A vakcinaalkotás terén most rekordidő alatt születtek eredmények

– Az eredetileg megbeszélt időponthoz képest negyedórás halasztást kért azért, hogy megkaphassa a koronavírus elleni oltást. Kötelezően részesült benne, vagy szabadon választotta?

– Így igaz, alig tíz perce történt mindez. A kollégáim, akik már átélték, azt mondták, a karfájdalom majd este és holnap fog jelentkezni. Ugyanakkor azt hiszem, ennyi áldozatot bátran hozhat mindenki a maga és szerettei biztonsága érdekében. Határozottan kijelenthetem, semmiféle averzió nincs bennem az oltással szemben, olyannyira, hogy júniusban önként jelentkeztem tesztalanynak az AstraZeneca klinikai tanulmányára.

– Kísérleti szert vagy valami mást kapott akkor?

– Mint pár napja megtudtam, a meningitis, azaz az agyhártyagyulladás elleni oltóanyagot juttatták a szervezetembe.

– Kinek javasolja a védőoltást?

– Mindenkinek, akinek felajánlják, és nincs semmiféle komoly egészségügyi problémája. Másként nem tudjuk visszaszorítani a járványt.

– Ön idehaza a minap azzal került be a hírekbe, hogy rangos díjat kapott II. Erzsébet királynőtől. Mi volt az elismerés oka?

– Az első a klinikai munkánk, amelyet a tavaszi kezdeti hullám kapcsán végeztünk, amikor a kórházunk hatalmas leterheltség, kétszáz-kétszázötven százalékos ágykihasználás mellett dolgozott. A másik ok a személyes szerepem volt, háromnegyed éve én vezettem a walesi intenzíves osztályok hálózatát. Ekkortájt nem csak a szükséges felszerelési tárgyakat és gyógyszereket kellett a kórházakkal és a térségi egészségügyi szervekkel összefogva előteremteni, hanem mindezen túl a betegekkel való törődés megszervezése is feladatot jelentett. A harmadik ok pedig a tudományos tevékenységem volt. Sikerült elhozni a saját kórházunkba az összes nagy klinikai tanulmányt, majd ebbe minden intenzíves beteget bevontuk. Ennek köszönhetően tudtunk és tudunk új terápiákat létrehozni, kidolgozni.

– Mikor hallott először a járványról, illetve mi volt az a pont, amikortól már látta, nagy lesz a baj?

– Először február közepén hallottam róla komolyabban. Akkor éppen az Amerikai Intenzív Terápiás Társaság (Society of Critical Care Medicine, SCCM) kongresszusán voltam, amelyen már csak videólinken tudott részt venni egy kínai professzor. Ő ecsetelte, milyen helyzetben telnek a napjaik Vuhanban és az azt körülölelő tartományban. Március legelején pedig az Európai Intenzív Terápiás Társaság (European Society of Intensive Care Medicine, ESICM) jelenlegi elnöke, Maurizio Cecconi hívta fel a figyelmet arra, hogy az északolasz városokban az egészségügyi rendszer a túlterheltség állapotába került, s mindenki készüljön föl a legrosszabbra.

– Sokak szerint ez a járvány – úgymond – benne volt a pakliban. Ön mit gondol erről?

– Szerintem azt állítani, mondani, hogy „ez”, azaz a koronavírus-járvány benne volt a pakliban, semmi több, mint utólagos okoskodás. Ugyanakkor a legtöbb ország már régóta készült egy hasonló típusú pandémia kitörésének lehetőségére. Azt, hogy most éppen a SARS–Cov–2-ről beszélünk, senki nem tudhatta előre. Az elmúlt három évtizedben is akadtak potenciálisan világméretű gondokat okozni képes vírusok, csak éppen mindet sikerült időben izolálni. E kórokozók mindig is jelen voltak, és várhatóan eztán sem tűnnek el az életünkből.

– A 21. század valóban a járványok kora lesz?

– Erre nehéz választ adni. Hiszen mit nevezünk járványnak? Viszonylag kis esélyt jósolok annak, hogy rövid időn belül felbukkanjon egy hasonló, világméretekben fertőzőképes vírus. De azt, hogy egy, a koronavírus által megroppantott egészségügyi közegben kitörjön néhány súlyos, lokális pandémia, könnyen elképzelhetőnek tartom.

