A szivárványkoalíció nagy vesztese a Jobbik

A XXI. Század Intézet emlékeztet: 2018 óta egyre szorosabbá váló ellenzéki összefogás mára teljesen átrendezte az pártok közötti erősorrendet. Míg a két éve még az ellenzék vezetőjeként számon tartott Jobbik, vagy a korábban váltópártként ismert MSZP mára épphogy bejutna a parlamentbe, addig a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció és a parlamenten kívüli Momentum a legerősebb ellenzéki pártokká léptek elő.

Az elemzés szerint a szivárványkoalíció nyertesei közt kell említeni a Párbeszédet is, amely a statisztikai hibahatár közelében lévő népszerűsége ellenére fontos pozíciókkal bír az ellenzéken belül, elsősorban Karácsony Gergely budapesti főpolgármester személye révén.

A XXI. Század Intézet elemzése szerint a szoros együttműködés révén ugyan sikerült részeredményeket elérnie az szivárványkoalíciónak, a 2022-es országgyűlési választásokig komoly belső konfliktusokhoz vezethet az ellenzéki oldalon az összefogás erőltetése, amely nem segít kormányképes alternatívát felmutatni az egységes és cselekvőképes nemzeti kormányzattal szemben.

Az elemzés kifejti: a 2018-as választási vereség egyértelművé tette az ellenzéki pártok számára, hogy önállóan nem tudnak komoly eredményt elérni a Fidesz–KDNP-vel szemben, így azóta egy egyre szorosabbá váló, a szélsőjobbtól a (neo)liberálisokon át egészen a baloldalig tartó szivárványkoalíció formálódása figyelhető meg.

„Az ellenzéki összefogás első szárnypróbálgatása a 2018-as zavargások megszervezése volt, amely során a DK, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd politikusai összehangolt, látványos akciókkal igyekeztek befolyásolni a közvéleményt (»Mi vagyunk a többség!«-tüntetések, „rabszolgatörvény”-elleni demonstráció, parlamenti obstrukció, MTVA-székház »ostroma«). A formálódó szivárványkoalícióhoz 2019. március 15-én a Jobbik is csatlakozott, amikor is a baloldali pártok vezetőivel közösen fogalmazták meg követeléseiket a kormánypártokkal szemben” - mutat rá az elemzés, hozzátéve: az ellenzéki pártok első közös megmérettetése a 2019-es önkormányzati választások voltak, amelyen vegyes eredményt sikerült elérnie a pártok közös jelöltjeinek.

Míg a vidéki megyeszékhelyeken és megyei jogú városokban a gyenge koordinációnak és a Fidesz–KDNP erős beágyazottságának köszönhetően 23 polgármesteri helyből mindössze hatot tudtak megszerezni, addig Budapesten az előzetes háttéralkuknak, valamint az előválasztásoknak köszönhetően 13 kerületben sikerült legyőzniük a Fidesz–KDNP jelöltjeit.

A legnagyobb jelentőséggel kétségtelenül Karácsony Gergely győzelme bírt, akinek személyében 2010 után újra baloldali főpolgármestere lett Budapestnek. ”Az eredményekből azt a következtetést vonták le az ellenzéki pártok, hogy ahol a szivárványkoalíció ténylegesen közös jelöltet tud állítani, ott nagyobb eséllyel tudnak jó eredményt elérni„ - szögezi le az elemzés.

A XXI. Század Intézet szerint azonban ma már az is látszik, hogy az ideig-óráig jól működő ellenzéki összefogás hosszútávon nem lehet sikeres, sőt az ország számos területén életképtelen. ”Az elvtelen hatalomtechnikai alkuk és ideológiai összeférhetetlenségek jelentősen megnehezítik a szivárványkoalíció stabilitásának fenntartását. Az elmúlt év során több olyan eseményre is sor került, ahol jelentős összetűzésbe, vagy akár nyílt belháborúba torkollott az ellenzéki pártok hatalomért való versenyfutása (Göd, Erzsébetváros, Ferencváros, Eger). A szivárványkoalíció sikertelenségét bizonyítja a nemrég lezajlott borsodi időközi választás is, ahol az ellenzéki jelölt, Bíró László egyértelmű vereséget szenvedett. A jobbikos politikus korábbi antiszemita és cigányellenes kijelentései számos ellenzéki szavazó számára elfogadhatatlanná tették személyét. Kicsik között a legnagyobbak – az összefogás nyertesei A 2019-es önkormányzati választások után nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéki pártok erősorrendje átalakult„ - olvasható az összegzésben.

