Tanuljunk vágyakozni

– Kétezer-húsz sok szempontból rendkívüli, kihívásokkal teli év volt. Mennyire nehezítette a koronavírus-járvány az ön, az önök munkáját?

– Ez az év még azokat is megpróbálta, akiket közvetlenül elkerült a betegség, akik nem nélkülöznek, nem veszítették el a munkájukat, és biztonságos környezetben, szerető közösségben élnek. A vírus már hónapok óta ott dörömböl a családok ajtaján, ott van a munkahelyeinken, utoléri szeretteinket. És ez még csak maga a vírus, nem beszéltünk mindarról, ami vele jár. A bizonytalanságról, a feszültségről, a fáradtságról, a türelmetlenségről, aggodalomról. Év végére a legtöbb ember egyébként is elfárad, jól esne megpihenni egy kicsit. Idén ez még inkább így van. A belátható közelségbe került védőoltás egy olyan kapaszkodó, ami legalább abban segít, hogy a korábban bizonytalan időtáv elviselhetővé csökkenjen. A napi munkában azt tapasztaltam, hogy a hétköznapi teendőink mellett egy mindent átölelő, folyamatos feladatot kaptunk, ami részben készenlétet, részben folyamatos döntéseket igényelt. Ez az év az újratervezés éve lett, így nekünk is meg kellett tanulnunk, hogy nap mint nap, az adott helyzethez igazodva, ugyanakkor a hosszú távú célokat nem szem elől tévesztve kell döntéseket hoznunk. És elfogadni, hogy most a sokat is kevésnek érzik az emberek.

– A Központi Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy többen kötöttek házasságot, és több gyermek született a tavalyi évhez viszonyítva. Minek tulajdonítja a kedvező folyamatokat?

– Ha a koronavíruson túli valóságra tekintünk, örömteli, hogy Magyarországon már évek óta tart a családok, a gyermekek melletti elköteleződés erősödése, visszatért az embereknek a reménye, a jövőbe vetett hite, ami gyermekvállalásra ösztönzi őket. Meg­győződésem, hogy mindez nem független az állami támogatásoktól. Kétezer-tízhez képest jövőre már több mint két és félszeresére, vagyis kilencszázhatvanmilliárdról kétezer-hatszázmilliárd forintra emeltük a családoknak nyújtott anyagi segítséget. Igyekszünk a családközpontú megközelítést az élet minden területén megerősíteni, talán ennek is az eredménye, hogy a fiatalok bátrabban mernek igent mondani egymásra és a közös gyermekre.

– Tavaly indult el a családvédelmi akcióterv. A program keretében eddig hány családot támogattak és mekkora összeggel ?

– Másfél év alatt kétszázhúszezer családnak tudtunk segíteni, ami csaknem egymillió embert jelent. Csak a babaváró támogatást százharmincezer házaspár igényelte, ez ezermilliárd forintot jelent számukra, ami jelentős segítség az életkezdéshez.

– A babaváró támogatás volt ezek szerint a legnépszerűbb elem?

– Igen. Ráadásul a babaváró támogatás újdonság, ilyen nem volt korábban. Fiatal házaspárok kapnak tízmillió forint kamatmentes, szabad felhasználású kölcsönt. Ha nagycsaláddá válnak, ezt nem is kell visszafizetniük, de már egy vagy két gyermek esetén is jelentős támogatást kapnak.

– Melyik elem volt az, amelyikről úgy vélték, nagyobb lesz iránta az érdeklődés, és melyiken lehetne még javítani, illetve optimálisabbá tenni?

– A nagyszülői gyedről a gyakorlatban még nem derült ki, nem derülhetett ki, mennyien élnek majd vele. Január elsején lépett életbe, aztán a koronavírus-járvány megnehezítette, majd gyakorlatilag ellehetetlenítette, hogy a dolgozó nagyszülő az unokával otthon maradhasson. Sajnos ez az időszak éppen a különböző korosztályok közötti kapcsolatot teszi nehezebbé, még családon belül is. Ezzel szemben a nagycsaládosok autóvásárlási támogatásánál úgy számoltunk, hogy tízezer család veszi igénybe egy év alatt, ehhez képest másfél év alatt több mint húszezer családnak segítettünk új családi autóhoz jutni.

– Az akcióterv idén is bővült új elemekkel, köztük olyannal, amely egyedülálló a világon. Hogyan fogadták a kedvezményt az igénybevételre jogosultak?

