Belföld

Karácsony Gergelyék vad kommunikációja és szelektív emlékezete

Tarlós István úgy látja, hogy a baloldali és liberális politikusok a városvezetésben jelenleg több időt töltenek beszélgetéssel, verbális propagandával és a kormányoldal támadásával, mint az érdemi munkával

Tarlós István, aki két cikluson keresztül irányította Budapestet, úgy látja, hogy a Karácsony Gergely főpolgármester által nemrég meghirdetett programban kevesebb a konkrétum, mint a választási ígéreteiben volt. A részben közhelyekre épülő dokumentum inkább propagandaanyag. A korábbi főpolgármester arra számít, hogy a fővárosi vezetés a 2022-es országgyűlési választásokig egyre intenzívebben támadja majd a kormányt és a kormányoldalt általában is.

Karácsony Gergelyék vad kommunikációja és szelektív emlékezete
Mi valódi bicikliutakat építettünk, nem sárga festékekkel felpingált sávokat – mondta Tarlós István
Fotó: MH

– Meglepte, hogy Karácsony Gergely megválasztása után tizenhat hónappal állt elő az Otthon Budapesten programmal?

– Az jó, ha a főpolgármesternek van programja. Miután a Népszava ódát zengett a programról, én is megnéztem figyelmesen. Az időpont az anyag terjedelméhez képest nem érthető. Nem minősítem úgy, hogy rossz, vagy jó, de vannak észrevételeim. Mi is csináltunk annak idején programot, amelyet akkor adtunk ki, amikor hivatalba léptünk. Az egy több mint száz oldalas, rengeteg konkrétumot felsoroló program, amelynek a Nemzet Fővárosa a címe, és mai napig megtekinthető. Más struktúrában készült és részletesebb.

Azt is két irányból lehet megközelíteni. Aki kevésbé jóindulatúan olvassa, az persze ki tudja szemezgetni a konkrét tervek közül a meg nem valósult elképzeléseket, de érdemes azt a nagyon sokat is megnézni, ami elkészült. Azért nem véletlenül kaptunk elismeréseket Brüsszelből, Londonból. Ha ezt a programot veszem alapul, akkor furcsa, hogy másfél évvel a hivatalba lépése után hirdet valaki konkrét programot. Aztán csináltunk mi hosszútávú programot is, amely a Budapest 2030 elnevezést kapta, ami ciklusokon átívelően kétezer-harmincig adott egy képet a koncepciónkról. Nem hét évről, ami nem egy szokásos időtartam. Távlatinak rövid.

– Ha az említett tervekkel hasonlítja össze Karácsony Gergely programját, akkor milyennek látja?

– A mienkhez képest szerintem túl általános. Három pillérről beszél, amelyikből az első az esélyegyenlőség, ami így megfogalmazva jól hangzik, de teoretikus. Erről régóta sokan és nagyon sokat beszélnek, de közben a lelke mélyén mindenki tudja, hogy ahol korlátlan szabadság és végtelen verseny van, ott valódi esélyegyenlőség de facto soha nem valósul meg. Ám ettől függetlenül állandóan fogják ígérni és nagyon sokszor ismételni. Elvárt, kötelező panel. Közben a civilizált világ a gyakorlatban épp nem ebben az irányban mozog.

– A többi elemről jobb a véleménye?

– A második pillér az élhetőség, amiben mélységesen egyetértek a főpolgármesterrel. A működési biztonság, az élhetőség, a megfelelő környezet igen fontos a városlakók számára. Én már korábban is sokszor hangsúlyoztam ezt, akkor a működtetést kicsit gúnyosan értékelték, pedig ez szinte olyan, mint az élelem. Magától értetődően fogadják, ha van, amikor azonban nincs, vagy kevés, akkor jönnek rá, mennyire fontos. Amit pedig itt a parkosításról, faültetésről, zöldítésről, biciklisávokról láttam a kiadott programban, az jut eszembe, hogy ebben a tekintetben mi sok kritikát kaptunk.

