Belföld

Őrizték a pálos hivatás lángját

Titokban lettek szerzetesek a Hit Pajzsa díjjal kitüntetett atyák egy olyan korban, amikor ezt nem tehették volna meg

Hat pálos szerzetes kapta meg az idén először megosztva átadott Parma Fidei – Hit Pajzsa kitüntetést. Amint azt laudációjában Erdő Péter bíboros – aki a hat rendtag közül Udvarnoky László István életútjára tért ki – fölidézte: 1950 után, amikor a rendek többsége nem vett fel új tagokat, a pálosok titokban tovább működtek, és az 1960-as években is bővült közösségük.

Őrizték a pálos hivatás lángját
Hat, a kommunizmust megélt pálos szerzetes és Jakab Gábor pápai káplán, Kolozsvár-kerekdombi plébános kapta idén a Parma fidei - Hit pajzsa díjat.
Fotó: MH/Papajcsik Péter

A díjátadón jelenlévő Borsos János József például kispapként életre szóló barátságot kötött évfolyamtársával, későbbi rendtársával, Imre János Csanáddal, akivel az egri, felsőbb évfolyamon tanuló Arató László Botond – a titkos pálos rend novíciusmestere – hatására a rendbe léptek.

Hivatásuk rejtve maradt, csak egyházmegyei szolgálatot vállalhattak. Borsos János József Újszentmargita plébánosaként például több nyáron át adott helyet a Fehér napok fedőnevű „klandesztin” pálos találkozóknak, ahol néha nyolc-tíz szerzetes is jelen volt egyszerre. Temesvári Károly Benedek és Botfai József Levente a pécsi Bolváry László Pál titkos tanítványaként lépett a rendbe.

Előbbit az állambiztonság többször is megpróbálta beszervezni, de minden alkalommal sikertelenül, utóbbinak hatására viszont Tölgyes Tibor Kálmán szegedi kispap pálos hivatást választott 1965-ben. Hatuk példája ma is eleven. Úgy tekintünk a „klandesztin” pálosok idejére, mint amelyben az atyák saját hivatásuk elfogadásával és ápolásával megőrizték számunkra a pálos identitást és lelkületet – fogalmazott lapunknak a díjátadó apropóján Puskás Antal tartományfőnök.

A pálos rend magyarországi elöljárója elmondta, a huszadik században három pálos szerzetesi nemzedékről beszélhetünk, az első nemzedék a két világháború között visszatérő rendtagoké, a harmadik pedig az 1990-es években újjáéledő rend első generációja. A kettő közt közvetítőként állnak a „klandesztin” pálos atyák, akik „több mint húsz éven át őrizték a pálos hivatás lángját egy olyan időszakban, amikor elmondásuk szerint nem volt kilátás arra, hogy a politikai rendszer megváltozzon”.

A tartományfőnöknek mindez a karthauziak jelmondatát juttatja eszébe: Stat crux dum volvitur orbis – forog a világ, de áll a kereszt. „Más szóval: ne a körülmények szabják meg, hogy hűséges maradok-e a felismert igazsághoz, a felismert értékekhez! A jót a jóért magáért kell tenni, nem a jutalomért.”

A titokban működő rend világos üzenetet közvetített a fiatalok felé is: Puskás Antal nemzedéke számára legszembetűnőbb a panasz nélküli magatartásuk, a nehézségek békés elviselése volt, amelyet különösen vonzóvá tett egyszerűségük és lényeglátásuk. „Jelenlétükért a kolostorainkban nagyon hálás vagyok, hiszen ők azok, akik a fiatalabbak számára az állandóságot képviselik. Igazi atyák.” – mondta lapunknak a tartományfőnök.

Kapcsolódó írásaink