– A nagycsaládos, legalább négygyermekes édesanyákat érintő, élethosszig tartó személyijövedelemadó-mentesség valóban olyan lehetőség, ami nem létezik máshol. Többről is szól, mint pusztán anyagi megbecsülésről. Egy olyan státust biztosít ezeknek az édesanyáknak, ami azt üzeni: a közösség elismeri a teljesítményüket. Idén negyvenhatezren kaptak adómentességet, és ez a szám évről évre nő majd. Azon dolgozunk, hogy ezt a lehetőséget ki tudjuk majd terjeszteni a háromgyermekes édesanyákra is.

– Mit vár a január elsején induló otthonteremtési programtól?

– Kétezer-tízben azt az örökséget kaptuk a baloldaltól, hogy addigra egyáltalán nem volt otthonteremtési támogatás, még a korábban létező, úgynevezett szocpolt is megszüntették. Öt évvel ezelőtt végre volt annyi erő a gazdaságban, hogy új alapokon egy olyan otthonteremtési programot indítsunk el, amely valódi segítséget jelent. Most ismét mérföldkőhöz érünk, hiszen januártól az otthonteremtési támogatások köre kibővül, még több család tud majd jó körülmények között, a saját otthonában gyermeket várni és/vagy nevelni. Egy friss kutatásban olvastam a minap, hogy Magyarországon egy év alatt hat százalékponttal, kilencvenkét százalékra emelkedett azok aránya, akik saját tulajdonú otthonban élnek, ez kiemelkedően magas nemzetközi összehasonlításban is.

– Akkor is ezt várja a programtól, ha tudható, hogy azok is részesülnek a támogatásban, akiknek már megszületett a gyermekük?

– A cél nemcsak az, hogy a gyermekvállalásnak és a gyermekvárásnak, hanem a gyermeknevelésnek a körülményeit is javítsuk. Egyszerre szeretnénk a fiatalokat segíteni abban, hogy a gyermekvállalásról szóló döntést minél könnyebben meghozhassák, miközben javítani szeretnénk a már gyermeket nevelők életkörülményein. A hosszú távú célunk az, hogy a felelős gyermekvállalás előtt ne legyen anyagi akadály, a család, akár nagy­család, ne jelentsen semmilyen hátrányt.

– Milyen támogatásra számíthatnak az elkövetkezendőkben az egyszülős családok?

– A gyermeknevelés örömei mellett nekik kijut a terhekből is bőven. Félmillió gyermek él Magyarországon egyszülős családban, ami még akkor is magas szám, ha látjuk, hogy most valamivel stabilabbak a párkapcsolatok, negyvenéves csúcson van a házasságkötések, hatvanéves mélyponton a válások száma, és több gyermek születik házasságba, mint házasságon kívül. Az egyedülálló szülőknek kettő helyett kell teljesíteniük nap-nap után, ezért elismerést és segítséget érdemelnek. A bölcsődei felvételinél ma a nagycsaládosok mellett az egyszülősök is előnyt élveznek, az otthonteremtési támogatásokat nagy számban igénybe veszik, és a most megnyíló lehetőségek mindegyikénél is kiemelten gondoltunk rájuk, mert a kormány számára minden gyermek egyformán fontos. Minden tizedik csok-támogatott egyszülős családban él. Az egyszülős családokat képviselő civil szervezettel közösen több olyan javaslaton dolgozunk, amely könnyebbséget, valódi további segítséget jelenthet az egyszülős családok életében. Ezek közé tartozik az árvaellátás összegének emelése vagy a tartásdíjjal kapcsolatos problémák megoldása.

– Beváltotta a hozzá fűzött reményeiket a meddőségi kezelések ingyenessé tétele?

– Magyarországon minden hatodik pár meddőségi problémákkal küzd. Azért növeltük az állami felelősséget ezen a területen, hogy négy feltételnek megfeleljünk: gyors, magas színvonalú, alacsony költségű segítséget nyújtsanak a szakemberek, és védjük az emberi életet. A járvány miatt nehéz ennek az évnek a tapasztalatait reálisan értékelni, hiszen tavasszal a meddőségi kezelések ideiglenesen leálltak. A második hullám idejére lehetővé tettük, hogy a kezelések zavartalanul működhessenek. Az a tapasztalatunk, hogy az állami felelősség megnövekedése nem járt fennakadással. Jelentősen megemeltük a kapcsolódó kezeléseknek és a gyógyszereknek az állami támogatását, amivel az érintettek kiadásai érdemben csökkentek.

– A minisztérium tudja követni, milyen eredménnyel zárulnak a kezelések?

