A nevelésnek a normálisat, az emberi természet szerintit kell előmozdítania

– Foglalkozik a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont a gyermekvédelmi törvény vizsgálatával?

– A kutatóközpont küldetése és feladata, hogy a teológia és az értékelvű, valóban az ember kiteljesedését szolgáló filozófia jegyé­ben vizsgálja a emberi társadalom elvi követelményeit és annak elméleti lehetőségeit. Konkrét törvények elemzésével nem foglalkozik, mert az már alkalmazott kutatás lenne. A konkrét témakörben nagyon világos az álláspont: Isten saját képmására, férfinak és nőnek teremtette az embert, így a kisgyermekeket ezen érlelődésükben kell segíteni.

Az ember kiteljesedése a nemi, azaz születése szerinti férfi vagy női szerepében való folyamatos növekedése révén valósul meg. Születése szerint az ember nemcsak bioló­giailag, hanem érzelmileg és pszicholó­giailag, valamint társas létében is vagy férfi vagy nő. Ami ettől eltér, az egy zavar az adott egyén nemi identitásában. A filozófiának – amiként a pszichológiának és a nevelésnek is – a helyeset, a normálisat, azaz az emberi természet szerintit kell tekintetbe vennie, és az annak megfelelő társadalmi körülmények rendezőelveit kell feltárnia és előmozdítania.

– Ez mit jelent?

– A filozófiai antropológia és az ezen az emberképen alapuló, helyes – genderideológia-mentes – pszichológia feladata a gyermek születése szerinti nemi identitásának és családi, társadalmi szerepeinek, azok elemeinek és az azokat előmozdító körülményeknek elméleti szinten való megragadása. Ami az emberi természettel ellentétes törekvés, az rossz és helytelen ideológia, ami akár romboló is lehet.

A legnagyobb rosszat, bűnt éppen a legártatlanabbak és legsérülékenyebbek, azaz a gyermekek ellen lehet sajnos elkövetni, a természetesen emberit, ebben a gyermek boldogságát és kiteljesedését veszélyeztetni vagy akár tönkre is tenni. Az erkölcsi érzék mindenkivel azt mondatja, hogy jaj annak, aki ebben a botrányos ténykedésben részt vesz. A gyermekek nemi identitásfejlődésének védelme minden erkölcsileg ép érzékű ember és társadalom alapvető ismérve.

– Miként valósul ez meg?

– A gyermekek erkölcsi és emberi fejlődésének biztos közege az egészségesen működő saját családja. Családapaként látom, hogy a lánygyermek legnagyobb boldogsága az, ahogy kislány voltában fejlődik, és ahogy ezt ő magában folyamatosan észleli, a fiú hasonlóképpen, ha fiús voltában egyre inkább önmagára talál, és ennek örül a fejlődése minden fázisában. Ehhez visszajelzést, segítséget szüleitől és testvéreitől kap. Természetesen mindezt a klinikai szakpszichológus feleségem szabatosabban tudná kifejteni.

– Miért ne tekinthetnénk szülőknek a hagyományostól eltérő nemi identitású párokat, akik ugyanúgy képesek egymást és az örökbe fogadott gyermekeiket szeretni, mint a hagyományos szülők?

– A házassági és a szülői szerepekben rejlő nemi különbözőség az antropológiai alapja azon családi funkcióknak, amit e személyek a családban betöltenek. Ezek a családi és nemi szerepek azok, amelyek a család e felnőtt tagjait emberileg kiteljesítik a családi szeretetkapcsolatokban. A szeretet általában is e nemi szerepekhez szabottan ölt sajátos, egyedi alakot az egyes családi relációkban: más ugyanis az apai szeretet a gyermek számára és más az anyai, ráadásul több tekintetben mást jelent a fiúgyermek és mást a leánygyermek számára.

– Hogyan?

– A leánygyermeknek és a fiúgyermeknek részben más formában és más miatt, de mindenképpen szüksége van az apai és az anyai szeretetre is, mindazzal együtt, amit ezek pszichológiailag és érzelmileg jelentenek a gyermekek helyes irányú és tartalmú személyiségfejlődése számára. A biológiai gyökereken is nyugvó anyai szeretetre elsőrendű szüksége van mind a fiú, mind a lánygyermeknek, de a két nem számára némileg másként.

Az apa főszabályként a norma, a szabály megjelenítőjeként is fontos szerepet tölt be a gyermeki személyiségfejlődésben. A gyermek helyes identitásfejlődéséhez szüksége van a férfi és női nemen alapuló családi szerepekre és az ilyen antropológiai meghatározottságú atyai és anyai szeretetre. A gyereknek ezért saját anyjára és apjára van szüksége a születése szerinti nemi identitásának kifejlődéséhez, amit éppen saját apja és anyja, családi környezete tud biztosítani a számára.

– Van, ahol csonka családban nőnek föl a gyerekek – elég most csak a koronavírus árváira és félárváira gondolni –, és van olyan is, ahol a szülők nem hozzák ezeket a klasszikus szerepeket, mert egyszerűen más a habitusuk. Vannak érzékeny, művészlelkű apák és gyakorlatias, temperamentumos anyák is jól működő házasságban. Úgy gondolja, ezekben az esetekben is sérülhet a gyermek fejlődése?

– A család fogalma, illetve valósága sokféle belső variációt tartalmazhat, attól függően, milyen az anya vagy az apa karaktere, habitusa. Azonban ahhoz, hogy családként működhessen, az anyának és az apának mindenképpen jelen kell lennie benne, mégpedig egymást szerető, egy életre elkötelezett házaspárként. Amennyiben valamelyikük hiány­zik a családból, ott már csonka családról kell beszélnünk, ami nyilván nem jó, nem ideális az abban résztvevők számára.

