Belföld

LMP: függetlenségtől a Soros-listáig

Schiffer András alapító pártelnök távozása után a rendszerkritikus attitűdöt egyértelműen felcserélték a szivárványkoalíció által diktált bevándorláspárti politikára

Hiába hagyott fel az LMP rendszerkritikus attitűdjével a szavazatmaximalizálás érdekében, egy szűk városi értelmiségi rétegen kívül nem sikerült nagyobb tömegeket megszólítania. A tavalyi EP-választáson már csak két százalékot tudtak elérni, ezért a feloldódás veszélye fenyegeti a „zöldpártot”, amelyre már lecsapott a Gyurcsány vezette Soros-koalíció.

LMP: függetlenségtől a Soros-listáig
Tíz évvel ezelőtt még egy csapatban volt Karácsony Gergely és Schiffer András
Fotó: MH

A Lehet Más a Politika (LMP) 2009-ben azzal a céllal jött létre, hogy megreformálja a magyar politikát. A határozottan rendszerkritikus célokat kitűző Schiffer Andrásék azonban már a 2010-es parlamenti választások előtt felhagytak részben e törekvéseikkel, a párttal közös listán induló Humanista Párt pontosan ezen ok miatt jelentette be szakítását velük. „Volt egy belső ok, amiért nem folytattuk. Azt látjuk, hogy az LMP egyre inkább egy main­streamebb vonalat képvisel, amiben a rendszerkritika csak egy vissza-visszatérő fűszer” – fogalmazott a szakítás okairól akkor Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke. A 2010-es választáson alig több mint hét százalékkal végül a negyedik legerősebb párttá nőtt az LMP, tizenhat képviselői mandátumot nyerve ezzel.

Nem kellett sokat várni a következő szakadásig. Az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért (Milla) nevű mozgalomból, a Bajnai Gordon exkormányfő által vezetett Haza és Haladás Egyesület, valamint a Magyar Szolidaritás Mozgalom összefonódásából létrejövő Együtt 2014 párt komoly kihívás elé állította Schifferéket: csatlakozásra szólították fel az LMP-t, s bár az akkori pártvezetés elutasította az együttműködést, Bajnaiék ajánlata komoly vitát generált, amelynek következtében Jávor Benedek, Karácsony Gergely és Szabó Tímea vezetésével előbb egy belső platformot alakítottak a „bajnaisták”, majd kiléptek a pártból, és megalakították a Párbeszéd Magyarországért alakulatot.

Bár az LMP kivetette magából az összefogás híveit, a Schiffer 2016-os lemondását követő években mégis egyre inkább feladták identitásuk egyik alapját, a politikai oldalaktól való távolságtartást vagy a Schiffer által csak függetlenségi doktrínaként nevezett elvet, amely a jobb-bal törésvonal meghaladását jelentette.

Az ekkor már Hadházy Ákos és Szél Bernadett elnökök által irányított LMP – a Jobbikhoz hasonlóan – egyre távolabb került gyökereitől, és egyre inkább a szivárványkoalíció bűvkörében találta magát. A pálfordulás 2017 decemberében vált nyilvánvalóvá, amikor alapjaiban változtatták meg az addig felvállalt választási együttműködési stratégiájukat azzal, hogy bejelentették: a legszélesebb ellenzéki együttműködés is elképzelhető, ha az érdekeik ezt kívánják. Szeged szocialista polgármestere, Botka László miniszterelnök-jelöltségével körvonalazódott ugyanis egy MSZP–LMP-összefogás, amelyet végül a szocialisták belső ellentéte és Botka ebből fakadó visszalépése meggátolt.

Hadházyék a 2018-as parlamenti választásokat megelőzően bejelentkeztek az ellenzék vezetésére, Szél például kormányfőjelölt lett, az MSZP-ből átcsábították Demeter Mártát, kampánytanácsadónak pedig a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen uszító egykori szocialista kampányfőnököt, Ron Werbert tették meg. A kezdeti lelkesedést azonban a majdhogynem teljes feladás követte: a voksolás előtt az LMP számtalan körzetben visszaléptette indulóit az esélyesebbnek vélt ellenzéki jelölt javára, ám ez a taktika sem hozta el a várva várt áttörést: 7,1 százalékos eredménnyel nyolc helyet szereztek a parlamentben.

A választások után az LMP-t Keresztes László Lóránt és Demeter Márta vette szárnyai alá, ám a párton belül ismét felszínre tört az összefogáspártiak, illetve az azt ellenző tábor közötti feszültség. Az újabb szakadás egyik legemlékezetesebb jelenete az volt, amikor Sallai Róbert Benedek fizikailag is nekiment Hadházynak, amiért a parlamenti képviselő „fillérekért árulta a párt minden elvét”. Hadházy és Szél ezt követően kilépett, jelenleg is függetlenként folytatják munkájukat az Országgyűlésben.

De nemcsak ez ütött nagy sebet a párt megítélésén, hanem az eredeti irányvonalat képviselő Schiffer távozása, illetve azon kritikája, miszerint az LMP feladta elveit, a harmadik pólus betöltése helyett eltolódott a baloldal irányába. A Keresztes–Demeter-féle pártvezetés két szék közt a pad alá esett, hiszen mind az összefogást, mind a középutas stratégiát képviselő emblematikus arcaikat elvesztették. Meg is lett az eredménye: a 2019-es európai parlamenti választáson – a korábbi öthöz képest – két százalékot értek el. Úgy tűnik, a több mint egy éve tartó mélyrepülésből sem Kendernay János, sem a jelenlegi pártvezetés, a Kanász-Nagy Máté–Schmuck Erzsébet tandem nem tudja kivezetni a pártot. Pedig az LMP idén még névváltoztatással is jelezte megújulási szándékát: Lehet Más a Politika helyett LMP – Magyarország Zöld Pártja.

Nem kérdés viszont, hogy az MSZP eróziója, a Jobbik pártszakadása és az LMP feloldódása a Gyurcsány Ferenc vezette Soros-listára tereli a baloldali politikusokat, Kanász-Nagyék már be is hódoltak.

Kapcsolódó írásaink