Belföld

„Jézus azt üzeni: ne félj, előtted megyek”

A feltámadt Jézus újra és újra azt üzeni, „ne félj, előtted megyek!” - mondta Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke húsvétvasárnap.

„Jézus azt üzeni: ne félj, előtted megyek”
Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke húsvéti ünnepi istentiszteletet tart a Budapesti Németajkú Református Egyházközség Hold utcai templomában Budapesten
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A református püspök a budapesti, Hold utcai református templomban hívek nélkül megtartott istentiszteleten arról beszélt, az idei ünnepen különösen bátorító, hogy a feltámadt Istennel a templomon kívül is, bárhol, bármikor lehet az életben találkozni.

Ezen az ünnepen most nem kilépni kell a hétköznapi életünkből, hanem engedni, hogy bejöjjön oda Jézus. „Nem szenteskedő pillanatokat kell összehozni valahogy profán körülmények között, hanem engedni kell és lehet, hogy részesüljünk Isten erejében, szeretetében” - mondta.

„Akkor is, amikor elfogy a türelmünk, mert ami sok, azért az mégiscsak sok, lezárásban, korlátozásban, megpróbáltatásban”. Akkor is, amikor éppen elfog a reménytelenség, hogy „valahogy mindig megoldhatatlan az élet” - sorolta, hozzátéve, a feltámadt Isten „különösen akkor vár bennünket, amikor betegségre, halálra gondolunk”, akkor szólít meg és mondja újra és újra, „ne félj, előtted megyek!”.

Jézus akkor is „előtted megy, amikor megtalálod a másikat, a másik ember kezét, szívét, szemét”. „Amikor egyszer majd megint kíváncsisággal, érdeklődéssel és megértéssel tudunk nézni arra, akit nem szeretünk, akit akadálynak látunk az életünkben, vagy amikor a munkánk nemcsak a befektetett energiánknak megfelelő eredményt hozza, hanem áldás lesz rajta, áldott munka lesz”.

Balog Zoltán szólt arról is, az ember általában az életében legalább egyszer elgondolkodik azon, hogy van-e rajta, az emberen kívül más létező is, aki több, mint ő és aki érdemben befolyásolja az életét.

„Amikor pedig az életünk egyensúlya megbillen”, akkor „egész életünkkel kérdezünk, akkor magunk vagyunk a kérdés”. Mert „amikor azt kérdezzük, hogy hol van Isten, valójában arra gondolunk, hogy hol van ő, aki „talán választ tud adni a kérdésre, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk”.

A találkozáshoz azonban jó helyen kell keresni Istent. Nem a holtak között, mondja az angyal a Jézus sírjához érkező asszonyoknak. Pedig hányszor és hányan keresik ott, a holtak között, abban, ami elmúlt, ami egy letűnt kultúrának tűnik, abban, ami emlék, történelem, ami csődöt mondott, nem sikerült - sorolta.

„Ott keressük Istent, ott várjuk tőle a magyarázatot”, hogy „hol voltál, amikor itt kellett volna lenned?”. „De ott hiába keressük”. Hozzátette: az angyal nem is a templomba küldi a tanítványokat és az asszonyokat. A templom ugyan „jó hely” a találkozásra, de néha talán el is idegenít, talán túl magas a küszöbe azoknak, akik nem szoktak hozzá. Akik pedig hozzászoktak, azt hihetik, hogy liturgikus helyzet nélkül legfeljebb „másodosztályú” lehet Isten és ember találkozása.

A megfeszített és feltámadott Jézus azt üzeni tanítványainak, hogy induljanak vissza Galileába, ahonnan jöttek, majd ott látják meg őt. Galilea nem volt megszentelt hely, rossz híre volt, a hitetlenség, a pogányság vidékének számított. De az volt az „életük tere”, ezért várta oda őket Jézus. És „minket is oda vár”, a saját életünkbe.

„A mi világunk, a mi kis országunk nem elátkozott hely, nem a pogányok földje, és a mi életünk ide vár”. Ahogy a bölcs tanító mondja, Isten mindig ott van, ahova beengedik. „Így lesz templommá az életünk, a mi Galileánk” - tette hozzá Balog Zoltán húsvétvasárnapi beszédében.
 

Fabiny Tamás: A megfeszített Jézus nem távolról nézi az emberek szenvedését
 

A megfeszített Jézus nem távolról nézi az emberek szenvedését, hanem jelen van benne - mondta Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke húsvétvasárnap.

Az evangélikus püspök a Budavári Evangélikus Gyülekezet templomában a koronavírus-járvány miatt csak néhány hívő jelenlétében megtartott istentiszteleten arról beszélt: a megfeszített Jézus sebei ott vannak a mai üldözöttek sebeiben, haláltusája ott van a lélegeztetőgépen szenvedők fájdalmában.

Ezért ha szenvedőkkel találkozunk, Krisztussal találkozunk, ha odahajolunk„ hozzájuk, a szenvedő Krisztushoz hajolunk oda - fogalmazott Fabiny Tamás.

Hozzátette: nemcsak a „sebeket hordozókban” kereshetjük Krisztust, hanem azokban is, akik  „átkötik a sebeiket”, akik a kimerültséggel dacolva gondozzák a betegeket, teszik a dolgukat orvosként, ápolóként vagy mentősként.

Úgy fogalmazott: „aggódások, szorongások, félelmek, veszteségek és könnyek között élünk. A tragikus emberi helyzetek különbözők, de bármelyik bármikor ránk találhat vagy már el is ért minket, és ezért kapaszkodók után vágyunk”.

Hozzátette, erre vágynak ők, lelkészek is, akiknek az elmúlt időszakban közös, megrendítő tapasztalatuk, hogy egyfolytában temetnek.

A püspök Vas István Húsvéti ének a testről című versét idézte, amelyben így ír tragikusan korán meghalt felesége hiányáról: „az tudja, mi a test, aki árnyat ölel”.

Hozzátette: lelkészként mondaniuk kell valamit azoknak, akik átélik, amit Vas István. De - mondta - hiszi, hogy el lehet jutni a Vas István-i válaszhoz: „az tudja, mi a test, aki szenved vele, / Te tudod, Istenem, szenvedés istene. (...) Az embert, akinek testét itt felöltéd, / Amit teremtettél, szeretted, szeretted, / Akkor is, mikor már vitted a keresztet”.

Jézus, aki magára öltötte „szenvedő, haláltusát vívó emberi testünket, szeretetével vállal minket, és ezért a haláltusa magányában is tudhatjuk, nem vagyunk elhagyatottak. Az ő megváltott gyermekei vagyunk, és az ő megváltott gyermekei azok is, akik már előre mentek” - fogalmazott Fabiny Tamás.

Kapcsolódó írásaink