Belföld

A balliberálisokat nem érdeklik a tények

Magyarországon a fogyatékkal élők helyzete jónak tekinthető ahhoz képest, milyen állapotok uralkodtak itt harminc évvel ezelőtt –  véli Kósa Ádám

Európában Magyarország az első, ahol államilag elismert nyelvvizsgának számít a jelnyelvből tett vizsga – mondta lapunknak Kósa Ádám, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (Sinosz) elnöke. A Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője hozzátette: az is egyedülálló, hogy létrejött egy országos jelnyelvoktatói névjegyzék, amelybe csak olyan személyek kerülhetnek be, akiknek megvan a szükséges képzettségük és gyakorlatuk.

A balliberálisokat nem érdeklik a tények
„Az államnak vannak még tartozásai, az egyik a két tannyelvű oktatás bevezetése”
Fotó: MH/Papajcsik Péter

– Az Országgyűlés megszavazta, hogy a jövőben államilag elismert nyelvvizsga lesz a jelnyelvből tett vizsga. Mekkora eredmény ez a siketek életében?

– Ez nemcsak a siketeknek kedvező fejlemény, hanem a magyar jelnyelvnek és a magyar társadalomnak is. Egyrészt megjelenik egy újabb nyelv, amiből vizsgát lehet tenni, ami a tízezer sikettel és hatvanezer súlyos nagyothallóval történő kapcsolattartást könnyíti meg. Emellett számos szolgáltatás is bővül, amely a jelnyelvvel kapcsolatban áll.

– Hány éve küzdenek e célért?

– A Sinoszban tulajdonképpen már a nyolcvanas években felmerült: szükség lenne rá, hogy a magyar jelnyelv államilag elismert nyelv legyen. A szervezetünk 2006-ban elfogadott egy stratégiát, amely rögzítette: öt éven belül el kell érnünk, hogy jogszabály szülessen a magyar jelnyelvről, azaz legyen kötelező többek között a tolmácsszolgáltatás biztosítása, a jelnyelvi tolmácsok képzése. Három év alatt sikerült elérni céljainkat. Külön siker, hogy akkor és most is ellenszavazat nélkül ment át a törvényjavaslat a parlamentben. Amióta 2009-ben törvényben rögzítették a magyar jelnyelv használatát, folyamatosan fejlődött, kutatták, fejlesztették, oktatták, vagyis modernizálódott. Azt se felejtsük el, hogy most pontosítottunk egyes definí­ciókat is, így például azt, hogy mit csinál a jelnyelvi tolmács, mit jelent az, hogy anyanyelvi jelnyelvhasználó. Bevezettünk egy teljesen új fogalmat is mint szakmát, a siket jelnyelvi tolmácsot.

– Mit jelent pontosan ez utóbbi?

– A siket jelnyelvi tolmács anyanyelvi jelnyelvhasználó, vagyis nem hangzó beszédet tolmácsol, hanem csapatmunkában vesz részt egy halló tolmáccsal együtt, és a siket kultúra felhasználásával olyan egyedi információkat, nívós tolmácsszolgáltatást tud nyújtani a hallássérülteknek, amit száz százalékban meg tud érteni a célcsoport. Kelet-Közép-Európában az elsők között vagyunk, ahol megvalósul mindez, Nyugaton persze már régi történet.

– Mikortól lép életbe a most elfogadott törvény?

– Egyes részei azonnal életbe léptek, a nyelvvizsga elismerése pedig 2021. július elsejétől.

– Van példa hasonló törvényre Európában?

– Európában Magyarország az első, ahol államilag elismert nyelvvizsgának számít a jelnyelvből tett vizsga. Arra van legfeljebb példa, hogy le lehet tenni egy olyan nyelvvizsgát, amely a hangzó nyelvvizsgákkal egyenértékű. Viszont olyan nincs, amelyikre az állam mondja azt, hogy ugyanolyan szintű követelményrendszerrel lehet belőle vizsgázni, mint bármely másik nyelvből. Emellett az is egyedülálló, hogy az állammal közösen létrehoztunk egy országos jelnyelvoktatói névjegyzéket, amelybe csak olyan személyek kerülhetnek be, akiknek megvan a szükséges képzettségük, gyakorlatuk. Ez egy hatósági igazolás lesz.

– Lehetnek még a jelnyelv kapcsán további céljaik?

– Soha nincs vége a történetnek. Az államnak is vannak még tartozásai, és nekünk is. Az egyik a két tannyelvű oktatás bevezetése. Bár az előkészületek folynak, nem a megfelelő ütemben. Fontos, hogy a siket gyerekek már az óvodától kezdve megkapják a jelnyelven történő oktatást. A siket gyerekek nyolcvanöt százaléka halló családba születik, ahol a szülők nem ismerik a jelnyelvet, ezért nekik is meg kell adni a jelnyelv használatának lehetőségét, hogy a családban akadálymentes lehessen a kommunikáció. Szükség lenne a tolmácsszolgáltatás körének bővítésére is, emellett szeretnénk elérni, hogy a jelnyelvi tolmácsképzés egyetemi szintre kerüljön. Jelenleg a tolmácsok ezeregyszáz órában tanulják a szakmát, amelyet megelőz háromszáz óra jelnyelvtanulás, ami magas szintnek számít, mégsem egyetemi. Erre több uniós tagállamban van már példa, vagyis e téren még egy kis lemaradásban vagyunk. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyolcvanas években még nem voltak hivatásos jelnyelvi tolmácsok az országban, akkoriban a siket szülők halló gyermekei „ugrottak be” segíteni, ha szükség volt rá. Az állam nyitott a felsorolt kéréseinkre.

