Belföld

Pogány Madonna

A negyvenéves kultfilm kulisszatitkai

Negyven évvel ezelőtt forgatták a Balaton mellett a mára kultikus filmmé vált Pogány Madonnát. Bár a forgatókönyvíró-főszereplő, Bujtor István csupán egy szórakoztató krimi-vígjátékot szeretett volna készíteni, a film hatalmas siker lett. Aranyköpéseit gyakran idézik, a filmnek rengeteg rajongója van. Közülük sokan „elzarándokolnak” Tihanyba is, hogy részt vegyenek az apátságban vezetett Pogány Madonna-túrán. Mi is felkerestük az egykori helyszíneket.

Pogány Madonna
Fotó: OSZK Fényképtár/Inkey Alice

Balatonfüredre és Tihanyba látogattunk a Pogány Madonna egykori stábja nyomán. Füreden szobrot emeltek a Balaton nagy szerelmesének, a filmet jegyző Bujtor Istvánnak. Épp ott áll az emlékmű, ahol a népszerű film végződik, a füredi mólónál.

Tihanyban az apátság bejáratánál kezdjük sétánkat, kalauzunk Barkó Ágoston, a tihanyi apátság bencés szerzetese, aki maga is nagy rajongója a filmnek. A krimi elején Kern András, vagyis a filmbéli Kardos doktor szintén itt kezdi a nyomozást az eltulajdonított Pogány Madonna után. A filmben a kapukeretnél egy tábla látható a színész mellett, amelyet a múzeumban ma is bárki megtekinthet. Rajta a felirat: „Egykori bencés apátság. Ma mú­zeum.” A kommunisták 1950-ben úgy gondolták, befellegzett az egyháznak, egyszer és mindenkorra végeztek a klérussal, főleg a szerzetesekkel – jegyzi meg az atya.

Hogy ez baki volt a filmben (hiszen a történetben az apátság működik) vagy Bujtor István egyik rejtett fricskája, nem tudni. Utóbbit erősíti, hogy akkoriban a múzeum megközelítése sem ezen a főkapun keresztül zajlott, hanem az épület főhomlokzatának másik oldalán, egy szűk ajtón át. Ám Bujtor a filmben itt léptette be az épületbe a rendőröket, vagyis jelezte, hogy az apátságba, az apát úrhoz érkeznek. Bujtor István nem a film kapcsán került először kapcsolatba a tihanyi apátsággal, családjával rendszeresen látogatták a templomot, vélhetően ezért is került az apátság a történet középpontjába. A Bujtor családnak – más ismert famíliákhoz hasonlóan – a tihanyi Óvárban volt nyaralója (Óvárnak a tihanyi kálvária mögött található területet nevezik).

Bujtor István anyai ági felmenői, a Gundel család (a művész édesanyja a híres vendéglős, Gundel Károly leánya volt) mélyen hívő katolikus família, több fővárosi templom építését finanszírozták egykor – mondja Barkó Ágoston. Így abban sincs semmi különös, hogy a művész fiával többször is felkereste az apátsági templomot. Az atya azt a helyet is megmutatja, ahol a színész-rendező rendszeresen gyertyát gyújtott, erre a régi tihanyiak még emlékeznek.

A film a kommunista rendszer idejében forgott, akkoriban papokat elvétve engedtek bemutatni filmekben, ha mégis, leginkább gúnyosan, negatív szerepekben, botrányhősként. Óriási eredmény, hogy az 1980-ban készült filmben úgy tűnik, mintha a bencés apátság működne, holott a tihanyi apátságot 1950-ben államosították, eltüntetve a „feudális kor emlékeit”. A tihanyi mellett erre a sorsra jutott a bakonybéli, a celldömölki és a zalavári apátság, és „természetesen” a hozzájuk tartozó földeket is államosították. Bencés közösség és gimnázium csak Győrött és Pannonhalmán működhetett, erős kommunista kontroll alatt – idézi fel az atya. Mint folytatja, Bujtor István a filmben egy működő kolostort mutatott be, apáttal, szerzetesekkel, és a Laudetur Jesus Chris­-tus! köszöntést is beemelte a filmbe, ez igen merésznek számított, ám ügyesen becsomagolva a történetbe sikerült keresztülvinnie akaratát.