– A koronavírus szörnyű tragédiákat okoz, sokan mégis izgalmas kihívásként tekintenek rá…

– Mindkét állítás igaz. A járványban a tudományos világ lehetőséget lát arra, hogy megismerje magát a kórokozót, annak hatásmechanizmusát és az emberi szervezet válaszreakcióit. Hihetetlen mennyiségű beteget látunk el egyszerre, aminek „hála”, olyan információtömegről beszélünk, ami korábban soha nem állt rendelkezésre. Óriási a tudományos merítés, amely révén egyre több és több ember életét lehet megmenteni. Ha pedig minden ebben a tempóban halad, előfordulhat, hogy jövőre már annyit fogunk tudni a koronavírusról, mint a sok száz éve velünk lévő influenzáról.

– Ahogy telik az idő, úgy várják egyre többen, hogy az orvosok és a tudósok kart karba öltve „győzzék végre le” a koronavírust. Van értelme effélében reménykedni?

– Erről inkább egy szakavatott virulógust kellene kérdezni…

– Személyes véleménye, felelete sincs a kérdésre?

– Ez a vírus még jó pár évig velünk lesz. Vagy kifut az ideje, vagy beoltunk annyi embert, hogy minimálisra csökkenjen a fertőzőképessége.

– Intenzív terápiás orvosként mit tart a fertőzés legszokatlanabb jelenségének?

– Tíz hónap után is meglepődünk azon, hogy az intenzív ellátásban részesülő betegek mennyire alacsony oxigénellátottsággal rendelkeznek, ugyanakkor még sincs olyan nagy légszomjuk, mint amit a korábban szerzett szakmai tudásunk alapján várnánk tőlük. A másik meglepő tény a betegség lefolyásának hossza. Értem ez alatt azt, hogy akit a kórházból kiengedünk, az még sajnos messze nem gyógyult, ez a folyamat igencsak elnyúlik.

– Nyakunkon az influenzaszezon. Nem tart attól, hogy ez a kettő közösen romba dönti az egészségügyi ellátórendszert?

– A szezonális influenza és más vírusok eddig kisebb arányban jelentkeztek, mint szoktak, tavaly ilyenkor már napi három-négy influenzás beteget kezeltünk itt Walesben. Mintha a koronavírus elvenné a terepet a többi elől…

– Kempler Péter professzor a minap a covid-fertőzött cukorbetegek hatalmas arányára hívta fel lapunk figyelmét. Angliában is hasonló a helyzet, vagy ez csak magyar sajátosság?

– A cukorbetegség és a magas vérnyomás mindenütt jelentős rizikótényező. Az első hullámban a betegeink legnagyobb része – döntően férfiak – sajnos érintettek voltak e két egészségügyi problémában. Ez eléggé riasztó. Ugyanakkor az egyén felelősségét sem szabad feledni, hiszen a megfelelő életvitellel csökkenthető az említett testi bajok kialakulásának esélye.

– Egy pillanatra visszakanyarodva az oltásra, megkerülhetetlen a felvetés, aki mondjuk tavasszal – akár észrevétlenül – átesett a fertőzésen, most megkaphatja az oltást?

– Igen. Több olyan kollégám is akad, aki hét-tíz hónapja elkapta a koronavírust, és most mindenféle probléma nélkül beoltották.

– Egyesek azért tiltakoznak valamelyik vakcina ellen, mert az „orosz”, „amerikai” vagy „kínai”. Mi a véleménye erről?

– Március óta hangoztatjuk, nem a balga hitek, hanem a tudomány és a kutatás fognak bennünket ebből a csávából kihúzni. A kutatás nyomán olyan technológia került a kezünkbe, amiről korábban nem is hallottunk, álmodtunk. Ha szabad ezt a kifejezést használni, a „vakcinaalkotás” terén rekordidő alatt születtek mérföldkövek – többek közt honfitársunk, Karikó Katalin révén – s ezek mind bizonyítottan biztonságosak és hatékonyak.

– A minap egy kínai intézet számítógéppel s nem kísérletek révén talált egy lehetséges, amúgy szabadon elérhető rákgyógyszert, amely szerintük a koronavírus ellen is hatékony lehet. Ez lenne a jövő?

– Mi is részt veszünk efféle munkában. Sőt, találtunk is három-négy olyan, már forgalomban lévő gyógyszert, amelyet a fejlett számítástechnika megfelelőnek gondol a koronavírus fertőzés különböző szakaszaira. Ebből az egyiket már klinikai tanulmányban vizsgálják a kollégák. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben a mesterséges intelligencia egyre jelentősebb szeletet hasít ki magának a kutatásból.

– Lehet, hogy végül egy szerverpark kap majd Nobel-díjat a koronavírus legyőzéséért?

– Azért ott még nem tartunk.

– De maga a Nobel-díj az biztos?

– Igen. Bár abban nem vagyok biztos, hogy csak egy jár érte.