Amiképpen az együttélés sem, hiszen ott hiányzik az egész életre szóló, nyilvánosan kimondott elkötelezettség. Ez ugyanis a szeretet biztonságát jelenti, ami a család minden tagjának alapvető egzisztenciális igénye. Empirikus kutatások mutatták ki, hogy mind az együttélés, mind a csonka család számos komoly sérülési kockázatot hordoz magában. Ezért kell kiemelten segíteni a csonka családokat, de főként azt elkerülni, hogy az ép családok tönkre menjenek.

– Miért most van erre szükség?

– Húsz évvel ezelőttig a modell mindig a teljes család volt. Ahhoz viszonyították az együttélést és a csonka családot is – az eleve pejoratív értelmű nyitott és vadházasságról most nem beszélnék. Napjainkban azonban az LMBTQ ideológiai törekvések igazi célja nem az ilyen orientáltságú személyek méltóságának teljes tisztelete, hiszen ezt senki sem vitatja. Ez abszolút követelmény, amelynek a legnagyobb tapintattal, az ő érzékenységüket maximálisan tekintetbe véve kell eleget tenni.

Az említett genderideológiai érzékenyítés igazi célja magának a családnak a megszüntetése fogalmi síkon és perspektivikusan a valóságban is. Ezért vették célba már a gyermekeket is, hogy egyre kevésbé jöhessenek majd létre családok. A genderideológia gyökerei – természetesen tudományosaknak álcázva – egészen Engelsig nyúlnak vissza.
E törekvés voltaképpeni célja a család megszüntetése, mert az szerintük veszélyes, elnyomó valóság, amitől meg kell szabadulni az emancipáció jegyében.

– Hol kezdődik a családon kívüli társadalmi csoportok, közegek családvédelmi szerepe?

– A nevelési intézményeknek ugyanazt kell elősegíteniük, mint a családi nevelésnek: a fiú­kat fiúként, a lányokat lányként kell segíteniük kiteljesedni. A homoszexuális és egyéb nemi identitású pároknál mindezen családi szerepek antropológiailag nincsenek és nem is lehetnek jelen. Egy LMBTQ-identitásokat elősegítő esetleges törvény sem tudna létrehozni ilyen szülői és családi szerepeket, mert erre a jog alkalmatlan.

A jognak és a törvénynek az emberi természetben gyökerező, abban már létező házassági és családi emberi szerepeket és funkciókat kell védenie és hagynia kiteljesedni, mert ezzel szolgálja az embert és a társadalmat. Természetesen mindenféle nemi identitással rendelkező ember emberi méltóságában teljes mértékben egyenrangú, és ugyanazon tiszteletet érdemli. De mindez semmilyen módon nem hathat ki, és nem érintheti a házasság- és családjogot, mert az csak és kizárólag a férfi és női szerepeken, azaz az emberi természeten nyugodhat.

– Ha a család belső ügye és joga a gyermeknevelés, akkor miért avatkozna bele ebbe az állam törvénnyel, akár a családi gyermeknevelés jogának biztosítására?

– A család nemcsak a nemzet demográfiai fennmaradását szolgálja, hanem sajátos és önálló jogalanyként önérték az abban foglalt személyek javára, valódi, belső szuverenitással, hiszen belső alkotmánya van saját belső konstitúciója által, saját értékekkel, kapcsolati javakkal, amikhez hatáskörök is járulnak. A társadalom helyes szerveződési módját jelentő szubszidiaritás elvének legfontosabb, kitüntetett alanya a család. Ez kell, hogy érvényesüljön a szülők neveléshez való alapvető joga tekintetében is, amikor törvényi megfogalmazásra kerül az óvodai és az iskolai oktatás-köznevelés feladat- és hatásköre, tartalma.

– Mi köze ehhez a politikának?

– A politikai közösségnek ezt nemcsak tiszteletben kell tartania, hanem ennek alkotmányos garanciarendszerrel és megfelelő közpolitikával érvényt is kell szereznie. A család önálló, és a társadalom, illetve az állam elsődlegesen a családok javára létezik. Csakhogy a család sérülékenységében nem tudja megvédeni magát és tagjait a támadó törekvésekkel szemben. Ezért van szükség olyan törvényre, amely a családot és benne a gyermekeket védi külső, genderideológiai támadásokkal szemben. Pontosabban, ami nem engedi kivonni a gyermekeket a szülői védelem és nevelés joga alól. Általában is igaz, hogy az állam által alkotott jognak, törvénynek az emberi természeten alapuló természetjogot kell védenie és azon kell alapulnia ahhoz, hogy egyáltalán jogilag érvényes, erkölcsileg pedig helyes
és igazságos legyen.

– Tervezi a kutatóközpont, hogy az LMBTQ ideológiai törekvéseket és azok hatásait kutassa?

– Tervezünk létrehozni egy, kifejezetten a házasságra és a családra fókuszáló kutatócsoportot, amely alapvetően – a kutatóközpont névadójából fakadóan – Szent II. János Pál Pápa morálteológiáján fog alapulni. Az ezt veszélyeztető kortárs kihívásokat is elemezni kívánjuk, azonban a fő kutatási irány a helyes, azaz az emberi természeten nyugvó családi kapcsolatokban rejlő emberi értékek elemzése lesz.