Ezalatt a monostor kerengőfolyosójára érünk. Az apátság udvara virágokkal teli, öröm ránézni, nyoma sincs a kommunizmus pusztításának. Egy ponton Ágoston atya megáll. „Ez az ajtó 1950-től 1990-ig el volt falazva, tehát a templomot az apátságon keresztül nem lehetett megközelíteni. Igaz, nem is volt rá szükség, hiszen az épületben múzeum működött, az itt szolgáló papoknak néhány helyiség állt rendelkezésükre, például az a szoba, ahol a filmbéli plébános nyugovóra tér. Vagyis a helyszín valós, nem berendezett, valóban ott aludt a templom papja” – magyarázza.

Továbbhaladva a monostor kápolnájába érünk, a filmben itt állították ki a Pogány Madonnát. Sokan hitetlenkednek e tény hallatán, mert a filmben fehérre meszelt falak között tekinthették meg az érdeklődők a műtárgyakat, azonban a ma látható freskókat korábban lemeszelték, a festményeket 1997-ben tárták fel újra. A freskókat egyébként nem a kommunisták tüntették el, hanem a II. József 1782-es rendelkezése utáni években. A terem közepén található állványon állították ki a Madonnát, és az ablakon kitekintve kirajzolódnak a déli part dombjai, amint a filmben is.

Az épület hátsó falánál csodás balatoni panoráma tárul a látogató elé, itt található az ajtó, amelyet a filmbéli Ötvös Csöpi vizsgál, bemehetett-e azon keresztül az apátságba a betörő. Ma vasajtó fedi, de a faajtó is megtalálható mögötte. Kicsit lejjebb felismerjük a rácsos szellőzőablakot, amelyen át a tolvaj behatolt az épületbe. Igaz, negyven év alatt alaposan körbefonták a növények. Annyi a változás, hogy a nyomozó ma már nem tudná a redőnyt felnyitni, la­melláit ugyanis fixálták.

Ódon tölgyfa lépcsőkön jutunk a könyvtárba, oda, ahol az apát fogadta a nyomozókat a film elején. A helyiség szinte semmit nem változott a forgatás óta, a könyvespolcok, az íróasztal mind eredeti, 18. században élt mesterek faragták. Akár most is felharsanhatna a „csapó”.

Itt-ott repedések húzódnak a plafonon. Ám ennek nem hanyagság az oka, hanem a geológia. A templom nagy mészkősziklára épült, stabilan áll, ám a monostor bazalttufára, ezért az épület mozog. Nagyjából húszévente szükséges a vakolat javítása. A Tihanyi-félsziget a 18. század elejéig sziget volt a rómaiak védelmi munkálatainak következtében. Ha nagy vihar érkezik a nyugati medence felől, vagy fagyok idején, amikor erős a jegesedés, az apátság, főleg a két harangtorony jobban kitett az időjárás viszontagságainak. A templom és az apátság felújítása ezért örökös folyamat. A filmben lehangoló látványt nyújt az épületegyüttes, azóta több alkalommal is res­taurálták. Pászthory Valter atya, majd Korzenszky Richárd perjelsége idején, a rendszerváltás után kezdtek neki először a felújításnak, amely az akkori forrásszegény években lassan haladt, 2004-re lett kész. A legutóbbi felújítás 2014–15-ben történt, kormányzati támogatással.

Az apátságban minden évben tartanak úgynevezett Pogány Madonna-túrákat. „A keresztény értelmiségiek eleinte azt kérdezték kommentekben, miért szervezünk ilyen pórias programokat? Hogy süllyedhet idáig a tihanyi apátság? Azt válaszoltam, jöjjenek el, és tapasztalják meg maguk, milyen különleges a tárlatvezetés” – meséli Barkó Ágoston. Amikor a vendégek látták, hogy nemcsak a filmről szól a vezetés, hanem kulturális élményekben is részük van a látogatóknak, és a szerzetesek életéről is információt kapnak, megnyugodtak. „Szórakoztatni az embereket miért lenne bűn? Jól tette Bujtor István, hogy ezt a stílust behozta Magyarországra” – búcsúzik az atya.

A TÖRTÉNET


A Pogány Madonna egy római kori aranyszobor, amelyet a film elején ellopnak a tihanyi apátság múzeumából. A bűnözőket Ötvös Csöpi (Bujtor István) és Kardos doktor (Kern András) igyekszik elkapni. A hajsza közben előkerül egy hulla, majd még egy és egy újabb. Közben fülbemászó dallamokra megcsodálhatjuk a Balaton mesés helyszíneit, belecsöppenhetünk egy valódi vitorlásversenybe, kacaghatunk mára szállóigévé vált poénokon, és izgulhatunk a szocializmusban korábban elképzelhetetlen akciójeleneteken. A film végére persze a Madonna is megkerül, még ha nem is az aratja le a babérokat, aki rábukkan.
 

