A járvány fokozhatja a szenvedélybetegek megpróbáltatásait

„A tapasztalataink azt mutatják, hogy olyan helyzetekben, amikor a szorongás és a bizonytalanság megnövekszik, nőhet a szerhasználók száma is, az azonban majdnem biztos, hogy ebben az időszakban a használat felerősödhet, azaz nagyobb mélységet érhetnek el azok, akik amúgy is visszaélésszerűen, függőként használták a különböző szereket” – válaszolta lapunknak Kohári Szilvia arra a kérdésre, mennyiben nehezítik a szenvedélybetegek ellátását a koronavírus-járvány miatt elrendelt intézkedések.

Az egri Főegyházmegyei Karitász Központ RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatának intézményvezetője hozzátette: ezt bizonyítja, hogy az online elérhetőségre történő áttérés ellenére sem csökkent a forgalmuk. A segítő szervezet nincs könnyű helyzetben, hiszen terápiáik jórészt a személyes kontaktuson alapulnak. A vírushelyzet azonban először a csoportos foglalkozásaikat sújtotta, a stresszkezelő, az autogén és az önsegítő csoportokat fel kellett függeszteniük, legalábbis a személyes találkozásokat. Ahol lehetséges volt, áttértek az online foglalkozásokra. Ugyanakkor ezek a „találkozások” természetesen nem tudják pótolni a személyességet.

Az egyéni segítő beszélgetéseket szintén az online térben folytatták, és csak erősen indokolt esetben történtek személyesen. Kohári Szilvia elmondta: a személyes segítői folyamatoknak rengeteget árt, hogy elveszett a maszk nélküli találkozás lehetősége, amivel sokat veszítettek erejükből a segítői találkozások. Ha tovább kell küldeniük a klienst a kórház vagy a rehabilitáció irányába, többszörösen nehezített a helyzetük a jelenlegi feltételek miatt. Az egészségügyi ellátáshoz jutás szinte ellehetetlenült, kivéve a sürgősségi ellátást, a rehabilitáció elérése pedig jelentősen lelassult.

A munkát mindezek ellenére természetesen folytatják, meglévő ügyfeleik a segítővel egyeztetett módon dolgoznak tovább.
Az új kliensek esetén a segítő a kliens­sel történő első beszélgetést követően dönt arról, hogy személyesen vagy online módon tudják a segítői folyamatot vinni. Gyakori, hogy egyes helyszíneken a RÉV kollégái az utcán beszélgetnek, jellemzően ott, ahol nincs megfelelő informatikai eszköz, vagy annak használata ellehetetlenül, hiszen egy-egy kis lakásban több generáció együttélése nem teszi lehetővé az online segítői munkát.

„A második hullám idején csoportjaink tovább működhettek – a szabályozási keretek között – sőt azok körét is bővítettük” – reagált lapunknak Demény Anita, az Ökumenikus Segélyszervezet soproni Szenvedélybetegek Nappali Intézményének vezetője. Hozzáfűzte: a folyamatosan változó rendelkezéseknek megfelelően működnek, a rászorulóknak lehetőségük van személyesen, online és telefonon is felkeresni az intézményt.

Demény Anita megjegyezte: tapasztalataik szerint az első hullám idején az információhiányból fakadó félelmek erősebben jelentkeztek, mint a második hullám során. Mint fogalmazott, akkor némileg emelkedett a visszaesések száma, a második hullámban egyelőre nem tapasztaltak jellemző, elmozdulásra utaló jeleket.

A kijárási korlátozások és a szigorú szabályozások kapcsán Kohári Szilvia kifejtette: egy mentálisan egészséges, átlagos felnőtt is nehezen viseli a megváltozott körülményeket. A szenvedélybeteg helyzete azonban még rosszabb, mert a függőség olyan betegség, amelyet a szorongás, a bizonytalanság, a bezárkózottság felerősít. Egy példával érzékeltetve: aki eddig munka után, esténként ivott, és a közelmúltban esetleg elveszítette a munkáját vagy online dolgozik otthonról, megteheti, hogy már sokkal korábban elkezdjen inni, ami természetesen a függősége súlyosbodásához vezet.

Az illegális szerhasználók általában megoldják az anyaghoz jutást, persze előfordulhat, hogy a kedvenc szerük helyett átmenetileg mást használnak, mert a megszokott nehezen vagy nem elérhető, de ez a használat tényén és a függőségük súlyosságán nem változtat.

