„Hitvány történet”

– Meglepte, hogy Hadházy Ákos képviselő látszólag előzmény nélkül rángatta elő a hármas metróval kapcsolatos vádjait?

– Nem ismerem személyesen Hadházyt, de amit évek óta látok, hallok vele kapcsolatban, az épp elég. Egy Coriolanusnak tartom, akiben egyre többen egyre kevésbé bíznak. Lassan már mindenkivel eljátszott egy hasonló színjátékot. Nézze, több mint egy éve voltak a választások, és használható támadási felületet nem talált senki. Hadházy most őrjöng. Neki az ellenzéki oldalon is bizonyítási kényszerei vannak. Én, ahogy előre jeleztem, hétfőn rágalmazás miatt feljelentettem. Ő azóta is csak zagyva filippikákat irkál. Feltűnősködik, hisztériázik. Arról prédikál, hogy ki mindenkire vár még, mielőtt ő lépne. Nem logikus, amit csinál. Mivel konkrét bűncselekményt állít, amit konkrét személyre publikált, hát sürgősen tegye meg ellenem a feljelentést, különben alighanem ő merít ki büntetőjogi tényállást. Ilyen egyszerű a dolog.

– Kilencéves tevékenységével kapcsolat­ban leggyakrabban a hármas metró felújításához kapcsolódó vádaskodásokkal állnak elő a balliberális politikusok. Ez elégedettséggel tölti el, hogy más fogást nem találnak, vagy bosszantja, mert azokat is alaptalannak látja?

– A hármas metró felújítását az ellenzék részéről elejétől fogva inkább ellenséges hozzáállás jellemezte. Pedig számunkra rendkívül kellemetlen hagyaték volt, vagy talán épp azért. A korszerűsítés összességében körülbelül a tízszeresébe kerül, mint a Lánchídé. A projekt összesen négy elemből áll, amiből mi hármat lényegében megcsináltunk. Pedig az infrastruktúra felújításához kapcsolódó tendereket többször elutasították. Ha én ilyen terhet hagytam volna a jelenlegi városvezetésre, az ellenzéki média már ízekre szedett volna. Ráadásul nekünk ott volt a félkész négyes metró is. A Lánchidat pedig előkészítettük, miközben a hármas metró teljesen előkészítetlen volt. Sőt, kétezer-tizenöt előtt hozzá sem nyúlhattunk, mivel a korábbi ciklusból kétezer-tízre csupán a BKV-nál hetvenhárommilliárd forintos működési adósságot hagytak hátra. Ennek a cirka ötvenmilliárdos maradékát az Orbán-kormány csak kétezer-tizenöt nyarán tudta átvállalni. Addig minden, a hármas metróra vonatkozó szerződés fedezet nélküli kötelezettségvállalás lett volna. Ez persze nem akadályozta Gy. Németh Erzsébetéket, hogy az én telefonszámomat címkézzék ki tömegével a metrók ablakába, mint akit keresni kell, ha baj történik. Azon a metrón, ami az ő ciklusaikból maradt ott katasztrofális állapotban. Mellesleg – teszem hozzá – még a kettes metró új szerelvényeit is nekünk kellett beszerezni. Akkoriban azokból is egyetlen példány volt itt, de annak sem volt típusengedélye.

– A hármas metró korszerűsítése kapcsán a legtöbb kritika a járművek felújítása miatt hangzik el. Nem lett volna célszerűbb új szerelvényeket beszerezni?

– Nézze, ez az ország legnagyobb forgalmú közlekedési vonala. Valamit kezdenünk kellett vele, mert ha nem teszünk semmit, akkor az egészet le kellett volna állítani, ami közlekedési katasztrófát okozott volna a fővárosban. Így két alternatíva állt előttünk: új szerelvények beszerzése vagy legalább a régiek felújítása. Alapvetően az új szerelvények beszerzését támogattuk, de a költségelemzések alapján felújításra kaptunk engedélyt. A BKV a közbeszerzési eljárások eredményei függvényében kilencven–százmilliárd közé prognosztizálta az új szerelvények beszerzési árát, és hatvan–hatvanötmilliárd körülire a felújításét, de hátra volt még a teljes infrastruktúra is, amire aztán a kormány kétezer-tizennyolcban még nyolcvanmilliárd forint többlettámogatást is adott. Fontos megjegyezni, hogy ma többen beszélnek uniós pénzről a szerelvényfelújítások esetében, de ez nem igaz. A szerelvényfelújításban egy fillér uniós pénz sincs. A hat évvel ezelőtti kormánydöntést követően meg kellett indítani a felújítást. A közgyűlés csak a felújítás tényéről döntött – a hosszas mérlegelés mellett hozott kormányhatározatot követően. A jelentős árkülönbözeten kívül a gyorsabb átfutási idő is szerepelt a felújítás mellett szóló szempontok között. Akkor a szerelvények már nagyon rossz állapotban voltak.

– Hogyan voksolt akkor az ellenzék?