Az elemzés megállapítja: a szivárványkoalíció vezető erejévé a Demokratikus Koalíció vált, amely a legnagyobb közvéleménykutatók mérései szerint a teljes felnőtt népesség körében körülbelül 10 százalékon áll.

A Gyurcsány-pártot a Momentum követi 8-9 százalékkal.

”A DK fölénye elsősorban annak tudható be, hogy alapítása óta következetes és jól kivehető ideológiai irányvonalat képvisel. Ennek az irányvonalnak a megszemélyesítője nem más, mint a párt vezetője, Gyurcsány Ferenc, aki megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel bír a formáción belül„ - mutat rá az elemzés.

A XXI. Század szerint a DK befolyásának növekedése az ellenzék által elnyert pozíciók kiosztásán is látszik. A Budapesten győztes 13 ellenzéki polgármester közül immár öten is Gyurcsány pártját képviselik, közülük ketten az MSZP-ből léptek át, utóbbi pártból egyébként is szinte folyamatos az átszivárgás a DK-ba.

Az elemzés rámutat: a szivárványkoalíció vezetésében a DK riválisa lehet a Momentum. Azonban míg a DK az összefogással csupán nyerhet, addig a Momentum számára komoly kockázatokkal is járhat a Gyurcsány felé való mozgás.

”Hiszen az éppen a párt egyik fő vonzerejét, vagyis fiatalos jellegét és az újdonság varázsát kezdheti ki, és nem kizárt, hogy ez a folyamat az LMP-hez vagy a Jobbikhoz hasonló identitásválságot és szakadást okoz majd a pártban. Jelen állás szerint a kiforratlan identitás megszilárdítása vagy éppen az önálló »néppártosodási« törekvések helyett a Momentum is a pozíciókkal kecsegtető hatalomtechnikai alku mellett kötelezte el magát, s az ellenzék vezetéséért vívott, a gödihez hasonló kisebb konfliktusok után végül belesimul majd a szivárványkoalícióba„ - mutat rá az elemzés.

A XXI. Század szerint némiképp meglepő módon az összefogás nyertesei közt kell említeni a Párbeszédet is, amely a statisztikai hibahatár közelében lévő népszerűsége ellenére fontos pozíciókkal bír az ellenzéken belül. A párt két társelnöke, Karácsony Gergely és Szabó Tímea is meghatározó arcai a szivárványkoalíciónak, előbbi pedig Budapest főpolgármestereként a legmagasabb választott pozícióval bíró ellenzéki politikus Magyarországon. Nem kizárható, hogy budapesti főpolgármester-választás után országosan is a Párbeszéd lesz a DK és a Momentum vetélkedésének győztese a szivárványkoalíción belül, mint olyan, önállóan súlytalan párt, amely viszont országosan ismert, a koalíció minden tagja számára elfogadható politikusokkal rendelkezik.

”Az ellenzéki összefogás legnagyobb vesztese egyértelműen a Jobbik. A Jobbik a 2018-as országgyűlési választásokon 19,06 százalékos eredményt ért el, mára azonban a szavazói mintegy 85 százalékát elvesztette. Ezzel a párt a legerősebb ellenzéki erőből az ötödik helyre esett vissza„ - hangsúlyozza az elemzés, amely szerint a párt összeomlása mögött alapvetően az ideológiai értékek feladása, a Vona Gábor lemondása után kialakult belső hatalmi harcok, valamint a tagság jelentős részének lemorzsolódása és a helyi alapszervezetek feloszlási hulláma áll. A 2014-ben elkezdődött úgynevezett „néppártosodási folyamat”, majd a 2016-tól elindult balra tolódás és 2019-től a szivárványkoalícióba való nyílt betagozódás során a párt teljes mértékben szakított ideológiájával, Jakab Péter vezetésével pedig teljesen alárendelte magát a baloldali-liberális pártok szándékainak.

