Belföld

„A vírus mutatta meg, kik vagyunk”

Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet dolgozói meséltek lapunknak hivatásukról a magyar ápolók napján

Egy évvel ezelőtt, február 19-én az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben még hagyományosan, díjak átadásával, jutalomosztással ünnepelték a magyar ápolók napját, nem is sejtve, hogy hosszú időre ez volt az utolsó alkalom, amikor nyugalomban köszönhették meg áldozatos munkájukat. Az intézmény munkatársai lapunknak meséltek arról, miként változott meg az életük az elmúlt egy esztendőben.

„A vírus mutatta meg, kik vagyunk”
Ápoló lát el egy beteget az Országos Korányi Intézet tüdőbelgyógyászati osztályán
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

„A járványnak nagyon sok árnyoldala volt, de sok mindent köszönhetünk is neki, mivel fókuszba került az ápolói hivatás” – mondta Gróf Kinga ápolási igazgató, aki úgy érzi, a társadalom jobban feléjük fordult ebben az időszakban. Rengeteg elismerést kapnak a betegektől, akár köszönőlevelek vagy csak egy nagy szatyor édesség formájában.

Egyetértett vele Barna Tímea főnővér, hozzáfűzve, mindig is szerette a szakmáját – már harminckét éve itt dolgozik a Korányiban –, de a vírusnak kellett megérkeznie, hogy az emberek megtudják, kik ők és mit csinálnak. „Most nemcsak az ismerősök, de a betegek is jobban megbecsülnek minket. Korábban ez nem így volt” – fogalmazott Tímea.

Szabó József, az izolációs osztály vezetője mindezt természetesnek fogja fel, leszögezve, a hivatás a vírus előtt is hivatás volt, most sem tesznek mást, mint ami a dolguk. A változást abban látja, hogy a csapatmunka szerepe felértékelődött. „Egy szekeret tolunk. Egy a cél, egy az irány” – jelentette ki.

A csapatban való együttműködést mindannyian fontosnak nevezték. Stefán Anikó ápolásfejlesztő kiemelte, hogy a felső vezetők maguk is beszálltak a munkába, nem az igazgatói székből dolgoztak, hanem velük együtt végezték a pluszfeladatokat.

Persze ahogy Kinga már utalt rá, sok mindent nem volt egyszerű átvészelni például, hogy decemberben gyakorlatilag az ünnepek alatt is végig dolgoztak. Felső vezetőként teher, ha december 25-én kell felhívni a kollégákat, hogy másnap jöjjenek be dolgozni – állapította meg. Kiderült az is, hogy volt olyan ápoló, akivel a járvány elején az ismerősei hónapokon át féltek találkozni, miután megtudták, hogy Covid-részlegen dolgozik, a falujában pedig megbélyegezték: előfordult, hogy nem fogadta a fodrász, vagy nem engedték be a boltba. Ez mára némileg megváltozott.

Amikor a család került szóba, Maksa Mónika ápolásiigazgató-helyettes a lelkében dúló „napi harcokról” beszélt, két és fél éves kislánya ugyanis nem mindig viseli jól, hogy édesanyja sokat dolgozik. „Anya, ne vedd fel!” – kérleli, ha meglátja, hogy telefon van a kezében. Annak kapcsán, hogy mindannyian több időt töltenek a kórházban, mint otthon, Kinga hangsúlyozta, ezt csak úgy lehet csinálni, ha a hátuk mögött stabil, szerető és megértő család van.

Tímea nevetve vallotta be, hogy lényegében soha sem tudják kipihenni magukat. Arra a kérdésre, hogy lehet ezt bírni, úgy feleltek, a szeretet, a humor és a hivatástudat lendíti át őket a nehézségeken. „Akit egyszer az egészségügy szele megcsapott, nem tudja abbahagyni. Pontosabban: amit a betegektől kapunk, és amit értük teszünk, az tart itt minket.”

Kásler: Folytatódnak a béremelések

Az egészségügyi szakdolgozók nap mint nap szent szolgálatot teljesítenek – írta közösségi oldalán Kásler Miklós. Az emberi erőforrások minisztere emlékeztetett, hetedik éve ünnepeljük Kossuth Zsuzsanna születésnapján a magyar ápolók napját, akik munkájukkal biztosítják a betegek számára az emberhez méltó életet. Folytatódnak az ágazati béremelések, hogy a szakdolgozók és családjuk számára megfelelő hátteret biztosítsanak – közölte Kásler.
(VB)

Kapcsolódó írásaink