Belföld

Elkerülhetetlen volt a modellváltás az agrárképzésben

Gyuricza Csaba: Az egész magyar felsőoktatásból ez a terület volt a legrosszabb állapotban, egyetlen szereplő számára sem volt kérdés, hogy itt változtatásokra van szükség

Kétéves előkészítő munka után, nemzetközi tapasztalatok feldolgozását követően indítottuk el Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem modellváltását – mondta lapunknak Gyuricza Csaba, az intézmény megbízott rektora. Hangsúlyozta, a zökkenőmentes átalakításban nagy szerepe volt a kommunikációnak a hallgatókkal és a munkavállalókkal.

Elkerülhetetlen volt a modellváltás az agrárképzésben
Célunk, hogy a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tíz éven belül a világ legjobb száz agrártudományi egyeteme közé kerüljön – jelentette ki a megbízott rektor
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

– Mi indokolta az átalakítást az agrár-felsőktatásban?

– Az egész magyar felsőoktatásból ez a terület volt a legrosszabb állapotban. Ezért egyetlen szereplő számára sem volt kérdés, hogy itt változtatásokra van szükség. Szétaprózódott, szétforgácsolt volt, amit minden résztvevő érzékelt. Emiatt – a nehézségek közepette is – a változtatás szükségességének elfogadtatása talán könnyebb volt, mint más területeken, mert egyértelműnek látszott, hogy enélkül a magyar agrár-felsőoktatást működtetni már nem lehet. Célunk, hogy 2030-ra ez az intézmény bekerüljön a világ legjobb száz agrártudományi egyeteme közé, ezzel növelve a magyar agrárgazdaság, –képzés és –kutatás nemzetközi elismertségét.

– Milyen lépésekben zajlott a modellváltás?

– Tavaly tavasszal megszületett a döntés, miszerint augusztus elsejétől a Szent István Egyetem három további intézménnyel együtt létrehoz egy új, több campusú integrált agrártudományi egyetemet Szent István Egyetem névvel, amely egyesíti a jogelőd Szent István Egyetem és Kaposvári Egyetem egészét, továbbá a Pannon Egyetem Georgikon Karát és az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Campusát.

Ez jelentette az első lépést a stratégiai koncepció megvalósítása felé, amelynek az alapját a kormány még a Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégia 2016 című fejlesztési tervben fektette le. A következő lépés a modellváltás volt, amit egyetemünk esetében tavaly decemberben szavazott meg az Országgyűlés. Ennek megfelelően idén február elsejétől az intézmény fenntartója a magyar állam helyett a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány.

Ezzel egyidőben az Egyetemhez csatlakozott a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ tizenegy kutatóintézete és négy gazdasági társasága, valamint a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság Karcagi Kutatóintézete. Ezzel olyan agrár-felsőoktatási intézményrendszer jött létre, amely hatékonyabban biztosítja az ágazat magasan képzett munkaerő iránti igényét egy technológiailag fejlett infrastruktúrára, tanüzemi bázisra alapozva.

– Mennyi munka előzte meg a bejelentést?

– Kétéves előkészítő munka után, nemzetközi tapasztalatok tanulmányozását és feldolgozását követően indítottuk el a modellváltást, ami nagyon sok egyeztetéssel járt. Szorosan együttműködtünk az érintett intézményekkel, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal és az Agrárminisztériummal. Kialakítottuk a kellő kommunikációs csatornákat, figyelembe véve a vírushelyzet okozta körülményeket is.

Rendszeresen tájékoztattuk a hallgatókat és a munkavállalókat az átalakulás lépéseivel kapcsolatban, minden érintett felvetésére, kérdésére mielőbb igyekeztünk válaszokat adni. Több mint száz munkatársuk aktív részvételével vittük véghez az átalakítást. Ma már elmondhatom, hogy zökkenőmentesen és felkészülten léptünk be az új fenntartói rendszerbe.

– Akadtak-e belső bírálói a folyamatnak?

– Szakmai és politikai oldalról is nehezen támadható a modellváltásunk, hiszen a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriumában az agrárgazdaság meghatározó akadémiai és gazdasági szereplői kaptak helyet. Természetesen számoltunk azzal, hogy az egyetemen belül is lesznek ellenzői az átalakításnak, hiszen a változás bizonytalanságérzetet szülhet és félelmeket generálhat, ezért is fektetünk folyamatosan hatalmas energiákat a belső kommunikációra és a transzparens működésre.

A már említett tájékoztatás mellett számos esetben bevontuk a munkavállalókat és a hallgatókat a döntések előkészítésébe. Például, amikor felmerült a névváltoztatás kérdése, megkérdeztük a munkavállalókat és a diákságot egy közvéleménykutatás keretében. Ezerhatszáz vélemény érkezett, és a döntő többség – mintegy nyolcvanöt százalék – támogatta az egyetem névváltoztatását, tehát ebben is volt egyfajta konszenzus.