Sokan azért (is) kerültek még nehezebb helyzetbe, mert a koronavírus-járvány következtében elveszítették munkájukat. „Van olyan kliensünk, aki a vendéglátóiparban dolgozik, és mára csak egy-két napot tud dolgozni, jelentősen kevesebb pénzért. Ez természetesen rontja a mentális állapotát, hiszen kilátástalannak érzi a helyzetét, és lemondó a lehetőségei kapcsán” – érzékelteti a kialakult helyzetet a RÉV intézményvezetője. A krízis ennek az embernek az esetében nem teszi lehetővé pluszenergiák bevonását, hanem tehetetlen sodródást okoz, ami természetesen még több ivást és gyógyszerhasználatot von maga után.

Ettől rendkívül szenved az alkoholfüggő családja is, hiszen a szenvedélybeteg ideje nagy részét otthon tölti alkoholmámorban. Ez jelentősen megnöveli a konfliktusok mértékét és mélységét is. Ilyenkor nemcsak a függő, de egész családja gyötrődik, és a függővel együtt megéli a mély bizonytalanságot és elkeseredést. Gyakori, hogy a családtagok ilyenkor jutnak el a mélypontra, fordulnak segítségért, esetükben a szenvedési fok lehet olyan erős, hogy ők kezdeményezik a változást – ecsetelte a szakember.

Súlyos lehet azonban azoknak a helyzete is, akik egyedül élnek, mert ez a teljes beszűkülésüket eredményezi, és esetükben nemcsak a függőség felerősödése lehetséges, de az egyéb mentális betegségek, szorongásos zavarok kialakulása (depresszió, pánikbetegség) is, amelyek tovább erősítik a szerhasználatot.

Kohári Szilvia felhívta a figyelmet egy másik sajnálatos jelenségre is.

A középiskolások ugyanazt a részfeladatvesztést élhetik meg, mint a felnőttek. Az oktatás az online térbe került át, beszűkültek a kapcsolataik. Be vannak zárva, és jóval kevesebb lehetőségük van a kamaszkor sajátosságainak megfelelő kapcsolódásokra, amit az online tér nem pótol ugyanúgy. Ez a tény az ő helyzetüket is ronthatja, nehezítheti, miközben alulmotiváltak lehetnek a teljesítéssel kapcsolatban.

Azok közül, akik korábban egyébként is küzdöttek már mentális problémákkal, sokan rosszabbul lehetnek. Esetükben az alkohollal, gyógyszerrel, esetleg illegális szerekkel való visszaélés szintén felerősödhet. Jóval agresszívebben reagálhatnak az őket körülvevő bizonytalanságra. Többük esetében a kialakuló mentális betegségek súlyosbodhatnak.

A szakemberek nagy energiát fektetnek a kamaszok offline közösségekhez kapcsolásába, a mostani helyzetben ezek szinte ellehetetlenültek. A fiatalok gyakran a produktív közösségeikből kiszakítva, kollégiumokat elhagyva visszakényszerülhettek olyan helyzetekbe is, ahonnan menekültek. A családi deficitek ebben a helyzetben őket még inkább sújtják. Gyakran talajvesztettek, magányosak, és mivel az egyetlen kapcsolattartási lehetőségük az internet, így a nap huszonnégy órájában a gép előtt ragadnak, ami a viselkedéses függőségek lehetőségét növeli meg.

Demény Anita meglátása szerint nemcsak a függőknek módosultak szokásaik, nemcsak az ő szorongásaik fokozódtak, hanem mindenkire hatással voltak, vannak az elrendelt intézkedések. A bezártság elviselésének tekintetében nem lehet különbséget tenni függők és nem függők között, véli.

Az egyik probléma a szabadidő minőségi eltöltésének kényszerű változtatásából fakad. A szorongások növekedéséhez – személyiségtől függően – elsősorban a munkahely elvesztése, az attól való félelem, az anyagi gondok, illetve a médiafogyasztás megélésének mikéntje, összességében az előbbi tényezőkből fakadó bizonytalanság járult hozzá.
„Tapasztaltunk már visszaesést felépült függő klienseknél, de nem számottevőek a korlátozások nélküli mindennapokhoz képest” – számolt be a változásokról a soproni szakember. Véleménye szerint a jelenlegi helyzet hatása a későbbiekben lesz érezhető.