– A közgyűlésben a felújítást egy ellenszavazat mellett még az ellenzék is megszavazta. Jól tudták, hogy nincs más megoldás. A tendereztetést – majd a teljes lebonyolítást is – a BKV végezte, a legjobb tudása szerint. Bírálóbizottsággal, igazgatósági döntéssel, azt hiszem még a közbeszerzési döntőbizottságot is megjárta az ügy. A járműveket is a BKV szakemberei vették át, ki más tehette volna. Úgy tudom, Moszkvában is jártak ellenőrizni. A BKV vezetése a legnagyobb figyelemmel igyekezett eljárni. A kötbérekről sem mondtak le soha. Klíma valóban nem készült. A reklamálásra volt egy-két epés mondatom – de kisebb gondunk is nagyobb volt ennél –, amellett pénzügyi, sőt műszaki akadályok is nehezítették a helyzetet a klímával, de az egyeztetéseket az utólagos beszerelés lehetőségéről a mi időnkben indította a BKV. Összességében nem mondom, hogy indulatot vált ki belőlem, de különösen az előzményeket figyelembe véve maliciózusnak, hitványságnak tartom az ellenzék támadásait ebben az ügyben. Végül is helyettük oldottunk meg egy nyomasztó problémát, és az utasok biztonságban utazhatnak. Végig azt játszották, hogy nekik hol „túl szép és biztos új”, hol „ócskavas” volt az összes kocsi. Az oroszok, ha jól tudom, vita nélkül javítják a hibákat, nem beszélve arról, hogy voltak gyanús hibák is, amik egyik napról a másikra szűntek meg.

– Nem érzi úgy, hogy ez a mostani felvetés csupán a jelenlegi vezetés tehetetlenségéről igyekszik elterelni a figyelmet, amely a középső szakasz felújításának csúszását próbálja leplezni?

– Lehetséges ez is, de a középső szakaszon a fő probléma az, hogy a Swietelskynek valóban szemérmetlen, nagyobbrészt megalapozatlan a többletkövetelése. Ezt a város, illetve a BKV tényleg nem fizetheti ki. Mi annak idején lejjebb nyomtuk az árakat, a Swietelsky most tán vissza akar nyerni valamennyit, talán a megrendelésállományuk is csökkenhetett. A pandémia miatt emelkedhettek a saját költségeik, azt nem tudom. De azt hiszem, hogy a munkaterület átadásának csúszása miatt jogosultak valamennyi kötbérre, de valószínűleg annak felére sem, mint amennyit követelnek.

– A középső szakasz csúszását mennyire érzi kritikus problémának?

– Ez attól függ, meg tud-e egyezni a város és a kivitelező cég. Annak idején én tárgyaltam az Alstom első emberével, és helyre is tudtuk kalapálni a sokat emlegetett alapszerződést már kétezer-tizenegy májusára. Ezek nagy, hiú cégek, elvárják, hogy a város legmagasabb szintjén tárgyaljanak az anyacég vezérével. Különben megnehezül a dolog. Persze négyszemközt nem szabad ilyen ügyekben tárgyalni. Ez alapszabály.

– Veszélyeztetheti ez a teljes projekt finanszírozását?

– Nem, ha néhány héten belül megegyeznek.

– Hasonló csúszásba került a Lánchíd-projekt is. Az egyéves késés mennyivel növelheti a felújítás költségét?

– Ezt nem tudom megmondani. Én sem értem, mi történik, és mi történt ez idáig, hogy most ott tartanak, mint mi tavaly nyáron. Ugyanazzal a négy pályázóval. Lehettek szempontjai a főpolgármester úrnak, de nem ismerem azokat. Nem hallottam, hogy döntöttek volna.

– A BUBI-tender is csúszásban van. Aggályosnak tartja, hogy télre teljesen leáll a közösségi kerékpáros közlekedés?

– Nem tartom annak. Hideg telet jósolnak. Igazat adok a városvezetésnek ebben, a probléma nem életszerű.

– Kilencéves tevékenysége során találkozott olyan aggályos közbeszerzéssel, mint amilyen a jelenlegi autóbusz-beszerzés?

– Olykor akadhatnak közbeszerzések, ahol a fokozott távolságtartás, az óvatosság, a figyelem és bizonyos dokumentumok megőrzése nem paranoia, hanem egészséges önvédelem. Egyébként az ügyről, amit említ, semmit nem tudok. Az a tapasztalatom, hogy olyan szerepkörben, mint mondjuk a miniszterelnök vagy a főpolgármester, bizonyos emberek szívesen hivatkoznak rájuk úgy, hogy ők maguk mit sem tudnak róla, sőt esetleg sosem tudják meg ezt.

– A kormány kérése ellenére sem sikerült a járványveszélyre tekintettel növelni a BKV-járatok sűrűségét. Ön szerint a tömegközlekedés irányításában a jelenlegi városvezetés ura még a helyzetnek?

– A BKV járatsűrítésének elmaradása – ha így van – ebben a helyzetben hiba és ítélőképességi zavar.