Ötvös Csöpi magasra tette a lécet

Bujtor Balázstól származik a film szállóigéje, négyéves korában mondta az autóban édesapjának: Tűz csucsu!
Bujtor Balázstól származik a film szállóigéje, négyéves korában mondta az autóban édesapjának: Tűz csucsu!
Fotó: MH/Purger Tamás

Csupán a lámpaláza miatt nem Bujtor István fia lett a Pogány Madonna gyermekszereplője: hiába fújta kívülről a forgatókönyvet, a döntő pillanatban a filmgyárban leblokkolt. Bujtor Balázs akkor négy és fél éves volt, és azóta is bánja, hogy nem lehetett részese a kultfilmnek. Hegedűművész lett, a film azonban örök szerelme maradt, nem véletlenül, hiszen még az egyik szállóigévé vált mondat is tőle származik. Még idegenvezetést is vállal a Tihanyi Apátsági Múzeumban a Pogány Madonna-túrák során.

Mint mondja, édesapjának nagy vágya volt, hogy a filmet elkészítse, ezért már 1977-ben is volt egy forgatókönyve, bár annak története alig hasonlított arra, amelyből végül a film készült. Ezt a forgatókönyvet Bujtor István a Magyar Televíziónak adta be, egy kétrészes sorozat készült volna belőle. A történetben nem szerepelt a Madonna, így a címe sem ez volt a történetnek, csak a szereplőkben és a helyszínben volt átfedés. Bár az első forgatókönyvből nem lett semmi, Nemeskürty István, a Mafilm akkori vezetője látott benne fantáziát, bízott benne, hogy egy színész is tud jó forgatókönyvet írni. Így Bujtor István újra nekidurálta magát, először egy novellát írt, amely már a Madonnáról szólt, később ebből született meg a végső forgatókönyv.

Bujtor István 1978-ban találkozott Rómában Bud Spencerrel, amikor a több nemzet koprodukciójában készülő Sándor Mátyás-sorozatot forgatta. Piedone, azaz Carlo Pedersoli éppen a szomszédos stúdióban forgatott, és az egyik szünetben bemutatták neki Bujtor Istvánt azzal, hogy „íme a magyar hangod”. Az olasz sztár is biztatta a magyar színészt, készítsen egy krimi-vígjátékot. „Lényegében ő lökte be az ajtón apámat” – idézi fel Bujtor Balázs.

Elárulja azt is, hogy édesapja már jó előre megtervezte a szereplőgárdát, biztos volt, hogy Kern András játssza majd Kardos doktort, de Bánhidi Lászlónak, Kovács Istvánnak, Kállai Ferencnek vagy Gór-Nagy Máriának is biztos helye volt a stábban. A filmet mindenki szerette, aki részese lehetett az alkotás folyamatának, a forgatáson mindvégig jó hangulat uralkodott. Nem meglepő, hiszen Bujtor István és Kern András vagy Bánhidi László a magánéletben is kifejezetten jó kapcsolatot ápolt első közös filmjeik forgatásától kezdve. Bánhidi nagyon szerette a fröccsöt, ezt meg is örökíti a film. Az egyik jelenetben Ötvös Csöpi egy tálca fröccsöt rendel az öregnek. A poharakba a stáb szőlőlét öntött. Bánhidi azonban nagy csibész volt: megkérte a pincéreket, az egyik pohárba igazi fröccsöt töltsenek. Ezért emeli ki teátrális mozdulattal a „valódit” a tálca közepéről a jelenetben.

A film nyolcvanöt százaléka egy három négyzetkilométeres területen játszódik, Tihanyban, Balatonfüreden és Aszófőn, utóbbi helyszínen forgatták az emlékezetes helikopteres jeleneteket. Előtte viszont volt egy snitt, ami az egészen aprólékosan kidolgozott forgatókönyvet kissé felborította. Történt, hogy a rendőrök előtt lebukó Soltész (Kovács István) autóval menekül Tihany és Füred között az őt üldöző Ötvös Csöpi elől. A próbákon még sikerült a jelenet, amelynek során két szemben haladó autó között a menekülő bűnöző szlalomozva épp átsiklik. Élesben azonban az 1500-as Polski Fiatot vezető kaszkadőr beljebb tartott az úton, és gyorsabban haladt, mint a próbák során, ezért frontálisan nekiütközött a szembejövő Mercedesnek. Siófokról telefonáltak a stábnak, mi robbant fel Tihanyban, a hangot ugyanis átvitte a Balaton vize.

