Kormányzásképtelen turmixellenzék

Békés Márton, a Terrorháza Múzeum kutatási igazgatója Egyetlen nemzetközi párttá vált az ellenzék címen írt tanulmányát e héten tette közzé honlapján a XXI. Század Intézet. Deák Dániel, az intézet vezető elemzője ennek kapcsán készített videóelemzést, amelyben a baloldali pártok által kedden megfogalmazott hatpontos alapvetésről kijelentette, a programalkotás önmagában nem jelent közös víziót is. Egy politikai narratíva sokkal inkább belső meggyőződésből fakad, nem pedig a tárgyalóasztaloknál megkötött alkukból – mutatott rá Deák. Hozzáfűzte, ezzel a paktummal a pártok feladták identitásukat a hatalomtechnikai alkuk oltárán, aminek következményében össze is omlott korábbi támogatóbázisuk.

Eddig a leglátványosabb mélyrepülésen a Jobbik ment keresztül, amely 2018-ban még a legerősebb ellenzéki formáció volt – emlékeztetett az elemző. Rámutatott: a választást követően a párt új vezetése nyíltan együttműködött Gyurcsány Ferenccel, ennek hatására többen távoztak is a Jobbikból a párt 2018-as szavazóinak a 85 százalékával együtt. A DK elnökével és pártjával történő együttműködés hatására a Jobbik mellett az LMP és az MSZP támogatottsága is jelentősen csökkent, a Momentumra is hasonló sors várhat – véli Deák.

Szerinte így a dualizmus időszakához hasonló kormányzásképtelen habarékellenzék jött létre. Békés Márton elemzésére utalva megjegyezte, a nemzeti erők – amelyeket a Fidesz–KDNP parlamenti többsége és az Orbán-kormány képvisel – „sokféle összetevőből álló, kívülről irányított nemzetközi erővel” állnak szemben. Míg a nemzeti erők egy hosszú történeti és politikai fejlődés eredményeképpen, széles társadalmi felhatalmazással, az elmúlt tíz évben önálló, magyar modellt hoztak létre, addig utóbbiak 2018 óta egyre inkább egy több frakcióból álló „nemzetközi párttá” váltak. Mindez annak a világméretű küzdelemnek a keretében zajlik, amely az egymásnak feszülő globális és lokális erők között folyik, más szavakkal az internacionalista érdekek és a nemzetállami értékek konfliktusát jelenti – fejtegette az elemző.

Békés Márton tanulmányában azt írta: már az ezredfordulótól meg­figyelhető volt, hogy a baloldali-liberális és a jobboldali pártok közötti legintenzívebb különbség egyre kevéssé a kommunista múlthoz való viszonyban vagy a gazdaságpolitikai elképzelések között alakult ki, hanem a nemzeti kérdéssel kapcsolatos álláspontjukban volt felfedezhető. A rendszerváltoztatást követően a nemzeti kérdés töréspontjának 2004 számít, ekkor kampányolt a hátáron túli magyarok kettős állampolgársága ellen a kormányon lévő MSZP–SZDSZ. A szocialisták 2004-es kampányarca Bangóné Borbély Ildikó volt, a miniszterelnöki székbe ekkortájt beülő Gyurcsány Ferenc pedig nyíltan a „jóléti sovinizmusra” apellált, akárcsak az MSZP akkori vezérkara és az SZDSZ vezetői. A csorbát a 2010-ben győztes Fidesz–KDNP az új parlament összeülését követő harmadik napon kiköszörülte, amikor módosította az állampolgársági törvényt, megadva a kettős állampolgárság felvételének lehetőségét, majd egy év múlva ezt a pártlistára érvényes szavazati joggal is kiegészítették.