Az elemzők szerint Jakab Péter vezetésével a Jobbik alig egy év alatt nem csupán a jobboldali szavazók és a magukat „kritikus konzervatívnak” nevező értelmiség szimpátiáját veszítette el, hanem a párt vidéki bázisa is meggyengült. ”A párt helyzetét jól tükrözi, hogy frakciója alig két év alatt az eredeti 26-ról 17 főre csökkent, és 2019 januárja óta 132 önkormányzati képviselő, köztük 10 polgármester is elhagyta a pártot. A párt jelenlegi támogatottsága a teljes felnőtt népesség körében mindössze 6 százalék körül mozog, így várhatóan az ellenzéki együttműködésben egyre marginálisabb szerep jut majd neki a jövőben„ - hangsúlyozza az elemzés, amely szerint a szerencsi fiaskó a Jobbikon ragadt, pártelnöke pedig rendre a vesztes pályán mozgó, megszűnés előtt álló pártok fegyveréhez, vagyis a botránypolitizálás eszközéhez nyúl.

Az ellenzéki szivárványkoalíció vesztesei közé sorolja a XXI. Század az MSZP-t, valamint az ellenzéki összefogás tagjaként feltüntetett, de ma már mindössze 2-3 százalékos támogatottsággal bíró LMP-t és a belőle időközben kilépett független képviselőket: Szél Bernadettet és Hadházy Ákost is. A korábban váltópártként ismert MSZP támogatottsága mindössze két év alatt a felére – a korábbi 12 százalékról mindössze 6 százalékra – csökkent, amihez jelentősen hozzájárultak a párton belüli hatalmi harcok.

Szél Bernadettnek és Hadházy Ákosnak pedig csupán epizódszerepek jutnak a szivárványkoalícióban. Hadházy esetében ráadásul a baloldali pártok egyre nagyobb mértékű elhatárolódása is érzékelhető, aminek legfőbb oka, hogy a politikus többször is éles kritikát fogalmazott meg az ellenzékkel szemben is. Hadházynak az ellenzéki napirendből rendre kiszóló, monomániás „akciózásai” és Szél Bernadett egyszemélyes szabadcsapat-politizálása – főként önálló párt híján – az ellenzéki összefogás partvonalára való sodródásukkal fenyeget.

Az összegzés szerint a DK összefogáson belüli megerősödése, valamint a Párbeszéd személyi beágyazottságának erősödése a szivárványkoalíció balra tolódását eredményezi, amely az eredetileg középre húzódó Momentumot is ebbe az irányba mozdítja, kiszorítva onnét a gyengélkedő MSZP-t. Az LMP helye és szerepe ebben az összefogásban egyelőre nem látszik, a „jobboldali” segédhadak szerepére kárhoztatott Jobbik pedig beletörődni látszik a sorsába. Így az ellenzéki összefogás valójában megismétli az MSZP–SZDSZ-koalíció felállását, csak a baloldali és a liberális pólusokra kerülnek más-más pártok.

”A 2019-es önkormányzati választások során szerzett pozíciókért folytatott hatalmi harcokból, valamint az elvtelen háttéralkukból tisztán látszik, hogy az ellenzéki összefogás hosszabb távon gyenge lábakon áll. Az összefogás vezető posztjára pályázó DK és Momentum között várhatóan további ellentétek alakulnak majd ki a jövőben, amelyek minden bizonnyal komoly hatással lesznek a pártok közti együttműködésre. Előreláthatólag az összefogás legnagyobb veszteseként elkönyvelhető Jobbik, valamint az MSZP és az LMP látványos zuhanása is tovább folytatódik majd, tovább gyengítve ezzel az összefogást. Ez pedig, ahogy azt korábbi elemzésünkben kifejtettük, akár az utcai politizálás felé sodorhatja a reményt vesztett szivárványkoalíció tagjait„ - zárul az elemzés.