Nem lehet patrióta a baloldal

Az elmúlt években jelentős átrendeződés zajlott le az ellenzéki oldalon, az MSZP, a Jobbik és az LMP bázisa tekintélyes részét elvesztette, ugyanakkor a leszakadó szavazóikat a DK és a Momentum relatíve sikeresen megszólította – mondta lapunknak Erdős Gergely, a Századvég belpolitikai elemzője annak kapcsán, hogy Gyurcsány Ferencék miért vethették ki hálójukat a jobboldali szavazókra.

A szakértő leszögezte: a változások kizárólag a baloldal belső viszonyait érintik, az ellenzék össz­támogatottsága évek óta stagnál vagy csökken. Mint mondta, a baloldal az elmúlt időszakban képtelen volt új választói rétegeket megnyerni magának, sőt, stratégiájuk, politikai kommunikációjuk – például az egyre radikálisabb megnyilvánulásokkal, akciókkal – sokkal inkább abba az irányba mutatott, hogy a saját, szűkebb közönségüket – a legelkötelezettebb kormánykritikus szavazókat – elérjék.

„Feltételezhetően maguk is érzékelték, hogy egy esetleges választási győzelemhez ha a látszat szintjén is, de változtatni kell e megközelítésen, nyitni kell a nem kimondottan baloldali választók felé is” – fogalmazott az elemző. De mint ahogy a Jobbik példája is mutatja, a három éve még csaknem húszszázalékos kormánykritikus tábora megcsappant amiatt, hogy a jobboldali érzelmű híveik nem vették be a balliberális fordulatot, így jelenleg pontosan azt a szerepet nem tudja betölteni Jakab Péter pártja, amire hivatott lenne az ellenzéki együttműködés keretében – fűzte hozzá. A Századvég szakértője lapunknak kifejtette: a baloldal hatpontos nyilatkozata több sebből vérzik, mivel a közzétett programpontok homályos, kevésbé konkretizált, ezáltal nehezen számonkérhető elképzeléseket tartalmaznak, amelyek sokkal inkább kommunikációs fogásként, mintsem érdemi politikai koncepcióként értékelhetők. Másrészről lényegében valamennyi pont kapcsán súlyos hitelességi deficit merül fel, amely fokozottan igaz a nemzeti gondolatok hangoztatására. „Nem pusztán arról van szó, hogy a balliberális pártok a korábbiakban nem képviselték kellő elkötelezettséggel a nemzeti ügyeket, hanem különösen aggályos, hogy éppen azon politikusaikkal kívánják közvetíteni a nemzet megbékéléséről, illetve a nemzeti kultúráról és hagyományokról szóló üzeneteiket, akiknek a személyes politikai előélete e gondolatokkal összeegyeztethetetlen” – hívta fel a figyelmet Erdős, hozzátéve: könnyen belátható, hogy a határon túli magyarok ellen lázító Gyurcsány, a román pártoknak kampányoló Fekete-Győr András és a korábban szélsőséges kijelentéseket hangoztató Jakab hiteltelen szószólói a nemzet egységének.

Azon kérdésünkre, amely szerint nem okoz-e a baloldalon kommunikációs, nyertes választás esetén kormányzási diszharmóniát az, hogy a tagpártok korábban mást vallottak, a szakértő azt mondta: minél több párt vesz részt egy szövetségben, annál nehezebb az együttműködést fenntartani, nem csak az ideológiai, az érdekellentétek miatt is, a Gyurcsány-listán pedig épp úgy helyet kap a neoliberális elveket valló DK és Momentum, mint a zöld-, valamint gazdaságpolitikai szempontból sok tekintetben klasszikus baloldali gondolatokat felkaroló LMP, illetve a bizonytalan identitású Jobbik.

Erdős megjegyezte: már most látható, hogy a hatalomtechnikai együttműködés nem társult megfelelő szakmai koordinációval, elegendő a koronavírus-elleni oltásokkal kapcsolatos – önmaguknak, illetve egymásnak is ellentmondó – ellenzéki álláspontokra, illetve az elmúlt évek ellenzéki belviszályaira gondolni.

A Századvég szakértője úgy értékel: ahogy a Gyurcsány-lista létrejöttét, úgy gyakorlati működését is a hatalomtechnikai megfontolások fogják jellemezni. „A balliberális szövetség elsődleges célja ugyanis a hatalom, illetve ezáltal az erőforrások és pozíciók feletti rendelkezés jogának megszerzése, ennek következménye, hogy a nyilatkozataikat, majdani programjukat e stratégiájuknak alárendelt kommunikációs fogásként célszerű értelmezni” – fogalmazott. Hozzáfűzte, hogy a kormányzóképességhez ugyanakkor jóval többre lenne szükség: világos, határozott politikai víziókra, hiteles, karakteres vezetőkre, továbbá egy relatíve stabil politikai hátországra, amelyet nem a belső küzdelmek, valamint a szövetségesek kiszorítását célzó kísérletek jellemeznek.