– Tehát a diákokat is bevonták a folyamatba?

– Ha a hallgatói önkormányzat is támogat, akkor bízhatunk benne, hogy jó az az irány, amit meghatároztunk. Hiszen azt szeretnénk elérni, hogy színvonalasabb legyen a képzés, jobb körülményeket tudjunk biztosítani az elméleti és gyakorlati tudás átadására, hogy a munkaerőpiacon is értékesebb oktatásban részesüljenek. Olyan gyakorlatias szakembereket szeretnénk képezni, akik vállalkozó szellemmel és naprakész tudással az élet minden területén sikeresek lehetnek.

– Mit tapasztalnak meg a hallgatók a modellváltásból?

– Szerintem kizárólag akkor sikeres egy integráció, ha az egyetemi polgárok nap mint nap látják annak az előnyeit, érzik pozitív hatásait. Hallgatóink továbbra is ugyanazon a campuson tanulnak, ahol eddig, ugyanúgy fordulhatnak oktatóinkhoz és a tanulmányi osztályok munkatársaihoz, ahogy eddig.

Azok az oktató kollégáim fogják tartani az előadásokat és a gyakorlatokat, akik az intézményen belül a legjobbak az adott szakterületen, így kiváló tudással vértezhetik fel magukat a hallgatók. Egyértelműen pozitív változás, hogy a korábban tapasztalt párhuzamosságok megszűnnek, egységes szakmai irányítás alá kerülnek, amiből nyilvánvalóan a hallgatók is profitálnak, hiszen ez letisztultabb, egyértelműbb szakmai irányt jelent az oktatásban és a kutatásban egyaránt.

– Mit jelent a gyakorlatban a kari struktúrából intézeti modellé válás?

– A szervezeti átalakítás több szempontból is szükségszerű volt, elsősorban az erőforrások hatékony felhasználása és a rugalmasabb működés miatt. Az intézetek ellátják az oktatási, tudományos kutatási, művészeti és innovációs alaptevékenységeket campusokon átívelően, továbbá felelnek az intézetek oktatási-kutatási stratégiá­jáért és teljesítményéért. Emellett feladatuk a hozzájuk rendelt szakok gesztorálása. Az intézetek egyfajta profitcenterként is működnek, a szolgáltatásaik piacon történő értékesítésével bevételt hoznak.

– Hogyan lehetne tömören összefoglalni a rövid és a hosszú távú célokat?

– Egy ütemterv szerint dolgozunk, hiszen ekkora integrációt, ami az egész felsőoktatásban példa nélküli, ahol több egyetem és intézet került összevonásra úgy, hogy Közép-Európa legnagyobb agrárfókuszú intézménye jött létre, máshogy nem lehet megvalósítani.

Az első fázis magának az új szervezeti rendszernek a felépítése. Olyan integrációt akartunk, ami nemzetközi példákra alapozva és azokat követve, de a hazai adottságokat figyelembe véve építi fel az egyetemet. Ez a munka most is zajlik, az idei év még a finomhangolásokról fog szólni, a rendszer teljes felépítéséről. Most készül az intézmény stratégiai alapdokumentuma, fejlesztési terve, amit májusig szeretnénk befejezni. Ebben lefektetjük azokat az oktatási és kutatási stratégiai irányokat, amelyek az elkövetkezendő öt évre meghatározzák a működésünket.

Az idegen nyelvű képzés erősítésével jelenleg sem állunk rosszul, hiszen több mint kétezer-kétszáz külföldi hallgatónk van százkét országból, de szeretnénk tovább növelni az arányukat. Az is nagyon fontos feladat, hogy egy vadonatúj campust építsünk fel Gödöllőn, amihez megkaptuk a kormányzati garanciákat, amelyek révén már a tervezési folyamatot is hamarosan indítani tudjuk.

– Rektorként mennyivel nehezebb most a munka?

– Sok feladat áll mögöttünk, de még sok operatív feladat van előttünk. Rektorként felelős vagyok az intézmény szakmai, szakszerű és törvényes működtetéséért, a munkatársakért és a hallgatókért. Az új szervezeti struktúrát úgy kell felépítenünk és működtetnünk, hogy az rugalmasan alkalmazkodjon a belső és külső környezethez, a most zajló mezőgazdasági forradalomhoz, emellett újra kell pozícionálni az agrár-felsőoktatást Magyarországon, ami szép kihívást jelent magam és kollégáim számára.

Kapcsolódó írásaink

Sajátos magyar modell az agrárképzésben

ĀGyuricza Csaba: A képzés a felsőoktatásban sok esetben nem a mindennapi gyakorlat előtt járt, így nem azokat az eredményeket alkalmazta a mérnök a munkája során