Belföld

„Eszközként használja az óbudaiakat a gyurcsányista városvezetés”

Bús Balázs: Most a baloldali önkormányzatok elfelejtik, hogy 2006 után a gazdasági világválság miatt óriási forráshiány keletkezett, de a tudatos tervezés meghozta az eredményt

Az óbudai önkormányzat működését jelenleg a DK politikai érdekei határozzák meg, nem az együttműködésben érdekeltek, inkább azt a bolsevik mentalitást látom, ami „a múltat végképp eltörölni” indulatából fakad – jelentette ki lapunknak Bús Balázs,  a III. kerület korábbi, fideszes polgármestere, önkormányzati képviselő, aki beszélt politikusi tevékenységének kezdeteiről is.

„Eszközként használja az óbudaiakat a gyurcsányista városvezetés”
Prioritás a közlekedés kérdése, a legnagyobb kihívást jelentő és legnagyobb forrást igénylő feladat a HÉV szintbeni kereszteződéseinek megszüntetése lenne, hiszen ezeken a csomópontokon dugul be Óbuda a csúcsidőkben – mondta lapunknak a volt polgármester
Fotó: MH/Papajcsik Péter

– Az önéletrajzában szerepel, hogy önt fiatalkorában megfigyelték. Mikor történt ez, és érzékelt-e akkoriban bármit is ebből?

– Mielőtt az Esztergomi Hittudományi Főiskolán megkezdhettem volna tanulmányai­mat, másfél évre elvittek katonának. Kispapként kerültem Ceglédre, amit akkor nem néztek jó szemmel, ott keveredtem néhányszor konfliktusba, az elhárítótiszt többször is kihallgatásra rendelt. Később, amikor lehetőségem nyílt a Történeti Hivatal dokumentumait megnézni, rátaláltam két III/IV-es aktára, ami velem foglalkozott.

Az operatív jelentésben egyértelműen szerepelt, hogy az utóellenőrzésemet is megszervezték, tehát megfigyelés alatt voltam. A leszerelésem után tudni lehetett, hogy az Egyházügyi Hivatal utasította az esztergomi intézetet: azonnal távolítsanak el. Az, hogy a rendszer lazult, gyengült, abból volt érzékelhető, hogy a Hittudományi Főiskola vezetése kiállt mellettem, és maradhattam.

– Mi az, ami végül eltérítette abból az irányból?

– Az eredeti orientációm a szociális terület irányába onnan fakad, hogy a kelenföldi lakótelepen nőttem fel, és érdekelt az utcagyerekek, különösen a kábítószeres fiatalok sorsa. Azonban a házasságról sem szerettem volna lemondani, és rájöttem, hogy nem csak papként lehet ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, így végül eljöttem a szemináriumból, ahol amúgy nagyon jól éreztem magam. Visszagondolva, egy huszonkét éves fiatalnak ritkán adatik meg, hogy egy évet lelkigyakorlattal töltsön az életéből.

– Hajléktalanokkal kapcsolatos kutatásokban is részt vett. Ez szintén a gyermekkori érdeklődésből fakad?

– Egyrészt gyerekkori motiváció, másrészt a gimnázium hatása: a szentendrei ferencesekhez jártam, szerzetesek tanítottak.

– Honnan fakadt a politika világa iránti érdeklődés?

– Az édesapám otthon Szabad Európa Rádiót hallgatott, elég sokat beszéltünk politikáról meg történelemről, az anyai dédszüleimet kitelepítették a háború után Fegyvernekre, és édesapám egyetemi felvételijét is a családi háttér miatt akadályozták meg. Egyébként a szüleim és én is a húszas éveink elején éltünk át személyesen történelmi fordulópontokat, apám huszonkét évesen katonaként részt vett az 1956-os forradalomban, a mamám húszévesen élte át a Kossuth téri sortüzet, én pedig szintén huszonkét évesen, 1988-ban a rendszerváltást megindító tüntetéseken vettem részt, majd léptem be a Fideszbe. Nekik és nekem is ezek olyan élmények voltak, amelyek egész életünkre meghatározták, hogy hogyan viszonyuljunk a kommunista rendszerhez.

A szüleim soha nem léptek be a pártba, így nekünk, gyerekeknek is korlátozottak voltak a lehetőségeink. Egyházi iskolába jártam, nem kaptam munkát. Amikor elkezdődtek a mozgolódások, a szerveződések, biztosan tudtam, hogy nekem ezekben részt kell vennem. A szüleim kétségbe voltak esve a Hősök terei újratemetés kapcsán, féltek, hogy újra megtörténhet, ami 1956-ban, megjelennek az oroszok. Nem így történt, és a Fidesz megalakulása egy fantasztikus történet volt.

– Mi az, ami miatt Óbudán kezdett aktívan politizálni?

– Az első munkahelyem Békásmegyeren a Zipernowsky Általános Iskola volt, és itt alapítottunk családot a feleségemmel. Itt vettük meg az első lakásunkat, ide született a fiunk. Akkoriban Gyürk Andrásék szervezték újra a III. kerületben a Fideszt, ők hívtak. A Fővárosi Szociális Bizottságnál dolgoztam szakértőként 1993-tól. A Fidesz szociálpolitikai programját 1996-tól írtuk, és a győzelem után Harrach Péter szociális és családügyi miniszter kabinetjében dolgoztam.

– A polgármesterként elért eredmények közül mit tart a legfontosabbnak?