– Mennyire gyakori, hogy halló szülőknek siket gyermeke születik?

– A szám viszonylag állandó, nemcsak Magyarországon, de a világon bárhol. Fontos, hogy a hallássérült gyermekeknek az elsődleges nyelve a jelnyelv legyen, mert a hallásállapotuktól függetlenül vizuálisan gondolkodnak. Így születnek. A jelnyelven keresztül tudják az összes többi nyelvet, így a magyar nyelvet is elsajátítani. Követendő példa a finn modell, ahol ilyen esetekben kiküldenek egy siket szakképző mentort, aki tájékoztatja a családot, megnyugtatja őket, megtanítja őket jelelni, később figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését. Finnországban már az úgynevezett bilingvis oktatás is megvalósult. Nekünk még ki kell dolgozni a jelnyelvi tananyagokat, módszertanokat, és találnunk kell egy intézményt, amelyik hajlandó ezekkel foglalkozni.

– Mit szólnak azok az uniós politikusok, akik folyton bírálják Magyarországot, amikor az állam ehhez hasonló intézkedésekkel segíti a fogyatékkal élők mindennapjait?

– Több parlamenti vita során is kitértem eredményeinkre, de az a helyzet, hogy a tények sokszor nem érdeklik őket. Számukra a politikai kampány a lényeg, ha valamely ország ellen fellépnek, előveszik a bevált szófordulatokat, jogi formulákat, amelyek segítségével bármilyen kritikát megfogalmazhatnak. Mindig elmondom: Magyarországon a fogyatékkal élők helyzete nagyon jónak tekinthető ahhoz képest, milyen állapotok uralkodtak harminc évvel ezelőtt az országban. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden problémát megoldottunk, viszont sokat haladtunk előre.

– Próbálkozott azzal, hogy ezeket a politikusokat meghívja Magyarországra, hogy a saját szemükkel győződjenek meg az elért eredményekről?

– Számos konferenciát szerveztem, többen el is jöttek, de még akkor sem merték mindannyian elismerni az erőfeszítéseinket, ha a saját szemükkel látták, mert hazájukban a média „lefejezte” volna őket. Az intézményi kiváltásról két éve szerveztem egy kiállítást Brüsszelben, amelyet a parlament elnöke nyitott meg, és nagy sikert aratott. Érkeztek a „bírálók” közül is többen, Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár meghívta őket Magyarországra, de egyikük sem jött el.

– Ha már Brüsszel: milyen visszhangja volt az Európai Parlamentben az Index körül kialakult botránynak?

– Egyelőre nyári szünet van, de az elektronikus levelezésemben látom, hogy a balliberális oldal igyekezett erre is lecsapni. Várható, hogy a parlament szeptemberi indulásakor fel fogják fújni ezt a történetet. A magyar néppárti delegáció szétküldött egy tájékoztató anyagot a körülményekről, ám magam eddig nemigen láttam rá választ.

– A koronavírus-járvány hónapjai során mi okozta a legnagyobb problémákat a siketeknek, és a szervezetnek sikerült-e azokat megoldania?

– Az információhoz való hozzáférés. Az operatív törzs (OT) sajtótájékoztatóin nagyon fontos tájékoztatások hangzottak el, de eleinte nem volt siket tolmács. Megkerestük a kormányt, és pár nap alatt orvosolták a problémát. Azok voltak a legnehezebb helyzetben, akiknek nem volt internet az otthonukban. Javaslattal éltünk az OT felé, hogyan kellene kezelni egy hallássérült személyt, ha koronavírus gyanújával kórházba kerül, valamint hogyan érhetik el a jelnyelvi tolmácsokat, miként tud részt venni a Sinosz a védekezésben. Biztosítottunk jogsegélyszolgálatot azoknak, akik elveszítették a munkájukat, vagy munkahelyi problémájuk akadt.

– Segítette, illetve esetleg segítheti-e majd a járvány elleni védekezést a KONTAKT, azaz az internetalapú videó jelnyelvi tolmácsszolgáltatás?

– Sok hallássérült számára, aki nem Sinosztag, elérhetővé tettük a szolgáltatást a járvány alatt, korábban csak a tagok használhatták. Több százan tudtak így a rendszerhez csatlakozni. Érdekesség, hogy a KONTAKT kapcsán folyamatosan keresik a szervezetünket külföldről, arról érdeklődnek, van-e lehetőség a rendszer átültetésére, vagyis e területen is várhatók még további lépések, talán már ősszel.

Kapcsolódó írásaink