Szerencsére a kaszkadőröknek nem esett bajuk, köszönhetően annak is, hogy a Polski vezetője az utolsó pillanatban átugrott az anyósülésre, de a balesetben hatalmas, hatszázezer forintos anyagi kár keletkezett – akkoriban ennyi pénzért majdnem nyolc 1200-as Zsigulit lehetett venni. Ráadásul a gyártásvezető egy ismerősétől úgy tudta elkérni a Mercedest, hogy azt mondta: az autó csak az út szélén fog állni…

Érthető, a rendőrség nem zárta a szívébe a stábot. Ezt Bujtor István úgy próbálta orvosolni, hogy a veszprémi főkapitányt kérte fel szakértőnek. Attól kezdve minden lépésüket nyolc-tíz rendőrautó vigyázta. Azonban Bujtor István szándékosan hanyagolta az elvtársozást a filmben, ami akkoriban szinte elképzelhetetlen volt, sőt még ezen is csavart egyet, amikor az egyik jelenetben Laudetur Jesus Christus! köszöntéssel üdvözli az apátot, mire a Némethy Ferenc alakította egyházi személy Erőt, egészséget! köszöntéssel búcsúzik a nyomozótól.

A film szállóigéje Bujtor Balázstól származik. Egy évvel a Madonna forgatása előtt történt, hogy autóba ültek édesapjával, és a négyéves gyermekből kibuggyant: „Tűz csucsu!” Ez annyira megtetszett Bujtor Istvánnak, hogy beépítette a filmbe. Búcsúzóul azt kérdezzük, miért nem forgatnak manapság krimi-vígjátékot a Balatonnál. „Elképzelhető, hogy Ötvös Csöpi története magasra tette a lécet” – feleli Bujtor Balázs.

Helka, az örök

A film egyik jelenete egy kikötött discohajón játszódik. A Helka fedélzetén a Kern András alakította nyomozó gyorsan kap egy pofont, amitől elájul, ám Ötvös Csöpi és egy barátja kisegíti Kardos doktort, és jól ellátja a baját a nyomozó támadóinak. Mire a doktor magához tér, ismét rend van, nyugodtan sétál le a lépcsőn, amelynek alján álmélkodó tömeg kíséri lépteit, hitetlenkedve: hogy oszthatott ki egy egész bűnbandát a kis termetű rendőr. A Helka 1891-ben épült, de később a kikötőben presszóként működött. A hajót nem sokkal a forgatás előtt, 1980 áprilisában emelték partra
Füreden. A Balatoni Hajózási Zrt. tájékoztatása szerint a gőzöst később felújították, s a mai napig szolgálatot teljesít Keszthelyen a sétahajós programokon. Füreden azonban ma is áll egy hajó formájú étterem, ami a Helkára emlékeztet.

„Kolléga”, csúzlival

Pálok Gábor napokig gyakorolt, hogy el tudja találni a cukorból készült „üveget” a kaszkadőr kezében
Pálok Gábor napokig gyakorolt, hogy el tudja találni a cukorból készült „üveget” a kaszkadőr kezében
Fotó: MH/Purger Tamás

