„A Kárpát-medence magyarsága soha nem volt olyan egységes, mint most”

– Az elmúlt hónapok a pandémiáról szóltak, ugyanakkor a kisebbségek ügyében is számos, rendkívüli dolog történt. Melyek most a legfontosabb kérdések, amelyeket kezel?

– Különösen fontos ez az esztendő a nemzeti kisebbségpolitikában, egyrészt az Európa Tanács (ET) magyar elnöksége miatt, másrészt az uniós polgári kezdeményezések okán. Ez év májusa és novembere között hazánk tölti be az Európa Tanács soros elnökségét, amelynek öt prioritása között az egyik, számunkra fontos ügy a nemzeti kisebbségben élő közösségek védelme. Ez legutóbb a horvát elnökség idején volt téma.

Nem magyar ügy, hanem az ET-ben részt vevő negyvenhét ország polgáraiból minden hetediket érintő probléma. A külügyi tárca négy konferencia keretében, külföldi előadók bevonásával kívánja a negyedszázada született kisebbségvédelmi keretegyezményt finomítani, és elősegíteni, hogy az EU is vegye át a jó megoldásokat. Kalmár Ferenc külügyi miniszteri biztossal egy öt alapelvből álló anyagot állítottunk össze, elősegítendő a munkát.

Ebben megfogalmaztuk, hogy az állampolgárság nem szükségszerűen azonos a nemzethez tartozással, a nemzeti kisebbségvédelem alapja az egyéni és kollektív jogok biztosításán túl az identitáshoz való jog biztosítása. Mindebben a magyar képviselők által az elmúlt években készített ET-s jelentésekre is támaszkodunk.

A másik, számunkra aktuális kérdéskör a polgári kezdeményezések sorsa, hiszen május 7-én sikerrel zárult a nemzeti régiók finanszírozása kérdésében indított aláírásgyűjtés, amely a szignók hitelesítése után kerülhet az Európai Bizottság elé. A Minority SafePack esetén széles körű támogatás övezi a kezdeményezőket, akik az Európai Bíróságnál támadták meg az Európai Bizottság minden alapot nélkülöző elutasító döntését.

– A székelység ügyében mit lehet most tenni?

– Ez a kérdés azért is fontos, mert olyan jogalkotási csomagot tett le az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és az RMDSZ az unió asztalára, amely rengeteg kérdésben nagy előrelépést jelentett volna Európa nemzeti kisebbségei számára. Annak ellenére, hogy e téma egyszer már megjárta a bíróságot, és az Európai Parlament háromnegyede támogatta, a bizottság egy mozdulattal, mondvacsinált indokokkal mosta le a kezdeményezést. Ebből is látszik, hogy számukra a demokrácia és az annak biztosítékát jelentő intézményrendszer csak egy fügefalevél, amellyel a hiányosságokat kívánják eltakarni. Bízom benne, hogy a bíróság hasonló bölcsességgel hozza meg döntését, ahogyan az ügy indításakor tette.

– Nincs olyan érzése, hogy a 2004. december 5-i gyalázat ismétlődött meg, csak más szinten?

– A szégyenletes népszavazás árnyéka még itt van, pedig közel tizenhét év telt el azóta. De szerencsére csak a baloldalra vetül, akik a mai napig nem voltak képesek igazolni az akkori döntésük meghaladását. Akik önálló programjukkal eddig még nemzetben is gondolkodtak, azok is elhiteltelenítették politikájukat azzal, hogy olyanokkal álltak össze, akik számára a nemzetben gondolkodás a maradisággal azonos, akik a progressziót az internacionalizmust felváltó kozmopolitizmusban látják, sőt európai egyesült államokat vizionálnak.

De azt le kell szögeznünk, hogy a diaszpóra, a Kárpát-medence magyarsága soha nem volt olyan egységes, mint most. Az egymás iránti felelősségvállalás nemcsak alaptörvényi igény, hanem hétköznapi valóság. Ez nem pártpolitika kérdése, látszik azon a sasszézáson is, amit a választások közeledtével a nemzetüket lenézők is tesznek a választók irányába.

– A választásokon a határon túliak voksai is sokat nyomnak a latban…

– Az elmúlt hetekben több olyan megnyilatkozással találkoztam a baloldali pártok képviselői részéről különböző fórumokon, ahol a határon túli szervezetek képviselőinek azt bizonygatták, nem fog változni a politikájuk 2022-es esetleges kormányra kerülésüket követően.

Csakhogy kilóg a lóláb, különösen, ha azokra a minden szolidaritást nélkülöző parlamenti megnyilatkozásokra gondolunk, mint amilyen a „maszkirigység” volt például, vagy a választójoggal kapcsolatos megnyilatkozások. Megjegyzem, a külhoni honfitársaink is joggal aggódnak, hogy megint őket ültetik a dilatációs hézagba a neoliberális erők. A nemzeti kérdésben nem szabad a szirénhangokra hallgatni, csak abban szabad bízni, aki már bizonyított.

– Jelenleg mivel foglalkozik?

– Szerkesztettem Harmincból tíz címmel egy összefoglalót az elmúlt évtized autonómiatörekvéseiről, szomszédságpolitikájáról, ami a közeljövőben kerül ki a nyomdából. Reményeim szerint ezzel magam is hozzájárulok a közös tudás megteremtéséhez.