Ám, ha a tényeket megnézzük, akkor mi sok százezer négyzetméter zöldfelületet újítottunk meg, részint kerületekkel közösen, részint saját kezelésben, mint például a Margitsziget, ahol önmagában százötvenezer négyzetméter a felújított terület nagysága. A zöldítésről írt gondolatoknak némileg ellentmond, hogy közben most akarják beépíteni az óbudai Mocsárosdűlőt, ami szembemegy a meghirdetett programmal. Ha valahol harminc vagy ötven fát elültetnek, akkor az ellenzéki média napokig ismételgeti a történteket, mi azonban tízezer fát ültettünk el három év alatt. Kíváncsi lennék, hogy ha valaki megszámolná, hogy az eltelt időszakban mennyi fát ültettek el, akkor a ciklus hátralévő időszakában hogy lesz ebből tízezer elültetett fa.

A biciklisávok kapcsán pedig megjegyzem, hogy mi valódi bicikliutakat építettünk, nem sárga festékkel felpingált sávokat. Ebben a tekintetben visszatértek a kétezer-tíz előtti időszakhoz. A ciklus egyharmadát követően ebből egyelőre ez látszik. A harmadik pillér a „beszélgessünk” alcímet viselhetné. Hallgattam én a Római-parton hét vagy nyolc éven keresztül, hogy beszélgessünk, beszélgessünk, beszélgessünk, csak azt nem hagyták megcsinálni, amit mi akartunk, aztán azóta is beszélgetnek. Olyan biztosak voltak benne, hogy a Nánási úton kell védművet építeni, de nem tudok róla, hogy egyáltalán a tervezése megkezdődött volna ott a műtárgyegyüttesnek. Végül is az egész arra szolgál, hogy bemutathassa a média – lám, milyen demokratikusak.

A programban a konkrétum kevés. Ami a Lánchídat illeti, azt készen kapták meg, ugyanez vonatkozik a Blaha Lujza térre is. Ami ahhoz képest lényegi újdonság lenne, az a Fürjes Balázsék javaslata, a Népszínház utcából kihozni a térre a három villamost (28, 37, 62-es), ám az nem valósul meg. Gazdagabb nem tud lenni az áttervezett program, hiszen jelentősen csökkentették a költségeket, részben a klímaváltozásra hivatkozva. Ez azért is furcsa, mert hogy másfél évvel ezelőtt klímavészhelyzetet hirdettek meg, ami – ha igaz – azonnali intézkedést követelt volna. Nekünk volt ugyan elfogadott klímastratégiánk, nem tudom mi lett vele, de milyen intézkedésről tud másfél év alatt.

– Talált egyáltalán konkrét megvalósításra érett elképzelést a tervben?

– A megvalósíthatóság kapcsán megjegyzem, hogy nekem az számít konkrét projektnek, ami jogilag, gazdaságilag, műszakilag előkészített. A Lánchíd és a Blaha Lujza tér felújítása talán megvalósul, előbb-utóbb. Az olyan „álmok”, amik kétezer-tíz előtt is sokszor megjelentek még közgyűlési határozat formájában is, néhány sorban, aztán soha többé nem történt semmi, azok nem projektek, nem programok. Ilyen kaliberű, különböző álmaim nekem is voltak diákkoromban, de ezeket akkor játékból sem neveztem programnak.

– Nem találja furcsának, hogy már a választások előtt meghirdetett program ígéretei sem szerepelnek ebben az elképzelésben?

– Amikor mi hivatalba léptünk, kicsit nehezebb volt a hagyaték a négyes és a hármas metróval, de még a kettes metró szerelvényeit is nekünk kellett beszerezni annak idején. Csak a hármas metró felújítása tízszer akkora projekt, mint a Lánchídé. De ennek ellenére például az Alstommal a korábbi, nagyon előnytelen szerződést már jó fél évvel megválasztásunk után, elég harcos egyeztetéseket követően módosítva tízmilliárdokat szereztünk vissza a városnak.

