Egy meghatározhatatlan félelem – egyre gyakoribb a posztcovid szindróma

A több mint négy évtizedes orvosi praxisában számtalan elkeseredett, megroppant lelkű emberrel találkozott, de a koronavírus-járvány óta megsokszorozódott a számuk. Mintegy harminc-ötven százalékkal nőtt a pánikbetegek, a szorongásos, a depressziós tünetekkel küzdő emberek száma, de sokan fogalmazzák meg diszkomfort érzésüket úgy, hogy „van bennem valamilyen meghatározhatatlan félelem”, osztotta meg lapunkkal tapasztalatait a szakember. Szerinte a magány, az elhagyatottság, az elszigetelődés mindig fáj, mindenkinek, egy betegség alatt ez a sajgás azonban tovább fokozódik.

„Az egyik középiskolás páciensem súlyos szorongással küszködött, ugyanis az egyik osztálytársa a covid következtében elveszítette a szüleit, és azóta nem tud aludni, folyton azon jár az agya, mi lesz, ha ő és négy évvel fiatalabb kistestvére is elveszítik a szüleiket. Volt olyan középkorú, kemény kötésű, magát is annak tartó férfi páciensem, aki átesett egy viszonylag enyhe lefolyású covidfertőzésen, az addig stabil idegrendszerű férfinál félelemérzések, szorongások, pánikrohamok, sírási kényszerek jelentkeztek” – sorolt fel néhány szomorú esetet Gőgh Edit.

Rohamosan nő a mentális betegségek gyakorisága a WHO szerint is, az egészségügyi világszervezet adatai alapján 1990 óta a depresszió előfordulása több mint ötven százalékkal emelkedett, amit a covid megjelenése tovább fokozott. Előreláthatóan 2022–2023-ra az Európai Unióban a mentális zavarok jelentik majd a második legnagyobb betegségterhet. Drámaian megrázó adat, hogy a mai gyermekek húsz-huszonöt százaléka küzd mentális problémákkal.

„Az elmúlt egy évben jóval több depresszív tünettel rendelkező kliens jelentkezett nálam, egyértelműen a fiatalok keresik leginkább a segítségét” – erősítette meg Cserép Csongor tanácsadó szakpszichológus. Hozzátette: ez a korosztály a digitális oktatás kísérő jelenségei miatt jutott ilyen állapotba.

A borús gondolatokat, érzéseket a bezártság, a szórakozási lehetőségek hiánya, a rokonokkal, a barátokkal való találkozások csökkenése, a kötelező maszkhasználat, a kijárási korlátozások egyaránt generálják. Mégis, a leginkább döntő ok a digitális világba való átcsúszás, ami az embernek a tapasztalható valósággal való kapcsolódási lehetőségét csökkenti, és egy virtuális világba juttatja.

A szakember szerint az online-függőség – internet, közösségi oldalak, e-mail, videómegosztók, online játékok – ugyanolyan biokémiai hatásmechanizmusokra épül, mint a szerfüggőség. A fiatalok nagy része függő, ezért (is) lesznek depressziósak. Praxisában azt tapasztalja, hogy egy átlagos 15–19 éves fiatal képernyő előtt töltött napi átlagos ideje hét (!) óra.

A függőségekre a legfontosabb ellenszer a szigorú napirend, a szabályok megalkotása és betartása, az online eszközhasználat minimalizálása – véli Cserép Csongor, s azt tanácsolja, száműzni kell a hálószobából a digitális eszközöket, és lényeges, hogy lefekvés előtt egy órával már ne használjon a fiatal (vagy a felnőtt) digitális eszközt, ahogy a felkeléskor sem.

A pszichológus elárulta: maga is átállt az okostelefonról a nyomógombosra, vállalva az ezzel járó kényelmetlenségeket, így nincs folyamatosan az online térben. Ez drasztikus, de eredményes megoldás – tette hozzá. A napi rendszerességű mozgás, a korlátozások adta kereteken belüli találkozás (a szabályok szigorú betartásával) az ismerősökkel ugyancsak segíthet a fiataloknak. A szakember azt tanácsolja, töltsenek olyan sok időt a természetben, amennyit csak tudnak.

Szentmiklóssy Margit pszichológus lényegi változást nem tapasztalt a kliensek számát tekintve, panaszaik, problémáik alapján viszont igen. Jobbára félelem, bizonytalanság, szorongás, hangulatzavar, depresszió, párkapcsolati problémák miatt keresik fel, sokan pedig azért kérik a segítségét, mert egyszerűen „nem találják a helyüket”.

Vagyis nem kifejezetten a vírustól és ennek következményeitől való félelem fogalmazódott meg panaszként páciensei részéről, ám sok esetben mégis felfedezhető a panaszok mögött-mellett a járvány, esetleg a már meglevő panaszaikat felerősítve. Szentmiklóssy Margit úgy gondolja: aki eleve biztonságos, egészséges személyiség, nem fél igazán járvány idején sem, elviseli, megoldja a nehéz helyzetet.

