Belföld

Mozgáskorlátozott fiatalok számára kevés a lehetőség

Súlyos társadalmi problémákkal kell megküzdeniük nap mint nap

Tavaly még mindig az akadálymentesség hiánya volt a mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi részvételét gátló legnagyobb probléma, ami hatást gyakorol iskolai integrációjukra, a felsőoktatásban való részvételükre, munkavállalási lehetőségeikre is – derült ki egy friss felmérésből.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) egy 150 fős, nem reprezentatív mintavételen alapuló kérdőíves adatfelvétellel és két fókuszcsoportos vizsgálattal készített kutatást. A MEOSZ arra kereste a választ, milyen társadalmi problémákkal küzdenek meg a 18 és 30 év közötti mozgáskorlátozott fiatalok.

A felmérés szerint a résztvevők közül többen is kiemelték a mozgáskorlátozottsággal járó sztereo­típiákat, aminek szerintük az az oka, hogy a mozgáskorlátozott emberek a társadalom számos területén alulreprezentáltak, így a többségi társadalom tagjainak nincsenek vagy nem megfelelőek az információik velük kapcsolatban. A kutatás szerint a mozgáskorlátozott fiatalok 85 százaléka elégedetlen a helyzetével az oktatásban.

A legnagyobb gondjuk az akadálymentesség hiánya, ahogy hangsúlyos az oktatási rendszerben dolgozók nem megfelelő hozzáállása is. A fókuszcsoportos vizsgálat résztvevői szerint még az integrált oktatási rendszerben is többnyire problémát és nem lehetőséget látnak a mozgáskorlátozott tanulók részvételével kapcsolatban. Fontos lenne az iskolavezetés és a pedagógusok megfelelő hozzáállása a mozgáskorlátozott tanulókhoz.

Több mozgáskorlátozott fiatal arról számolt be, hogy az oktatási intézmény ugyan akadálymentesített volt, az iskolavezetés mégsem tanácsolta a szülőknek az iskolai részvételt. A válaszadók felét érte valamilyen diszkrimináció a tanulmányai során. Ugyanakkor a diszkriminációt elszenvedők közel fele nem tett semmit a kirekesztéssel szemben, míg 45 százalékuk válaszolta azt, hogy szüleihez fordult.

A fiatalok körében nagy az iskolai lemorzsolódás aránya, több mint ötödük nem fejezte be tanulmányait a köz- vagy felsőoktatási rendszerben. A válaszadók majdnem háromnegyede a felsőoktatásból való kiesés okát az akadálymentes környezet hiányában és a köznevelésben átadott tudás minőségében látja, de komoly probléma az is, hogy a rendszer nem alkalmazkodik az egyéni szükségleteikhez, nincsenek elérhető támogató szolgáltatások, akadálymentes kollégiu­mok, albérletek. Egyetemi támogató szolgálatok segítségéről egyik résztvevő sem tudott beszámolni a fókuszcsoporton.

Elgondolkodtató: a kérdőív kitöltőinek 57 százalék szerint a felsőfokú végzettség semennyire vagy csak kis mértékben javítja a mozgáskorlátozott fiatalok munkaerőpiaci elhelyezkedésének esélyeit. A válaszadók 95 százaléka szerint egyébként sem megfelelő a mozgáskorlátozott fiatalok részvétele a nyílt munkaerőpiacon.

Háromnegyedük szerint a nem megfelelő munkaerőpiaci részvétel leginkább az akadálymentes épületek és közlekedés hiányában keresendő, ugyanakkor sokan jelölték meg problémaként, hogy a munkáltató vagy a munkatársak nem tudnak alkalmazkodni a speciális igényekhez, illetve rossz a felnőttképzési rendszer, nincsenek az egyéni szükségletekhez alkalmazkodó munkakörök.

Még az a fiatal is nehezen talált állást, aki nagyon piacképes szakmát tanult az egyetemen, és már tanulmányai alatt lehetősége volt dolgozni egyetemi projekteken, így munkatapasztalatra is szert tett. Egyik volt főnöke azt mondta, azért talál nehezen állást, mert ő „más állatfajhoz” tartozik, mint a többi munkavállaló.

Kapcsolódó írásaink