Nincs korlátja az ellenzékiek gyűlöletének

„Bíró László jelölésével kiderült, hogy kik azok, akik még ragaszkodnak bizonyos határokhoz, és kik azok, akik »jó cinkosok« módjára tudomásul vették a baloldal új stratégiáját” – fogalmazott lapunknak Rotyis Bálint, a Médianéző Központ elemzője. A szakértőt arról kérdeztünk, miként érzékenyíti szavazóit az ellenzéki összefogás az antiszemita és rasszista kijelentésekről elhíresült jobbikos Bíró László jelölésével.

Rotyis Bálint leszögezte, a magyar ellenzékre eddig sem lehetett különösképpen értékközösségként tekinteni, hiszen a hatalomvágyon, illetve az Orbán Viktor elleni gyűlöleten túl sok közös nem volt ebben a „horrorkoalícióban”.

Egyetlen kivételként – amikor következesen felszólaltak a rasszizmus és antiszemitizmus ellen – azt hozta fel, amikor 2012 decemberében a baloldal még a Fidesszel együtt is képes volt színpadra állni azon a tüntetésen, amelyet Gyöngyösi Márton zsidókat listázó parlamenti felszólalása nyomán szerveztek meg. Sőt, Gyöngyösi Márton felszólalása után az ellenzéki politikusok a Jobbik karanténba zárását és betiltását követelték – fűzte hozzá.

A Médianéző elemzője úgy véli, ebből a szempontból érthető, miért okozott törést a baloldalon Bíró összellenzéki jelölése, támogatása az október 11-i időközi ország­gyűlésiképviselő-választáson. Mint mondta, nemcsak Tamás Gáspár Miklós, hanem azóta több, az ellenzékkel szimpatizáló publicista és hangadó fordult szembe Bíró Lászlóval, és követelte a baloldali pártoktól, hogy rasszista jelölteket ne támogasson. A kialakult vita ugyan nem tesz feltétlenül jót az ellenzéki jelöltnek – folytatta az elemző –, de miután a választásnak országos jelentősége nincs, így a baloldali pártok számára ez egy jó lehetőség arra, hogy szépen lassan elfogadhatóvá tegyék azokat a dolgokat, amelyeket nemrég még következetesen elutasítottak. „A baloldali pártok felismerték, hogy önmagukban nincs elegendő támogatottságuk, és főként vidéken hiányoznak a megfelelő politikusok ahhoz, hogy megszorongassák a kormánypártokat, így nyitni kell olyan pártok irányába, akiket korábban legszívesebben betiltottak volna” – magyarázta Rotyis, hozzátéve, hogy a hátralevő másfél év elegendő lehet ahhoz, hogy a hátországot megdolgozzák, a most lázadó hangokat jobb belátásra bírják, vagy ha más lehetőség nincs, akkor fideszesnek bélyegezzék őket, és száműzzék a renitens elemeket az ellenzéki táborból.

Kiemelte, amennyiben a baloldali politikusok sikerrel járnak, úgy 2022-re ezek a viták eltűnnek, és talán az ellenzéki médiában sem kell komolynak tűnő kérdésekre erőltetett válaszokat kreálni. „A törésvonalak felszámolásával, kihasználva a hátország hallgatólagos beleegyezését és az ellenzéki média felületeit, a balliberális politikusok a nap huszonnégy órájában magyarázhatják az ellenzéki érzelmű szavazóknak, hogy a hatalom megszerzésének érdekében hogyan lehet megbocsátani a rasszizmusnak és antiszemitizmusnak, vagy legalább hogyan nézzenek félre, és tegyenek úgy mintha mi sem történt volna” – vázolta fel a szakértő a lehetséges forgatókönyvet.

Szerinte a jövőbeli aggályok leküzdése érdekében a baloldalnak még most kell sikeresen érzékenyítenie az ellenzéki tábort, hisz Jakab Péter esete jól bizonyítja, hogy a száznyolcvan fokos fordulatot a szavazók nem fogadják el automatikusan. Meg is jegyezte: 2018-ban a Jobbik még a legnagyobb ellenzéki párt volt, de Jakab Péternek nem sikerült elmagyaráznia saját szavazóinak, hogy miért akar összebútorozni azzal a Gyurcsány Ferenccel, akit a 2006-os rendőrterror egyik legfőbb bűnösének tartott még 2017-ben.

Rotyis Bálint felvetette, azt ugyan még nem tudjuk, hogy az ellenzéki szavazók érzékenyítése sikerrel járhat-e. Az viszont már most is biztos, hogy a baloldali politikusok hatalomvágyát és gyűlöletét már semmi sem korlátozza.