– Ez volt az egyik legnagyobb hiányosság korábban. Az állam nem látta át, mi történik a lombikközpontokban – amiket én inkább babaváróközpontoknak neveznék. Mára ez áttekinthetőbbé vált, látjuk, hol, mennyire eredményesek a beavatkozások. Az a cél, hogy felesleges kezelésnek ne tegyék ki a gyermekre vágyó párokat.

– Ön határozottan kiállt a közelmúltban a lombikprogram mellett. Miért érezte úgy, hogy erre szükség van?

– Érdemes újra és újra megerősítenünk, hogy segítjük azokat a párokat is, ahol természetes úton nem következik be a gyermekáldás. Ezek a párok nagyon nehéz élethelyzetben vannak, súlyos megpróbáltatáson mennek keresztül, megértésre és segítségre van szükségük. Miközben a megfogant életek védelméről is gondoskodni kell. A lombikkezelések mellett azokat az eljárásokat is támogatjuk, amelyek természetes úton próbálnak segítséget nyújtani a kisbabáért folytatott küzdelemben.

– Idén az állam megkezdte – fokozatosan – a tizenharmadik havi nyugdíj visszavezetését. Várhatják-e a szépkorúak jövőre a nyugdíj emelését is?

– Ami biztos: jövő februárban megkapják a nyugdíjasok a tizenharmadik havi nyugdíj első, egyheti részét. Minden évben hozzáteszünk további egyheti részletet, így kétezer-huszonnégyre visszaépítjük a tizenharmadik havi nyugdíjat, amit annak idején a baloldal elvett. Megőrizzük a nyugdíjprémiumot is, abban bízom, hogy hamarosan újra akkora lesz a gazdasági növekedés, hogy tudunk nyugdíjprémiumot is fizetni, ahogy tettük már három alkalommal. A nyugdíjrendszerünk inflációkövető, tehát garantálja a nyugdíjak értékállóságát. Reálértéken tíz év alatt tíz százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, a nominális növekedés meghaladta a harminc százalékot. A bérek ennél is jobban növekedtek, ezért is vezetjük most vissza a tizenharmadik havi nyugdíjat.

– Az ellenzéki oldalról bírálat érte a kormányt azért, mert a koronavírus-járvány során nem védte kellően az időseket.

– Több mint nyolcezer emberről tudjuk, hogy a koronavírus miatt veszítette életét. Amikor látjuk a napi halálozási adatokat, tudjuk, hogy az a családok számára közvetlen veszteséget jelentett. A világon sehol sem tudják komoly áldozatok nélkül átvészelni ezt az időszakot, még akkor sem, ha jó a védekezés, magas az ellátás színvonala, együttműködők az emberek. Ez nálunk is így van. Számos nyugati országban az egészségügy már nem bírja a nyomást. Mi a két hullám közötti időszakot a felkészülésre használtuk, így mindenkinek jut ellátás, és azon dolgozunk, hogy ez így is maradjon. Hazánk a jól védekező országok közé tartozik, időben cselekedtünk, a magyar emberek pedig fegyelmezetten betartják a szabályokat és az ajánlásokat. Ezért szomorú, hogy a baloldal mintha azon drukkolna, hogy ne sikerüljön ez a küzdelem. Folyamatosan keresik, és ha nem találják, álhírekkel teremtik meg azokat a helyzeteket, amikor azt mondhatják: a védekezés sikertelen, kudarcot vallottunk. Csakhogy itt emberéletek forognak kockán, az eredményes védekezés közös érdekünk. Ezért is elfogadhatatlan, hogy ott akadályozzák ezt a munkát, ahol tudják. Az idősekkel kapcsolatban az a feladatunk, hogy megteremtsük a védelmük feltételeit, még akkor is, ha nem mindenki értékeli egyformán a veszélyt, és akkor is, ha az emberek már nagyon elfáradtak, így türelmetlenebbek, elégedetlenebbek. A magyar egészségügyben dolgozók erejükön felül és rendkívül magas színvonalon teljesítenek, ahogy azok is, akik a többi területen küzdenek a frontvonalban. Ennek köszönhető, hogy nem veszítettünk el több életet. Most már belátható ideig kell kitartani, még akkor is, ha ez nehéz, különösen most, karácsony környékén.

– Változás történt az ön karrierjében is, hiszen államtitkárból tárca nélküli miniszterré nevezték ki. Mennyiben módosult a munkája az elmúlt hónapok során, illetve változott-e az önnel szemben támasztott kormányzati elvárás?

– A kormányzati munkában növekedtek a lehetőségeim és természetesen az önállóságom is. Magyarországon még soha nem volt önálló képviselete a családoknak a kormányban, úgy vélem, azzal a magyar családok nyerhetnek, ha valaki kifejezetten az ő szempontjaikat érvényesíti. Ezt a feladatot kaptam, amit igyekszem a munkatársaim segítségével megfelelő színvonalon elvégezni.

