Lehet-e jogállamban jogállamiságért aggódni?

Hazai politikai fórumokon közel másfél évtizede, tudományos körökben ennél jóval régebb óta zajlik a vita az úgynevezett jogállamiság, joguralom mibenlétéről. Magyarország esetében a Fidesz–KDNP-győzelem óta erősödtek fel a kritikus hangok, holott 2010-et megelőzően minden kétséget kizáróan történtek jogállamiságot, joguralmat ért sérelmek. Tegyük félre, hogy azok a demokratikus felhatalmazással, illetve azzal nem bíró politikai aktorok élezik ki jelenleg ezen vitát, akik regnálása alatt megtörténhetett a 2006-os rendőrattak, akik páholyból, kommentár nélkül nézték végig a budapesti eseményeket. Vizsgáljuk meg inkább, lehet-e egyáltalán jogállamban a jogállamiságért aggódni?

Nem csupán a politikusok, a tudományos szféra is küzd azzal a paradoxonnal, miként is nevezzék a fogalmat. Német kulturális behatások miatt itthon a jogállam (Rechtsstaat), illetve a jogállamiság (Rechtsstaatlichkeit) elnevezés terjedt el, de az angol–amerikai szakirodalomban joguralomként (rule of law), a jog elsődlegességeként (supremacy of law) utalnak rá. A terminológiai diszkrepancia mindemellett tartalmi különbözőségre is rámutat. A jogállamot általánosságban a zsarnoki állam ellentéteként tartják számon, kiemelve, hogy ahol az állam alapja a jog, ott az emberek élete, vagyona és szabadsága biztonságban van. A jog uralmát ehhez hasonlóan az emberek uralmával szokták szembeállítani, hangsúlyozva, hogy ahol a jog uralkodik, ott kizárt az emberi önkény.

A politikai, tudományos szférában egyetértés van abban, hogy az abszolút értékek – az emberi élet védelme, az ember méltósága –, a primer alkotmányos értékek – béke, demokrácia, szabadság, egyenlőség, politikai igazságosság – mellett a leszármaztatott alkotmányos értékek között az olyan jogállami értékek is szerepeljenek, mint a jogbiztonság, jogegyenlőség, illetve az emberi jogokat védő alkotmányos intézmények és a független igazságszolgáltatás. Abban viszont továbbra sincs konszenzus – történelmi különbözőségek miatt vélhetően nem is lesz –, hogy a jogállam, joguralom leíró, szubsztantív definíciója tulajdonképpen miben áll.

Kijelenthető, hogy amint nem létezik univerzális liberalizmus (ehelyett korszakokként elkülönülő, eltérő tartalmú liberalizmusok vannak), úgy általános érvényű jogállamról, joguralomról sem beszélhetünk. Jogállamok, joguralmak (demokratikus, szociális, liberális, szocialista, nemzeti vagy keresztény) léteznek, azok nem értelmezhetőek nem nemzeti történeti kontextusban, a nemzet mint politikai közösség nyújtotta kulturális háttér nélkül.

Egyébként a definiálatlanság problémáját jelzi, hogy az Európai Unióról szóló szerződés második cikke is értékként említi a jogállamiságot. Ennek rendszerszintű fenyegetettsége nyomán a vétkes tagállam ellen – a 2014-ben elfogadott jogállamisági mechanizmus keretén belül – elindítható a hetes cikkely szerinti eljárás, ami akár a szavazati jog felfüggesztésével is járhat.

Mindezek fényében megállapítható, hogy jogállamokat, joguralmakat strukturalista–funkcionalista szempontok alapján nem lehet összehasonlítani, így minden ilyen kísérlet akarva-akaratlanul politikai síkra terelődik a tudományos párbeszéd helyett.

Kérdésünk – miszerint lehet-e aggódni egy jogállamban a jogállamiságért –, annak feltehetősége, illetve a közélet érdeklődése is azt jelzi, Magyarország jogállam, joguralom. Lehet aggódni.

Ugyanakkor valódi jogállamisági aggályokat vethetnek fel azon megnyilvánulások, amelyek egy esetleges 2022-es kormányváltást követően alkotmánymódosítást kezdeményeznek. Akkor is, ha ehhez nincs meg sem a társadalmi bázis, sem a kétharmados parlamenti többség. Vagyis azok, akik jelenleg is aggódnak a jogállamiság állapotáért, időlegesen lemondanának a jogállam, joguralom tiszta érvényesüléséről: jogállamot hoznának létre a jogállam ellenében.