„Fejleszteni kell az egész nemzet edzettségi állapotát, immunrendszerét”

– Augusztus elsejétől újabb tizenegy egyetem kerül közalapítványi fenntartásba, köztük a Testnevelési Egyetemen is. Miért döntöttek a modellváltás mellett?

– Három dolog miatt szorgalmaztam a modellváltásunkat. Először is azért, mert szeretném, hogy a meglévő épületek és a különböző sportfelületek fejlesztése mellett egyetemünk dolgozói is megkapják az őket megillető bérezést. Az elmúlt öt évben a felsőoktatásban dolgozók még nem kerültek optimális helyzetbe. Célom, hogy Közép- és Kelet-Európa legjobb minősítésű, pszichomotoros kultúrával foglalkozó egyeteme legyünk, s ehhez kiváló szakemberek kellenek. A modellváltás nagy lehetőséget ad majd a munkaerő-gazdálkodáshoz, annak további javításához.

– Milyen érvek szóltak még a modellváltás mellett?

– Az egyetem a hallgatókért van, ezért alapvető számukra a megfelelő körülmények biztosítása, amihez hozzátartozik többek között a biztonságos lakhatás, a dietetika, az új létesítmények korszerű technológiájával emelkedő színvonal. Ebben a rendszerben javítani tudjuk a szociális helyzetüket és a képzésüket is. Szintén kiemelt szempont, hogy egyetemünknek a sporttudomány területén is meghatározóvá kell válnia, olyan science park létrehozása a cél, amelyben megjelenik például a társadalomtudomány, az élettudomány, a terhelésélettan vagy az analitika. Tehát szeretnénk bővíteni az eszközrendszerét annak, hogy a sporttudományban meghatározó kutatási eredményeink legyenek, hogy az utánpótlástól az élsportig kutatómunkával tudjuk segíteni a magyar sportot.

– Milyen területekre koncentrálnak még?

– Szívügyünk a mindennapi testnevelés. Köztudott, hogy a kiemelt szellemi teljesítményhez jelentősen hozzájárul a fizikai mozgás, az edzett test és az „edzett agy” kapcsolata ma már a világ kutatói számára egyértelmű. Elképesztő adat, hogy tíz évvel kevesebbet élünk, mint a nyugat-európaiak, és már általános iskolában is harminc százalék fölött van a gyógytestnevelésre szorulók száma.

Ezért fontos számunkra a mindennapi testneveléshez való hozzájárulás a sportszakemberképzéssel. Fejleszteni kell a nemzet immunrendszerét, edzettségi állapotát az egyetemi sporttól az aranykorig terjedő programokkal. Elsődleges az egyetem társadalmi felelősségvállalása a prevencióban, a fiatalok kondicionális állapotának javításában, a idősekre szabott programban, továbbá az egyetemi sportban. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetségben, amelynek elnöke vagyok, több mint kétszázezer értelmiséginek szeretnénk közösen egy erős programot kialakítani az életmódkultúra fejlesztése érdekében.

– Hol ad több lehetőséget a modellváltás a felsőoktatási intézményeknek?

– Az alapító okirat meghatározza a feladatokat, a kötelezettségeket, az egymás iránti elvárásokat. A kuratórium teljes vagyonával felel a sikeres, eredményes működésért, és ezért óriási munkát kell végeznie a stratégia, a végrehajtás és az ellenőrzés területén. Célunk a hazai és a nemzetközi hallgatók létszámának jelentős növelése.

Megjegyzem, Európában talán három olyan egyetem van, amely az adott országban a sportmozgalommal és sportszakemberképzéssel foglalkozik. Itthon tucatnyi szakszövetség esetében ránk vár ez a feladat. Az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány nagy előrelépést hozott a háttértechnológiák, illetve a tananyagok megírásában – amit egyébként angol nyelven is elvégeztünk –, s így lehetőség van arra, hogy a távoktatásban is élen járjunk.

– Kiket szeretne megszólítani a megújult egyetem?

– Nagyon lényeges, hogy vállalkozó egyetemként is működnünk kell. Európában és Magyarországon is a sportgazdaság, a sportipar az egyik legnagyobb adófizető. Szeretnénk elérni azt a támogatói kört, amelynek tagjai a sportból élnek, hogy segítsék az egyetem munkáját. A csúcstechnológiás kutatás is folyamatos forrást igényel, nehogy lemaradjunk a versenyben.

– Hogyan működtek a járvány idején?

– Sajnos az egyetem nem tudta teljesíteni az ötven százalék gyakorlat és ötven százalék elmélet feladatot. Sok módszertani változással igyekeztünk megtartani, illetve helyettesíteni a gyakorlatokat. Az egyetemen gyakorlati táborokat tartottunk a biztonsági előírások maximális figyelembevételével, évközi feladatokat adtunk, valamint kitoltuk a gyakorlati oktatás lehetőségét jú­nius végéig, meghosszabbítva a tanévet több mint egy hónappal, amikor is a gyakorlati bemutató képzések pótlása volt a prioritás.

Nem optimálisan, nem ideálisan, de a hallgatókkal együttműködve viszonylag szervezett rendszerben működtünk. A fertőzéseket megúsztuk minimális aránnyal mind a tantestület, mind a diákok körében – talán az egyetemhez tartozóknak jobb az ellenálló képességük...

– Rektor helyett most kuratóriumi elnök lesz. Mi így a feladata?

– Az eddigi huszonegy modellváltó egyetem közül a nagyon specifikus terület miatt mi voltunk az utolsók, akik elnököt választottak. Még két évem volt rektorként, már több mint negyven éve élem itt az életemet, és minden ranglétrán végigmentem, viszont most egy olyan lehetőség adódott a kuratórium elnöki pozíciójával, amivel még hasznosabban tudom szolgálni az egyetemet.

Ez kényszerhelyzet, hiszen az elnök nem lehet a saját főnöke. A rektori poszt hét évig nagyon fontos helyen volt a szívemben, hiszen az összes fejlesztés, amit itt látunk, az egyetem eddigi reformja ehhez az időszakhoz kötődik. Remélem, mint elnök be tudom majd fejezni és irányítani ezt a folyamatot.

– Mely alapelvek szerint?

– Az ember életében húsz százalék a genetikai meghatározottság, harminc százalék a környezeti tényező, harminc az életmód, életminőség, és húsz százalék az orvostudomány. Az egészségügy reflektorfényben van, de a mi felelősségünk is hatalmas, hiszen a fiatalok a környezetükre is komoly hatással vannak, s életmódjuk, életminőségük formálása meghatározó jelentőségű a jövőre nézve. Szeretném, ha ennek tudatosításával a Testnevelési Egyetem az ország egészségügyi állapotában nemzetmentő feladatot vállaljon, megfelelő eszközrendszerrel, erős tantestülettel, elhivatott diákokkal.