső sokszínűség – kiegészítve azzal a társadalmi átrendeződéssel, amit a munkásosztály megjelenése jelent – szétfeszítette az államot. Ha a pápa ebben a kérdésben állást foglalna, akkor nem oltaná a tüzet, hanem rádobna még egy lapáttal. Ez nem az ő dolga. Neki azt kell mondania, hogy a középpont Krisztus.

Ha pedig mi megtanulunk tisztelettel lenni a román ortodoxok iránt, akkor ők is tisztelettel lesznek az erdélyi magyarok iránt, vagy épp megtanulják a szlovákok, hogy a kassai magyar szalézi atya, aki a cigányaikat gondozza, tiszteletet érdemel. Ha elfogadjuk, hogy a középpontban Krisztus van, akkor nincsenek határok a Kárpát-medencében sem.

– Vagyis le kell mondanunk arról, hogy valaha valamikor bárki kimondja, hogy a trianoni békediktátum igazságtalan volt?

– Szükség van egyfajta öngyógyításra, és önkritikusnak kell lennünk. A magyarok egykézése vezetett bizonyos Kárpát-medencei területek etnikai átrendeződéséhez. Ha okosabbak lennénk, nem reklamálnánk a saját sorsunk igaz­ságtalanságát. Meg kell próbálnunk szabaddá válni ezektől a berögzülésektől, sőt, eretnek gondolat, de a magyar és az európai etnikai kérdésre a hálószobákban kell keresnünk a válaszokat. A családtámogatás fontos, de gyermeket nem pénzért vállal az ember, hanem szívből. Úgy gondolom, hogy a rossz demográfiai mutatók mögött erősen meggyengülő magyar hitélet is áll.

– Ha tényleg eljön a pápa egy országlátogatásra, akkor mit mutatna meg neki? Mi ma a magyar kereszténység?

– Kivinném Klotildligetre, hogy lássa, nem férünk el a templomban. És hogy segítsen nagyobb templomot építtetni! De elvinném például Fehérkőlápára a Bükkbe, ahol a turistaházat üzemeltető István öt cigány gyermeket fogadott örökbe, öt testvért. Az alkoholista anya huszonhét évesen meghalt, és az utána maradt öt gyermeket mind örökbe fogadta. Ez ma ugyanúgy a magyar kereszténység arca, mint a gyertyás körmenet vagy a margitszigeti családi nap. Erre mind büszkék lehetünk, amellett, hogy szükség van fejlődésre, megújulásra.

– Ennek érdekében indítot­ta útjára a Mária Országa Imaközösséget.

– Az volt a cél, hogy ha már Budapesten lesz a NEK, akkor készüljünk föl rá, imádkozzunk közösen azért, hogy a lelki javak nyitott szívvel találjanak bennünket. Szerintem jól sikerült. Hiszek abban, hogy Magyarország építését lelkileg is végig kell vinni, és ebben nem csak a kormány, de különböző közéleti szereplők egységére is szükség van. Magyarország lelki egyben tartása és felemelése kiemelt feladat, és nem lehet csak az egyházaktól várni.

– A Mária Országa Imaközösség elmúlt másfél évéből mi a legfontosabb eredmény?

– Talán azt, hogy kitartottunk. Sokan mondták az elején, hogy számos ilyen kezdeményezés fulladt már ki, de mi nem hagytuk abba. Sőt, a NEK elhalasztásáról szóló első sokk után újult erőre kaptunk. Nagy segítség volt természetesen, hogy egy idő után a Bonum tv és a Mária Rádió Facebook-oldala is jelen volt, és a közvetítésekbe a legszerényebb számítások szerint is alkalmanként százezer körüli néző kapcsolódott be. Kell, hogy erőt adjon az embereknek az, ha van egy kis csoport, amely havonta egyszer ki mer állni a budai vár ormára, és sokak nevében tanúságot tesz. Ha ki tudtunk tartani egy ilyen imádságban, akkor talán sokkal keményebb dolgokban is össze tudunk fogni.

– Lesz folytatás?

– Igen. Egy évig biztos. Legyen ez a „Boldogasszony éve”. Jó volna, ha a tíz másodperces imádságot, amit népszerűsítettünk, minél többen elmondanák, szeretnénk emellett azt is, hogy a fehérkőlápai turistaház mellett Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolna épüljön. És a következő nagy cél pedig Mindszenty József bíboros boldoggá, majd szentté avatása.

Kapcsolódó írásaink