Mi sem tudtuk minden tervünket megvalósítani, de ami a jelenlegi vezetéstől a kétezer-tizenkilences kampányban ígéretként elhangzott, annak a megvalósításából egyelőre sokat én sem látok. Inkább azt látom, hogy mély csend honol ezek körül. Elsősorban olyanokra gondolok, amelyek kevés munkával is valóra válthatók lettek volna és mérsékelten forrásfüg­gők.

Említhetem itt az ingatlanadót, amelyeknek a kivethetőségi problémáira rég felhívtam a figyelmet. Azt reagálták utóbb, hogy hát, majd szedjék be a kerületek, akiknek egyébként eszük ágában sem volt ilyet ígérni. Ugyanígy a tizennégy éven aluliak ingyenes utazását, a nyugdíjasok húszezer forintos támogatását is elfelejtették. Hasonló a Budapesten születő gyermekek után beígért ültetendő fák ötlete is, és most rosszindulatú düh fogja el őket, ha ezt valaki felemlegeti.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a főváros és a kormány között megváltozzon a kommunikáció?

– Elvileg ez a harcias hangnem várható. Most már szinte minden a kétezer-huszonkettes választásokról szól. Arra számítok, hogy a politikai kommunikáció vad lesz. Olyan megfogalmazások, amik miatt engem anno hetekig támadtak, egészen udvariasak voltak az ellenzéki parlamenti képviselők némelyikének kritikán aluli kifejezéseihez képest. A kíméletlen, ad abszurdum trágár kommunikáció mellett a rendkívül szelektív emlékezet lehet jellemző a következő egy évben. Nem a teljesítményeket fogják összehasonlítani, hanem megpróbálják érzelmileg hangolni a lakosságot.

– Karácsony Gergely egyik leghangzatosabb ígérete korábban és a mostani programban is az átláthatóság. Önnek sikerült átlátnia, hogy egy esztendő alatt hová tűnt a főváros kilencvennégymilliárd forintja?

– Az elmúlt másfél esztendőben már nem voltam ott, így megfelelő rálátásom sem lehetett a pénzügyi folyamatokra, de mondhatok egyszerűbb példákat. Jelentős késedelemmel tavaly nyár elején bekiabálták az éterbe, hogy a mi ciklusunk általuk felsorolt „korrupciógyanús” ügyeit ki fogják vizsgálni, aztán lesz itt „nemulass”. Hát nemulass mindig lehet, ha valaki azt akarja, de végül is tizenhat hónap alatt se sikerült megtalálni azt a korrupciós szálat, amiről szakadatlanul beszéltek. A Transparency International Magyarországot megbízták huszonötezer forintos óradíjért az átláthatóság szavatolása céljából, de ennek a szervezetnek semmilyen észrevétele nincs például a homályos és vitatott busztender kapcsán.

Ha ott minden rendben volt, akkor foggal, körömmel védeniük kellene a közbeszerzést, és magyarázni a bizonyítványt, ám eddig meg sem szólaltak óránként huszonötezer forintos díjazásért. Senkit nem vádolok meg, nem tudom, mi történt, de az biztos, hogy ez az átláthatóságot elősegítő cég mélyen hallgat. Az „átláthatóságért és részvételiségért felelős” főpolgármester-helyettes előszeretettel vádolt bennünket, még olyan ügyekkel is, amelyekről pedig tudhatta, hogy jóval a mi ciklusaink előtt történtek. Ő szintén nem áll ki a busztender kapcsán, és nem jelenti ki határozottan, hogy itt minden rendben volt. Úgy tűnik, a saját ügyeik átláthatósága nem tartozik a portfóliójába.

