„Meg kell tanulnunk családban élni!”

– Miért éppen most indítják a családi életre és kapcsolati kultúrára nevelés képzést a pedagógusoknak és a szociális szakembereknek?

– A képzés életre hívását több társadalmi folyamat is sürgette. E folyamatokat az új Nemzeti alaptanterv megalkotói is érzékelték, hiszen ebben már szerepel a családi életre és kapcsolati kultúrára nevelés fogalma. Tudjuk, hogy a családszerkezet – nemcsak Magyarországon, de Európa-szerte is – jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedek alatt. A nők tömeges munkába állása, a többgenerációs családok számának jelentős csökkenése, a gyermekvállalás időbeli kitolódása és a házasságkötések számának csökkenése, azok bomlékonyabbá válása, egyáltalán, a jóléti társadalmak normarendszerének megváltozása egyszerre eredményezték azt, hogy a most felnövekvő generációk sok esetben nem látnak pozitív, követhető mintákat maguk körül a kapcsolati kultúra terén. Erre a helyzetre, a gyerekek, fiatalok kapcsolati kultúrájának segítésére született meg kiváló szakemberek bevonásával a tananyagunk, és kezdhettük meg az új tanévvel a pedagógusok és a gyerekekkel is foglalkozó szociális szakemberek felkészítését.

– Mennyit változott az elmúlt tíz évben a világ és benne a magyar társadalom? Miként kell rá reagálni?

– Vannak örömteli változások, amelyek jobbára a magyar családpolitika következményei, a kutatások szerint nőtt a stabilabb párkapcsolati formának tekinthető házasságkötések, csökkent a válások száma, ahogy az abortuszoké is. Ugyanakkor nem dőlhetünk hátra, hiszen mindannyian tapasztalhatjuk, hogy a világ egyre gyorsabban változik körülöttünk, amit tegnap még biztosnak gondoltunk, azt ma már sok esetben felülírta az élet. Ez ugyanúgy vonatkozik a felgyorsult technikai fejlődésre, a digitalizáció ma még fel sem fogható következményeire, mint a mindennapjainkat most is meghatározó járványhelyzetre. Ezek a változások megannyi módon befolyásolják emberi kapcsolatainkat, a kapcsolattartás módját és minőségét is. Ugyanakkor igenis vannak olyan értékek, kincsek, amelyek emberi voltunkból fakadnak, és amelyeket semmilyen körülmények között nem szabad feladnunk. A legkisebb emberi közösség, a család talán első helyen áll ezek között, hiszen itt tanuljuk meg szeretni, érteni, elszenvedni egymást, és ez a közösség adja legfontosabb biztonságunkat is. A változó világban azonban szükséges megtanulnunk azt, hogyan kell családban élni.

– Ez a képzés hogyan reflektál e változásokra?

– Szeretnénk, ha a szakemberek közvetítésével minden gyermek önismerete, önbecsülése, kapcsolati kultúrája fejlődhetne, azoké is, akik esetleg maguk körül nem látnak igazán követhető mintákat, mert mondjuk a szüleik egy csúnya válás után szóba sem állnak egymással. Ez az ő sorsukat nem lenne szabad, hogy determinálja, hiszen lelkünk mélyén mindannyiunkban ott él a másikhoz való kapcsolódás, az önátadás vágya, és ott munkál bennünk az élet továbbadásának szándéka, ahogy a családban megtapasztalható biztonság iránti vágy is. Az ehhez szükséges kompetenciák fejlesztése azonban közös felelősségünk: pedagógusoké, szociális szakembereké és a gyermekeik érdekeit felismerő családoké egyszerre.

– Hányan vehetnek részt a programban?

– Első körben ezer főt kívánunk elérni, akik azonban reményeink szerint sok tízezer gyermeknek, fia­talnak adják majd tovább – életkori sajátosságaikhoz igazodva – azokat a kompetenciákat, technikákat, amelyek segíthetik őket
az önismeret, a társas kapcsolatok és az azokban óhatatlanul megjelenő konfliktusok hatékony kezelésé­ben. Egy jól működő családnak, de minden jól működő emberi kapcsolatnak is alapja egymás megértése, az önkifejezés, valamint a tudatos és nyílt kommunikáció képessége.

– Milyen forrásból valósul meg a képzés?

– A Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. egy uniós kiemelt projekt, a Családbarát ország program keretében valósítja meg a képzést. Ennek körében történt meg a tananyagfejlesztés, a képzők oktatása és a képzések szervezése is,
és ebből finanszírozzuk a szakemberek számára ingyenesen hozzáférhető képzések megtartását.