Belföld

„Várunk otthon!” – üzenik a református nevelőszülők

Miklósi Erzsébet: Keresztyén nevelési és családmodell az alap nálunk, az őszinte bizalom és szeretetteljes légkör kialakítása elsődleges a gyermek szocializációs folyamatában

Az őszinte bizalom és a szeretetteljes légkör kialakítása a nevelőcsaládban a gyermek szocializációs folyamatának alapja – jelentette ki lapunknak Miklósi Erzsébet, a Kelet-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ intézményvezetője. Hozzátette: nevelőszülői hálózatuk tagjai eszközök, akiket Isten a megfelelő helyen, módon és alkalommal használhat akár a gyermekek, akár a szülők életében.

– Tavaly ősszel szinte megkétszereződött a nevelőszülői hálózatuk. Amellett, hogy az állam egyre komolyabb szerepet szán az egyházaknak az ellátórendszerben, minek köszönhető, hogy a Kelet-magyarországi Református Nevelőszülői Hálózat folyamatosan képes fejlődni, bővülni?

– A Kelet-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ jogelődjét a Magyarországi Református Egyház tizenhárom évvel ezelőtt alapította. Az akkori szándék megegyezik a jelenlegivel: magas szakmai színvonalon gondoskodni azokról a gyermekekről és fiatalokról, akiket befogadnak nevelőcsaládjainkhoz, lakásotthonainkba. Igyekszünk elkötelezett munkatársakkal, szeretetet és biztonságot nyújtó nevelőszülőkkel ezt a szolgáltatást biztosítani. Fontos nevelőszülőink együttműködő partnersége a szolgálatban.

A gyermekeknek, életük egy meghatározó korszakában igyekeznek oltalmazó otthont, családi közösséget biztosítani. A jóra, a nemesre tanítás mellett felkészítik őket az életben való helytállásra, eligazodásra. Szellemi, lelki útravalóval látják el őket, hogy életútjuk során legyen miből erőt meríteniük. Az állami gyermekvédelmi intézményekkel, hatóságokkal korrekt, partneri viszonyt ápolunk, hiszen mindnyájunk célja a gyermek érdekeinek, jogainak biztosítása, védelme.

– Hány településen vannak jelen?

– Öt régió, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megye mintegy háromszáz településen vannak nevelőcsaládjaink, Debrecenben pedig egy gyermekotthont és tizenegy lakásotthont működtetünk. Gyermekvédelmi Központunk égisze alatt jelenleg kétezer-háromszáz gyermek és fiatal talál biztonságos otthont.

– Évente hány gyermek kerül nevelőszülőhöz Kelet-Magyarországon az önök hálózatán belül?

– A gyermekek száma minden évben változó, átlagban száz-százötven gyermeket helyezünk el.

– Tapasztalataik szerint mi ösztönöz valakit arra, hogy nevelőszülővé váljon?

– Hivatástudat, a gyermekek iránti szeretet. Szeretnék jobbá tenni a nélkülöző gyermekek életét, illetve vágyakoznak a nagycsaládra. Persze sokaknál számít a foglalkoztatási jogviszony is.

–  Ha már ezt említette: mennyire befolyásolja manapság a döntést, hogy hét éve a nevelőszülői hivatás gyakorlása foglalkoztatási jogviszony keretében történik?

– A lépés jelentős változás volt, elismerése annak az áldozatos munkának, amelyet a nevelőszülők végeznek. Még inkább fontos ez azok számára, akik olyan településeken élnek, ahonnan nehézséget okoz a napi munkába járás. Azok számára is nagy segítség, akik korábbi munkahelyüket elvesztették, de még szükséges a további munkaviszony a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, ugyanakkor éreznek önmagukban erőt ahhoz, hogy segíteni tudjanak nélkülöző gyermekeknek.

– A nevelőszülők jellemzően fiatalok, középkorúak vagy idősebbek?

