Ősgyeppárti főtájépítész

Amint arról beszámoltunk, Bardóczi Sándor főtájépítész egy interjúban nemrég arról beszélt, fontos lenne, hogy legyen Budapestnek egy vagy több nyája, illetve gulyája, lehetőleg az állatkert bevonásával, „nemcsak az állatsimogató programok stresszét a réten legelve kipihenő saját juhaik miatt, hanem a rengeteget és drágán fogyasztó húsevőik ellátása is megoldható lenne így”.

Vagyis: a legelőn az állatkerti kérődzők levezetnék a stresszt, majd az immár stresszmentes, ezért ízletesebb húsú birkákat, marhákat nagy élvezettel fogyaszthatnák a tigrisek és oroszlánok. Bardóczi – legalábbis egyelőre – csupán Budapest természetvédelmi területeire telepítene nyájakat, de írásait olvasva nem zárhatjuk ki, hogy hosszabb távon ennél tovább menne. Azt mondta ugyanis: túl nagy a felhajtás a fatelepítések körül, mivel egy ősgyep mind a szén-dioxid megkötésében, mind a párologtatásban többet tud, mint egy fásítás, ráadásul a gyepeknek a városok hőháztartásában is jelentős szerepük lehetne, mivel szinte folyamatosan párologtatnak.

Amint azt korábban a Magyar Nemzet megállapította, a főtájépítészről nem sokat tudni, szakmai életrajza nem érhető el. A Wikipedián található bemutatkozásában azt írja: „Tájépítész mérnök, vezető tervező vagyok. Szűkebb szakterületem a területrendezés, településrendezés, környezeti hatásvizsgálatok és térségi, települési stratégiák körét érinti.” A Wikipedia egyik magyar szerkesztőjeként célja: „szakmám alapfogalmainak, történetének, neves képviselőnek tisztázása”.

Csaknem tíz évvel ezelőtt egy méltatója az emelte ki, hogy „fáradhatatlanul ír, az Építészfórumon 156 önálló publikációja jelent meg és több mint nyolcszáz hozzászólása”. Ezek a számok azóta jelentősen nőhettek, hiszen Bardóczi azóta is az említett honlap állandó szerzője és kommentel is, ám ez inkább csak a nyelvvizsga nélküli főpolgármester szemszögéből tekinthető komoly tudományos tevékenységnek. Karácsony bizalmát nyilvánvalóan élvezi a főtájépítész, igaz, az már kiderült, hogy a méhlegelők „kialakításában” a spórolásnak nagyobb szerepe volt, mint az ökotudatosságnak.

Egyébként Bardóczi a Quibit.hu-nak elárulta azt is, hogy a számára mintaként szolgáló országokban a méh-legelőket nem az elhanyagolás módszerével alakították ki, hanem speciális, arborétumokból és nemzeti parkokból származó magkeveréket ültettek el a kiválasztott területekre. Szerinte kutatások bizonyítják, hogy a város válik a beporzó rovarok egyetlen menedékévé. Néhány hete megjelent írásában a vadvirágos rétek dicsérete mellett azt fejtegette, hogy „az avar a legfontosabb tápanyag a növények számára, és mi meglopjuk őket, ha elvitetjük”. Ebből a fővárosiak tudhatják, mire számítsanak majd az őszi lomb-hulláskor.

Még egy adalék: sokan emlékezhetnek az MSZP-s Horváth Csaba akkor II. kerületi polgármester Duna-alagút-víziójára 2005-ből. Nos, Bardóczi ezt akkor merész ötletnek nevezte, amelyet érdekes és reális lenne megvalósítani.