Belföld
A fenyegetések még jobban megerősítették az alkotókat
Kálomista Gábor producer már az őszödi beszéd hatásairól készített film forgatása előtt készült a támadásokra, ezért választott angol rendezőt és spanyol operatőrt
– Meglepődött azokon a reakciókon, amelyeket már a film előzetese kavart?
– Számítottam rá, de az indulatok hevessége engem is meglepett. A félelem jajkiáltásait hallom ki ezekből a visszajelzésekből, sokan aggódnak, hogy mi derülhet ki. Az élet alakította úgy, hogy ez egy valós alapokra épülő politikai krimi legyen.
– Tizenöt évvel az őszödi beszéd elhangzása után még kiderülhetnek meglepő tények?
– Meggyőződésem, hogy tudunk még újat mondani. Hatalmas kutatómunkát végeztünk az előkészítések során, és néhány, eddig ismeretlen dologra is fényt derítünk. Olyanok is megszólaltak, akik az események baloldali résztvevőjeként közvetlen közel élték át a beszédet, illetve annak a napvilágra kerülését és a hatásait. A kutatások során én is megdöbbentem, mennyi mindenről nem tudtam eddig, pedig mindig is erősen foglalkoztatott a téma.
– Miért tartotta fontosnak, hogy erről filmet készítsen?
– Nem én állítom, hanem a HVG újságírója, hogy a 21. század egyik legjelentősebb történelmi beszéde volt Gyurcsány Ferenc 2006-os megnyilatkozása, melyet Balatonőszödön mondott a választási győzelmüket követően az MSZP zárt körű frakcióülésén.
A történelmünk részévé vált az őszödi beszéd, amellyel foglalkozni kell, mert aki nem ismeri a múltját, annak a jövője is kétséges. Felnőtt egy generáció, amelyik még túl fiatal volt tizenöt évvel ezelőtt, hogy átélje azokat a napokat, így jóformán semmilyen ismerete nincs az akkori történésekről. Másrészt az események kibeszéletlensége miatt sokan az alapvető tényekkel sincsenek tisztában.
Ugyanez az ember ígéri most is, hogy jobbá teszi a világot, aki tizenöt évvel ezelőtt lövette és kardlappal verette az állampolgárokat. Ez egy fájó történelmi seb, ami nincs begyógyulva. Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna; nem léphetünk át feldolgozatlanul a múltunkon.
– Úgy érzi, hogy a film segít az események megértésében?
– A kerettörténetet biztosító szerelmi szálon kívül lényegében minden dramaturgiai elem tényekre épül, erre nagyon nagy hangsúlyt fektettünk. Még a párbeszédek egy része is idézet. Nyilván ejt sebeket a film, de ezen akkor kellett volna gondolkodni, amikor kiadtak bizonyos utasításokat. Vannak emberek, akik annak idején a döntések közvetlen közelében voltak, és a mai napig szégyellik a történteket.
– A legfőbb vád a film ellen, hogy nem művészeti alkotás, hanem propagandamunka. Mit gondol erről?
– Azok az emberek ítélkeznek anélkül, hogy ismernék a történetet, akik tartanak a szembesüléstől, félnek attól, hogy mire derül még fény. Sajnos, a kezdetek óta saját bőrünkön érezzük a megalapozatlan támadásokat. Elég megnézni a film számára létrehozott közösségi oldalon a reakciókat, de a színészek, a szereplők Facebook-oldalait is elárasztották a fenyegetések, a támadások, a gyalázkodások.
– Úgy érzi, hogy az alkotás kapcsán fellángolt a kultúrharc?
– Ez nem új keletű, folyamatosan érezhető, hiszen ettől a filmtől függetlenül is zajlik. Teljesen abnormálisnak tartom, amikor Karácsony Gergely főpolgármester bejelenti, hogy minden szakmai érvtől függetlenül ki lehet vagy nem lehet színházigazgató Budapesten.
Sokan visszasírják itthon az ötvenes és a hatvanas éveket, amikor a politika határozta meg a hazai kultúréletet. Ez a gondolkodás lángolt fel a film előzetese kapcsán is. A kulturális életünkben meglévő morális válságot nem lehet aljas rágalmazásokkal feloldani.
– Lehet ez ellen védekezni?
– Lélekben már az előkészítések idején, a forgatás megkezdése előtt készültünk a támadásokra, részben ezért is döntöttünk az angol rendező és a spanyol operatőr mellett, hiszen ők nyilvánvalóan kívülállók, a hazai belpolitikai élettől tökéletesen függetlenek. Őket nem érheti az a vád, hogy elfogultak a történtek kapcsán.
– Nem tart attól, hogy a bemutatót követően a forgalmazást is nehezíteni fogják, akik számára kellemetlen a történet?
– Nagyon nagy baj lenne, ha a hazai mozihálózatra ilyen hatással tudnának lenni. Majd a közönség eldönti, hogy tetszik neki a film vagy nem. Ezt ideológiai alapon nem lehet megválaszolni. Azt viszont nagy sikernek tartom, hogy több külföldi csatornával már megállapodtunk, hogy a mozivetítéseket követően ők is bemutatják a filmet.
Az ő érdeklődésük is mutatja, hogy a téma nem csupán itthon lehet fontos, mert az alapkérdés, hogy meggondolatlanul be lehet-e csapni az embereket a pillanatnyi politikai előnyökért, más országokban is érdekes. Bízom benne, hogy a filmünk tartalmasan mutatja majd be a múltunk egy darabját.