– A Karácsony Gergely által meghirdetett programban egyértelműen kifejtik, hogy lejárt a grandiózus fejlesztések ideje, mostantól parkokba sétányokat, játszóterekre kutakat kell tervezni. Ezek szerint semmilyen nagyobb ívű fejlesztésre nincs szükség Budapesten?

– Én is hallottam, amikor Fürjes Balázs államtitkár úr örömmel üdvözölte a program meghirdetését. Egyetértek vele, a város érdekében is. Szavainak az lehet a lényege, hogy a kormány és a főváros között egyfajta egyeztető kommunikáció alakuljon ki Budapest kiemelt beruházásairól. Fürjes mindig is törekedett erre. Ezért hoztuk létre a Közfejlesztések Tanácsát.

Úgy látom a tervekből, hogy csak olyan komolyabb projektekről lehet szó, amelyeket maga a kormány fog megvalósítani Budapesten. Semmilyen jelentősebb és reális elképzelést nem látok a most meghirdetett dokumentumban az általunk előkészített, vagy már folyamatba tett fejlesztéseken kívül. Nem állítottam soha, hogy könnyű egy főpolgármester élete, de arról volt szó, hogy az utódom hozzám képest majd „mindent ki fog harcolni”. Ezt hallottam a kampányban mindennap. Nem tudom mennyivel jobb a helyzet, mint a mi időnkben volt? Tudom, tudom, „mi tökéletes várost kaptunk, minden problémát rájuk hagytunk, és a kormány nem ad pénzt”. Ezt fogjuk hallani legalább a parlamenti választásokig.

– A fővárosi kommunikáció vitathatatlanul érdekes. Mi a véleménye arról, hogy a héten, amikor a kormányhivatal a BKV kritikus munkaköreiben dolgozók számára engedélyezte a soron kívüli oltást, akkor válaszként a Fővárosi Önkormányzat a kormányt kezdte vádolni?

– Felháborít, de inkább megijeszt, amit az ellenzék megszólaló tagjai általában is csinálnak a járvány és az oltások tekintetében. Elítélem, mert úgy tűnik, minden segítőkészség hiányában sem nagy ár számukra a lakosság riogatása sem. Egyáltalán nem felelős ellenzéki magatartás. A pandémiát világszerte nehezen kezelik. Itthon az ellenzék viszont úgy tesz, mintha máshol példa értékűen mennének a dolgok, és nálunk minden el lenne rontva, csak ez egyáltalán nem igaz.

A jelenlegi városvezetés egyébként is előszeretettel foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyek távolról sem képezik az ő feladatukat, és nem is az ő felelősségük. Ütik, vágják a járványkezelést is, aztán a kormány által megszerzett vakcinákkal pedig ők szeretnének népszerűséget szerezni. Gyerekes, de agresszív ötlet. Nyilván alapvetően kommunikációs célja van a felvetésüknek. Ügyes dolgok ezek a közösségi oldalakon tett bejegyzések, hiszen a sajtótájékoztatókkal szemben itt senki nem kérdez vissza, vagy ha nem tetsző bejegyzés érkezik, akkor ki is lehet zárni az oldalról a kellemetlenkedőt. Öt év alatt megismertem a főpolgármester stílusát, hiszen képviselőként a testületemben ült.

Meggyőződésem, hogy az ő oldalán megjelenő bejegyzések többségét mások fogalmazzák meg. Akik hajthatatlanok és elég gyűlölködők. Semmiképp nem pacifikálhatók. Elszántak a hatalom megszerzése érdekében, és ehhez igazítják a kommunikációjukat, függetlenül a valóságtól. Amikor az embereket vég nélkül heccelik, akkor a tények háttérbe szorulnak. Minél tömörebbek és kevésbé bizonyítottak az állítások, annál inkább célba találnak. A tömeg a logikai következtetésekkel olyankor már nemigen törődik. A gyanúk, sejtetések bizonyossággá erősödhetnek bennük.

Kapcsolódó írásaink