– A közelmúltban egy nyilatkozata miatt támadás érte az ellenzék részéről, igyekeztek minden eszközzel lejáratni. Mi erről a véleménye?

– Aki közéleti pályára lép, annak ezzel is számolnia kell. Hetedik éve irányíthatom a családokért végzett munkát, előbb államtitkárként, most miniszterként. Aki követi, hogy mi történt ezen a területen, látja, hogy soha ennyi segítséget nem kaptak azok, akik családalapításban, gyermekvállalásban gondolkodnak. Semmi nem kötelező, lehetőségeket kínálunk, az él vele, akinek ez illeszkedik a terveihez. Bölcsődéket építünk, van családi adókedvezmény, adómentesség, babaváró támogatás, nagycsaládos autó, otthonteremtési program, ingyenes tankönyvek és gyermekétkeztetés, Nők negyven, tizenharmadik havi nyugdíj, ingyenes nyelvvizsga és KRESZ, diákhitel-elengedés, Erzsébet-táborok. Ugyanazért a teljesítményéért egyformán megilleti a megbecsülés a férfiakat és nőket egyaránt. A nők és férfiak átlagos fizetése közötti különbség harminc százalékkal csökkent nyolc év alatt. Az euró­pai statisztikai hivatal szerint tíz éve a hátsó harmadba tartoztunk ezen a téren, majd kétezer-tizennyolcra feljöttünk a tizenkilencedik helyről a nyolcadikra. Ezek tények. A többi hangulatkeltés. Ahogy a járvány elleni védekezésben, úgy itt is a békétlenség a baloldal érdeke, így mindent megtesz azért, hogy szítsa az indulatokat, nem kímélve a másik emberi méltóságát, családját, magánéletét sem.

– A Fidesz alelnökeként milyen érzésekkel gondol vissza az esztendőre?

– Magyarország legerősebb politikai közösségének vezetésében részt venni izgalmas feladat. Eddig bármilyen megpróbáltatással szembesültünk, a politikai közösségünk erősödött, és nem gyengült. Részben ez adja a Fidesz erejét, hogy képes egységes maradni. Nagyobb az összetartó, mint a széthúzó erő.

– Tekintsünk távolabbra, milyennek látja a párt európai jövőjét? Elképzelhető, hogy pártcsaládot vált a Fidesz?

– Évek óta terítéken van ez a kérdés, s úgy látom, a helyzet nem javul az Európai Néppártban. Egyre hangosabbak azok, akik csak hangemberek, s számukra mindegy, milyen eszközzel, milyen nevetséges indokkal próbálnak minket kiszorítani abból a politikai közösségből, ahová tartozunk. A Fidesszel ellentétben az Európai Néppártban a széthúzó erő nagyobb, mint az összetartó, ezért a kérdés inkább az: kimondja-e végre valaki, és itt elsősorban a német kereszténydemokratákra gondolok, hogy hagyjuk ezeket a nevetséges, önpusztító vitákat, dolgozzunk inkább azért, hogy legyenek konzervatív, jobbközép válaszaink az európai kihívásokra. Egy valóban konzervatív, kereszténydemokrata politikai közösség az igazságnak igyekszik többséget szerezni, nem önma­gáért a hatalomért küzd. Mintha ezt az alapelvet egyre többen elfelejtenék. A határozott kiállás az értékek mellett azzal a kockázattal jár, hogy ideig-óráig ellenzékben is kell dolgozni. Ezt pedig a legtöbben szeretnék elkerülni. Inkább vállalják, hogy feladják az általuk addig képviselt értékeket azért, hogy hatalomhoz jussanak vagy ott maradhassanak. Ez történik számos európai országban és nálunk is az ellenzéki, most már egyre inkább egymásba simuló „baloldalon”. A Néppártra visszatérve: kérdés, kinek az érdeke, hogy Európa legerősebb pártcsaládja megroggyanjon és darabjaira hulljon. A miénk nem.

– Akkor nem is az a jó kérdés, hogy a Fidesz melyik pártcsaládot választja, hanem az, hogy a széteső pártcsalád melyik részével egyesül?

– A Néppártnak most nincsenek olyan vezetői, akik azon dolgoznának, miként tudnánk tovább növelni tagjaink számát, nem pedig csökkenteni. A Fidesz az európai politika egyik legerősebb pártja, határozott válaszokkal, elismert vezetővel. Angela Merkel közeljövőben esedékes távozása után Orbán Viktor lesz a legnagyobb tapasztalattal rendelkező miniszterelnök. Sokan dolgoznának szívesen vele egy csapatban.