Már zajlik egy nagyon fontos kutatás, amely rámutat a koronavírus lehetséges neurológiai és pszichiátriai késői komplikációira. Kognitív diszfunkcióról (gondolkodási zavarok – a szerk.), fejfájásról, zsibbadásról, ízlelés- vagy szaglásvesztésről, izomfájdalomról, szédülésről, homályos látásról és fülzúgásról, valamint egyéb jellegű fájdalmakról is beszámoltak már korábbi kutatásokban a hosszú covidos fertőzések kapcsán. A tünetek az idő múlásával javulnak, de addig is nagy mértékben keserítik meg az érintettek mindennapjait. Szükségesek a további kutatások azzal kapcsolatban, miként hat a koronavírus az agyra, és miért oly gyakori a késői neuroló­giai tünetegyüttes.

A problémával már Gőgh Edit is találkozott saját praxisában, ahogy Cserép Csongor gyakorlatában is megjelent a posztcovid jelenség. A páciens mellkasi nyomást, pánikrohamszerű tüneteket érez, amelyekről nem tudja eldönteni, a betegség maradványtünetei vagy pszichés problémák. Ugyancsak posztcovid jelenség a szaglásvesztés mellett a szaglási hallucináció, ami hónapokig megmarad.

Cserép Csongornak akad olyan páciense, akit kis változással fél éve kínoz a tünet. Ez lelkileg nagyon megterhelő, a betegek nem tudnak úgy ízlelni, ahogy korábban, és elmegy a kedvük az étkezéstől. Volt olyan betege is, aki hónapokig folyamatosan bűzt érzett. A korlátozások alatt megszaporodtak a párkapcsolati gondok is, bár szerinte sok esetben korábbi elfojtott problémák kerültek a felszínre az összezártság miatt. A sokszor hosszú ideje elhallgatott, szőnyeg alá söpört, időben meg nem vagy ki nem beszélt problémák csak szaporodtak, és a szőnyeg elkezdett „púposodni”, ami számtalan családi viszály színterévé vált.

Gőgh Edit tapasztalatai szerint a magányosan élő emberek sokkal jobban félnek, szoronganak a pandémia idején, mint a családban élők, de óva intett attól, hogy azt higgyük, a családban nem okozhat problémát a bezártság. Sok helyütt ugyanis nem az egymásra figyelés, nem a befelé fordulás ideje a hosszú karantén, sok családi fészek vált tűzfészekké. Ezért (is) szükséges az önismeret, hogy tudjuk kezelni az aktuális problémáinkat, és hogy reálisabb, alkalmazkodóbb, elnézőbb reakcióink legyenek, hisz a családi összezártság mindenkinek egyszerre áldás és olykor lehet ennek épp az ellenkezője.

Szentmiklóssy Margit beszámolt a covid egy másik sajnálatos következményéről: tavaly márciustól júniusig, azok, akik addig heti egyszer keresték fel, előfordult, hogy lemondták az órát, legtöbbször a vírusfertőzéstől való félelemre hivatkozva. A nyári szünetet követően azonban újból jelentkezni kezdtek a páciensek. Jelenleg a huszonévesek mellett legtöbben a 45–50 év közötti korosztályból keresik.

„Azért kérik a segítségem, jönnek most már a vírus ellenére is, mert a korlátozások miatti élethelyzetükben jobban odafigyelnek saját magukra, és felfedezik, majd szükségét is érzik annak, hogy segítséget kérjenek. Hogy fejlődhessenek, változhassanak személyiségükben és mindabban, ami szükséges ahhoz, hogy jobban boldoguljanak a covid utáni életben” – magyarázta a szakember.

Egy-egy probléma „kicsomagolása” időigényes, jóval több a kereslet a segítő foglalkozás igénybevételére, mint amennyi lehetőség nyílik rá. „Ezért – nem a praxis helyett, hanem mellette indítottuk el a Psy-Natura online önismereti kurzust” – közölte Gőgh Edit. Ez a tanfolyam nem helyettesíti a személyes találkozásokat, de a jelentkezők nagyon sok támpontot, mintegy „használati útmutatót” kapnak önmagukhoz.

Hiszen nagyon sok ember nincs tisztában önmagával, hiányos az önbizalma, téves vagy torz az önértékelése. De ha valaki jobban megismeri önmagát, jobban megérti saját és társai reakcióit, némiképp könnyebben kezeli félelmeit, szorongásait, mindezt úgy, hogy közben „fogják a kezét”. Az online kurzust úgy jellemezte, mint egy belső utazást – útlevél nélkül.

„Mindenki oltassa be magát. Tegyen meg és tartson be minden javasolt és előírt óvintézkedést. Tartsa be a higiénés szabályokat. Ne féljen! Higgyen! Éljen! És védekezzen!” – tanácsolta Gőgh Edit. Hozzáfűzte: hallgassuk meg, értsük meg, fogadjuk el jobban egymást, mert ez már önmagában is az egymás felé irányuló szeretet megnyilvánulása. Ha lelkünkben több lesz a béke, immunrendszerünk is bátrabb, erősebb lesz, és könnyebben véd meg bennünket, nemcsak a rettegett vírustól.