– Széles a kör, hiszen a nevelőszülőink életkora a huszonnegyedik életévüket betöltött fiataloktól a nyugdíjas korúakig terjed. Hálózatunkban több olyan nevelőszülő található, akik már húsz gyermeket is neveltek, bocsátottak önálló életútra.

– Kik segítik az újonnan csatlakozó nevelőszülőket?

– Szakmai vezetők, nevelőszülői tanácsadók, akik rendszeresen látogatják a nevelő­családokat. Mellettük pszichológusok, vala­mint – ha szükséges – intézményi lelkész is segítséget nyújt a családokban felmerülő problémákra. Pszichiáter segítségét is igyekszünk igénybe venni, amennyiben azt a gyermek állapota megköveteli. Természetesen számítunk a gyermekek tanáraira, a helyi hitoktatókra, lelkészekre, akikkel szintén szoros kapcsolatban állnak szakembereink.

– Melyek a leggyakrabban felmerülő problémák a nevelés során?

– Ez leginkább a gyermek életkorától, valamint a vér szerinti családból való kiemelés idejétől függ. Csecsemőkorú gyermek családból történő kiemelésekor kevésbé fordul elő gond. Kisgyermekkorban történt kiemelést követően a vér szerinti családtól való elszakadás már komoly pszichés tünetekkel jár, lojalitáskonfliktus mutatkozik a kapcsolattartások során, illetve regresszió a kapcsolattartást követő néhány napot követően.

Serdülőkorban a legjellemzőbb, hogy a fiatal nem találja a családi kapcsolatainak gyökereit, megjelenik a „sehová nem tartozom” érzése, amit nagyon nehéz a nevelőszülőknek kezelni. Ilyen esetekben történik olykor, hogy a fiatal érzelmileg megalapozatlan szerelmi kapcsolatba kezd, amelyből sok esetben gyermek születik, akinek a sorsa ismét a szakellátásban vár megoldásra.

– Hogyan viseli a nevelőszülői családhoz kerülést, akit bántalmaztak családjában?

– Nagy létszámban emelnek ki családokból traumatizált gyermekeket, akiket elhanyagoltak, fizikai, lelki bántalmazást szenvedtek. Ezek a megélt események sokszor évekig nem kerülnek felszínre, így nem is dolgozzák fel. A gyermekek ezeket az eseményeket elhallgatják, védve szüleiket, illetve a bántalmazót. A mindennapi viselkedésükben megjelenő düh, agresszió társaikkal, illetve a nevelőszülővel szemben ezeknek a fel nem dolgozott élményeknek is köszönhető.

– Miként lehetséges az imént említett problémák feloldása, és milyen támogatásra számíthatnak ilyen helyzetekben a nevelőszülők?

– Nevelőszülőinket igyekszünk felkészíteni e magatartási megnyilvánulások kezelésére, és segítjük őket pszichológusok bevonásával. A pszichológusok, együttműködve a fejlesztőpedagógusokkal, pszichiáterrel, lelkésszel a maguk területén igyekeznek beavatkozni az egyes problémák kezelésébe. Nevelőszülői tanácsadóink jellemzően pedagógusok, sokan évek óta intézményünk munkatársai, akik tapasztalataikkal, felkészültségükkel hatékony segítséget tudnak nyújtani.

– Miben más egy református nevelőszülői hálózat a többi nevelőszülői hálózattal összevetve?

– Keresztyén nevelési és családmodell az alap, amely a református jellegzetességekkel bővül. Hisszük, hogy mindezek, karöltve a magas szintű szakmai munkával, és nem utolsó sorban a hatályos törvények messzemenő betartásával és betartatásával, összetéveszthetetlen karaktert adnak központunknak. Ahogy Pál apostol mondja: „Mi, erősebbek, tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk” (Róm 15,1). Azokat a célokat kívánjuk megvalósítani, amelyeket intézményünk küldetésnyilatkozatá­ban megfogalmaztunk: szeretet, tisztelet, keresz­tyéni értékek átadása a nevelés során.