– Mozgalmas volt ez az év, amelynek különösen a vége felé történt több olyan esemény is, amelynek következtében egyes közvélemény-kutató cégek azt mérték, csökkent a Fidesz népszerűsége. Ön szerint befolyásolták ezek az esetek a párt népszerűségét? Lehetnek hatással ezek az események a két év múlva esedékes választásokra?

– Érdemes persze félidőben is az eredményjelző táblára pillantani, de a végeredmény a lényeg. Sokaknak az az érdeke, hogy idejekorán elhitessenek valamit a választókkal, s meggyőzzék őket arról, az eredmény nem rajtuk múlik, az már eleve eldöntött dolog. Nézzük meg az Egyesült Államok elnökválasztásának a tapasztalatát! A közvélemény-kutatók mindegyike elsöprő demokrata győzelmet vizionált, sok emberrel hitették el azt, hogy nincs befolyása a végeredményre, lefutott már a meccs. A demokráciában a választások azonban a szavazás napján dőlnek el. Éppen ez a demokrácia lényege: akkor és ott az emberek dönthetnek, ahogy tették ezt eddig is. Egy közvélemény-kutatás nem befolyásolja az országgyűlési választásokat, még ha sokan szeretnék is ezt a másik oldalon. Egyébként most magasabb a támogatottságunk, mint az előző két ciklus azonos időszakában, amelyek után kétharmaddal nyertünk.

– Úgy véli, a félidőben még lehet erősíteni, a taktikán változtatni?

– A stratégiai cél, hogy Magyarország, a magyar nemzet egyre erősebb és független legyen. A taktikát mindig ehhez kell igazítani. Mi erősítjük Magyarországot, a baloldal gyengíti. Tehát a cél az, hogy újra győzzünk. Ezért kell jól és jobban dolgozni.

– Ma szenteste van, holnap karácsony. Önnek mit jelent az ünnep? Milyen karácsonyi hagyományokat tartanak?

– Az együttlét számunkra a legfontosabb. Éppen ezt nehezíti most meg a koronavírus, hiszen hónapok teltek el úgy, hogy nem ölelhettük meg a szüleinket. Nagyon hiányzik a közelségük, szenvednek ettől a gyermekeink és a nagyszülők egyaránt. Ahogy más családokban, nálunk is vannak hagyományok: a karácsonyi közös énekek, a lakás és a fa feldíszítése, az ajándékok átadása. Advent heteit legalább annyira szeretem, mint a szentestét. Hetek óta készülődünk, istentiszteleti közösségben igyekszünk felemelni a szívünket. S persze majd sok kézzel készült ajándék, szaloncukor kerül a fa alá. Idővel megtanultam azt is, hogy a tökéletességért nem szabad túl nagy feszültséget vállalni. Ha nem pont úgy sikerül valami, ahogy elterveztük, az nem mehet a családi béke rovására. Tudni kell elengedni azt, amit nagyon szeretnénk, de nem megy. Számomra a legnagyobb ajándék, ha békességben tudunk együtt lenni.

– Milyen ételt készít szenteste vagy karácsony napjaiban? Van különleges receptje?

– Nagyon szeretek sütni, a férjem pedig jól főz, ilyen értelemben is jól kiegészítjük egymást. Hal majdnem mindig kerül az asztalra valamilyen formában, de nem ragaszkodunk egy bizonyos recepthez, szeretünk új ételeket kipróbálni. Édesanyám viszont mindig készít halászlét és túrós csuszát.

– A járvány miatt az idei ünnep más lesz, mint a korábban megszokottak. Talán csöndesebb, meghittebb, sok helyen szomorúbb. Mire tanított, taníthat bennünket az óév?

– Türelemre s arra, hogy tanuljunk meg vágyakozni arra, ami a miénk, ahogy Simone Weil is tanácsolja. Az ember gyakran csak akkor tudja átérezni valaminek az értékét, ha elveszíti. Talán képesek leszünk rá, hogy tudjuk majd értékelni a korábban természetesnek tartott dolgokat is, amikor visszakapjuk. Felidézhetjük majd azt az érzést, amikor határán voltunk annak, hogy szeretteinket vagy számunkra fontos dolgokat elveszíthetünk, azt, amikor hiányoztak az érintések, kényszerű távolságot tartottunk, nagyobb volt a magányosság. Békességet és bölcsességet kívánok tehát mindannyiunknak!