– A közösségépítést, ez az alapja mindennek, úgy az önkormányzati munkának, mint a politizálásnak. Egy dán építész, Jan Gehl gondolatait szoktam idézni, aki szerint az ember legfontosabb szükséglete a másik ember társasága, a tereket ez alapján kell újratervezni. Sok új közösségi teret hoztunk létre, olyan helyszíneket, amelyek a találkozásra adnak lehetőséget. A legnagyobb projektünk, amihez persze nagyon komoly állami támogatást kaptunk, a Békásmegyeri piac volt. Szintén a közösségépítéshez tartozik a közösségi tervezés, amit Magyarországon mi kezdtünk el elsőként tudatosan használni.

Az összes közterület-fejlesztésünknél, rendeletalkotásnál bevontuk a lakosságot. Korábban a Teleki téren volt egy hasonló kezdeményezés, amit az Új Irány csoport csinált, ők segítettek nekünk a kezdeti lépésekben. Végül teljesen egyedi, saját koncepciót varázsoltunk belőle. A közösségi tervezésnek, a lakosság bevonásának igénye onnan fakadt, hogy több beruházásnál a tervezés után érkeztek a lakossági panaszok. Bár a lakosság aktív részvétele időigényesebb, végül megtérül, hiszen a közösen tervezett terek maximálisan igazodtak az ott élők igényeihez.

– Hogyan lehet az embereket leginkább motiválni, megszólítani, hogy vegyenek részt?

– Nagyon nehezen hiszik el az emberek, hogy érdemben kíváncsiak a véleményükre. Van egy dinamikája ezeknek a folyamatoknak, az elején eljönnek, fel vannak háborodva, főként kritizálnak. Ez egy sokalkalmas kommunikációs feladat, hogy hogyan lehet őket bevonni. Mindig úgy tekintettem rá, hogy a tervezési folyamat alkalmas lehet arra, hogy új közösségek létrejöjjenek. Talán nem is az a legfontosabb egy ilyen projektnél, hogy felújítunk egy vásárcsarnokot vagy közterületet, hanem hogy az emberek, akik egymás mellett élnek, elkezdenek kommunikálni, és igazi lokálpatrióta közösséggé kovácsolódnak, akik felelősséget éreznek a lakókörnyezetük iránt.

– Akár a pártpolitikai megosztottságot is felül lehet írni helyi szinten, ha egy vezető megfelelően reagál, és kialakul a bizalom az emberekben?

– Mi átvittük a közösségi tervezést az iskolaudvarok megtervezésére is, a tanárokon, a szülőkön kívül már a gyerekeket is bevontuk a közös tervezésbe. Egymással teljesen szemben álló érdekek és szempontok jöttek elő, ráadásul a diákok is bizalmatlanok voltak először. A valódi visszaigazolás az volt számomra, hogy az első udvar átadásakor a gyerekek elmondták, ők nem hitték azt el, hogy az ötletük valóban megvalósulhat. Szerintem ez az igazi eredmény, hogy megmutattuk nekik, igenis számít a véleményük.

A legnagyobb léptékű óbudai projekt a faluház felújítása volt abban az időszakban, ezt egy európai uniós pályázat keretében indítottuk el, és összesen kilencszáz lakást, azaz mintegy négyezer lakót érintett. Egy falunyi közösség, akiket meg kellett győznünk arról, hogy ebbe a projektbe érdemes beszállni. Sikerült. Európai KlímaSztár díjat kapott a projektünk.

– Mi volt a legnagyobb kihívás polgármestersége alatt?

– Most a baloldali önkormányzatok többségénél elfelejtik, hogy 2006 után a gazdasági világválság közepette óriási forráshiány keletkezett, és ennek megfelelően kellett átalakítani a költségvetést. Az egy hasonló helyzet volt, mint a járvány miatt a mostani. Az állam akkor átvállalta az adósságot és a feladatokat, mert nagyon sok önkormányzat eladósodott ebben az időszakban. Óbudán a bevételeink nagy részét elvitte a működés. Ha fejleszteni szerettünk volna, ahhoz egyéb forrásokat kellett szereznünk. A komoly lobbitevékenység és tudatos tervezés meghozta az eredményét, a polgármesteri ciklusom alatt 23 milliárd forintnyi támogatást tudtunk szerezni, amely számos projekt megvalósításához nyújtott segítséget.

– A jelenlegi kerületvezetéssel milyen az együttműködés?

– Nem az együttműködésben érdekeltek, inkább azt a bolsevik mentalitást látom, ami „a múltat végképp eltörölni” indulatból fakad, mindemellett pedig folyamatosan konfrontálódnak a kormányzattal, és azt mondják, hogy azért nem csinálnak semmit, mert az állam elvette a pénzeket. Ez egy kommunikációs játék, amiben sajnos az óbudai embereket eszközként használják. Az óbudai önkormányzat működését jelenleg a DK politikai érdekei határozzák meg.

– Mit javasolna nekik?

– A legfontosabb Óbudán a közlekedési kérdés: az agglomerációs forgalomnak a városhatáron való megállítása és ezzel a környezeti terhelés csökkentése. Fontos lenne, hogy a Bécsi út végén az esztergomi vasútról át lehessen szállni. Elengedhetetlen lenne az 1-es villamos meghosszabbítása, amit a Mobilitási Tervbe még Tarlós István főpolgármester városvezetése alatt beleraktunk, az új Fővárosi Önkormányzat azonban kivette.

Ugyancsak égető kérdés az M0-s összekötő szakasza, amit szintén mihamarabb meg kellene építeni. A legnagyobb kihívást és anyagi forrást igénylő feladat a HÉV szintbeni kereszteződéseinek megszüntetése lenne, hiszen ezeken a csomópontokon dugul be Óbuda a közlekedési csúcsidőkben. Szerencsére ezzel a kérdéssel, azaz a HÉV szakaszos föld alá süllyesztésével vagy egyéb alternatív megoldás kidolgozásával a Vitézy Dávid vezette Budapest Fejlesztési Központban aktívan foglalkoznak.

Kapcsolódó írásaink