Az őszinte bizalom és szeretetteljes légkör kialakítása a nevelőcsaládban a gyermek szo­cializációs folyamatának alapja. Munkatár­saink, nevelőszülőink számára kiemelt feladat a többnyire alacsony önértékelésű gyermekeink reális önértékelésének kialakítása, egy pozitív énkép megalapozása, megerősítése. Fontosnak tartjuk a helyi gyülekezetekkel a kapcsolatot, ahol otthonra találhatnak az otthont vesztettek. Intézményünk egyik hívógondolata is ez: „Várunk otthon!”  

– Tapasztalataik alapján a gyermekek, illetve vér szerinti szüleik az önök segítségével közelebb kerülnek Istenhez?

– Mindannyian, ki-ki a maga helyén, hite és elkötelezettsége mentén végzi a rábízott feladatokat. Magvetés, küldetés ez a munka a bibliai üzenet teljes valósága szerint. Törekszünk arra, hogy cselekedeteink és sza­vaink mindig összhangban legyenek egymással. Mi eszközök vagyunk, akiket Isten a megfelelő helyen, módon és alkalommal használhat akár a gyermekek, akár a szülők életében.

A magvető példázatában Jézus sem azt mondja, hogy minden elvetett mag hasznosul. Számos ok teszi lehetetlenné azok sarjadását, viszont amelyek termékeny talajra hullanak, sokszoros termést hoznak. Ennek a tudatában és reménységében végezzük szolgálatunkat. Mindezt ökumenikus nyitottságban és lehetőségekkel, hiszen számos más felekezeti hátterű családunk, gyermekünk van. Biztatjuk őket, hogy keressék saját gyülekezetüket, ott éljék meg hitüket. Az is tény, hogy akadnak olyan családok, amelyek csak most kezdenek ismerkedni a református közösséggel. Irányukba különösen nyitottak vagyunk, várjuk, segítjük őket keresztyén és református értékeink megismerésében.

– A nevelőszülői hivatás velejárója, hogy a gyermek egy bizonyos idő után elhagyja a családot. Hogy tudják a nevelőszülők feldolgozni az örökbefogadásba vagy vér szerinti szüleikhez visszakerülő gyermekek elveszítését?

– Minden nevelőszülő másképpen dolgozza fel az örökbeadás folyamatát, tényét, másképp éli meg, fejezi ki, tartja magában, osztja meg belső érzéseit. Sokan nehezen élik meg az érzést, elegyedik bennük az elveszí­tés, a gyász, a sikeres munka, a gyermek jövőjének biztos tudata, az eredményes nevelés öröme és az önbecsülés. Pszichológusaink több alkalommal, kis csoportban, kifejezetten az örökbeadó nevelőszülőknek szerveznek foglalkozásokat, tréninget, amelyeknek célja segítségnyújtás a veszteségér­zések feldolgozásához.

– Előfordul, hogy a nevelt gyermek végleg a nevelőszüleinél marad?

– Mára egyre kevesebb gyermek esetében igaz ez, hiszen a szakmai elvek és a szakemberek azt erősítik, támogatják, hogy a gyermek minél hamarabb visszagondozásra kerüljön vér szerinti családjába, amennyiben ez nem sikerül, örökbefogadó családba.

Fővárosi jelentkezőket keresnek

Nevelőszülőket keres a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nevelőszülői csoportja Budapesten és körzetében. A szervezet komoly kiválasztási folyamat eredményeképpen köt szerződést a gyermekeket fogadó családokkal, házaspárokkal. A kiválasztási folyamat része a miniszteri rendeletben is szabályozott képzés, amelynek során a jelentkező család vagy házaspár meggyőződhet saját alkalmasságáról, és ismereteket szerezhet a nevelőszülői munkáról. További információ a 123beal@gmail.com e-mail címen vagy a 06-30-520-5087-es mobilszámon kérhető.

Kapcsolódó írásaink