Adjunktusok a törvényben

Mint írták, az elmúlt húsz évben három felsőoktatási törvény követte egymást, 1993-ban, 2005-ben és 2011-ben: ezek rendelkeztek az oktatói munkakörök betöltéséhez szükséges feltételekről. Jelenleg a 2011. évi CCIV. törvény hatályos, amelyet 2015-ben egészítettek ki néhány részletszabállyal. Az adjunktusi munkakörre vonatkozó követelményeket az utóbbi tartalmazza. Eszerint a leendő adjunktusok alkalmazásának feltétele a doktori fokozat megszerzése. Ha egy oktató tanársegédi munkakörben van, de rendelkezik fokozattal, abban az esetben a doktori fokozat megszerzését követő három éven belül adjunktusi munkakörbe kell sorolni. Az ezt megelőző, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény nem rendelkezik az adjunktusokról, a rendszerváltozás utáni, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény pedig csupán azt szabályozta, hogy az egyetemi és főiskolai adjunktus kinevezése határozott időre, legfeljebb négy évre szólhat, a kinevezés azonban két alkalommal megismételhető.

Az idegennyelv-ismeret követelményével kapcsolatban a három törvény közel változatlanul rendelkezik. A hatályos szabályozás az adjunktusi kinevezéshez nem rendel hozzá nyelvismereti követelményeket, így a munkakör betöltésének feltétele e tekintetben egyezik a doktori fokozatszerzés vagy diplomaszerzés idegennyelv-ismereti követelményeivel. A főiskolai és az egyetemi docensi munkakörben történő alkalmazásnak azonban a törvény szerint már feltétele, hogy az érintett alkalmas legyen többek között idegen nyelvű előadás megtartására. Utóbbi elvárások ugyanígy szerepelnek az 1993-as felsőoktatási törvényben is, a fentebb említett másik két jogszabály pedig nem foglalkozik a kérdéssel. Az egyes intézményi szabályozások ugyanakkor állíthatnak szigorúbb feltételeket is egyes munkakörök betöltéséhez