A film egyik fontos szereplője egy gyermek, akit Pálok Gábor alakított. A fiúcska Bujtor Istvánt egyszerűen csak kolléga úrnak szólítja, és gyakran segít Ötvös Csöpinek, hol egy gazfickót tesz ártalmatlanná, máskor fontos kérdésekkel, válaszokkal segíti a nyomozót. De hogyan került a filmbe? A kisfiú Római parti otthonuk közelében játszott az utcán barátaival, amikor megszólította egy filmes szakember. Azt kérdezte, volna-e kedve egy filmben szerepelni. Persze, hogy volt. Az akkor ötéves gyermek ma már negyvenöt éves apuka, és az építőiparban dolgozik, a forgatásra azonban nagyon szívesen emlékezik vissza. Csak játéknak tekintette az egészet, a szöveg tanulása, a jelenetek eljátszása könnyen ment neki. Felidézi például, hogy a film vége felé Ötvös Csöpire támad egy csoport bűnöző, akiket a nyomozó egy játékteremben tanít móresre. A kisfiú csúzlival kilő az egyik gazfickó kezéből egy üveget, amellyel éppen lesújtani készül a rendőrre. Gábor napokon át gyakorolt, míg a könnyű kis kaviccsal el tudta találni az cukorból készült üveget a kaszkadőr kezében. Tudását egy másik jelenetben is kamatoztathatta, amikor az egyik bűnözőt kellett hátsón lőnie. A forgatás végén a csúzlit megtarthatta. Elmeséli azt is, hogy az egyik nap eleredt az eső, így várni kellett a forgatással, a helyszín közelében volt egy játszótér, és Gábor úgy gondolta, elüti az időt egy kis csúszdázással. A csúszda aljában azonban egy hatalmas tócsa volt, így a jelmeze csurom víz lett, aminek nem örültek a kellékesek. Az egyik jelenetben a nyomozó tetőtől talpig új ruhába öltözteti a kisfiút. A mellénykét egyébként édesanyja varrta. Gábor az utószinkron-felvételek idején megfázott és berekedt, ezért bátyja sietett a segítségére, aki maga is gyakran bejárt szinkronstúdióba, ahogy Gábor másik öt testvére is. Előfordult, hogy egy ifjúsági filmben szinte csak a családjuk tagjai szinkronizáltak. „Anyukámmal, aki elkísért a forgatásra, ezerötven forintot kaptunk ketten egy napra. Abban az időben az elég komoly fizetésnek számított, mivel a havi átlagkereset ezerhatszáz forint volt” – idézi fel Pálok Gábor. A gázsiját megosztotta testvéreivel, ahogy ők is mindig beadták a közösbe, amit a szinkronstúdióban kaptak.

A gipszből készült „aranyszobor”

Az apátság jelenlegi múzeumában található a Pogány Madonna. A „műtárgy” külön vitrinben kapott helyet, mint egy valódi műkincs. A gipszszobor a filmgyárban készült, három példányban. Az eredeti Bujtor Balázs tulajdona, de kölcsönadta a tihanyi apátságnak, hogy áprilistól októberig megtekinthessék a múzeum látogatói. A „műalkotásnak” nem volt valódi előképe. Bujtor István a Madonna történetét a régészekkel egyeztetve találta ki, így került a sztoriba, hogy a szobor Démétér istennőt ábrázolja. Telegdy Maryll, a jelenleg az Egyesült Államokban élő régész felidézi: „Bujtor Pista azt kérdezte, találhattunk volna-e egy olyan római leletet az egyik pannóniai, óbudai ásatáson, ami a »Madonnára« hasonlít, mire azt feleltem, akár találhattunk is volna, de még nem találtunk.” Más kulisszatitkot is elárul a nyugdíjas hölgy. Férje, Telegdy István olimpikon vitorlázó mentora volt Bujtor Istvánnak, így lett a színész csillaghajós versenyző. Bujtor a sztori írása közben Telegdy Istvánnál érdeklődött arról is: elképzelhetőnek tartja-e, hogy a Madonnát a hajó kielje (tőkesúly) alatt egy mélyedésbe helyezzék el, hogy a határon átcsempészhessék. Telegdy István azt felelte: lehetséges, mert a kommunizmus alatt, amikor külföldre mentek versenyezni, éppen egy ilyen rekesz volt a csempészáruk biztos rejtekhelye. Ott csak úgy találhatták volna meg a vámosok, ha a hajót felemelik, amihez darura lett volna szükségük. A hajóalj, amely e jelenetben feltűnik (vagyis Ötvös Csöpi rábukkan a tőkesúlyba rejtett Madonnára), a filmgyárban készült, nem egy valódi hajó teste volt. Ormos Ferenc csapata építette a film egyik fontos jelenetéhez a játéktermet is, amit a Hotel Tihany (ma Club Tihany) „lábai” közé húztak fel.

A tihanyi bencések újrakezdései

Szórakoztatni az embereket miért lenne bűn? – veti fel Barkó Ágoston szerzetes, aki rajongója a filmnek
Szórakoztatni az embereket miért lenne bűn? – veti fel Barkó Ágoston szerzetes, aki rajongója a filmnek
Fotó: MH/Purger Tamás

A bencés rend tagjainak az apátságokat és rendházakat 1950 őszéig kellett elhagyniuk. Sokan egyházmegyei plébániákon papként vagy gyári munkásként folytathatták életüket. A rendnek 1945-ben még nyolc gimnáziuma, huszonöt plébániája, számos népiskolája volt. Ezeket az intézményeket nem állami támogatásból, hanem saját birtokaik bevételéből tartották fenn. A tihanyi bencés rendet egyébként nem a háború után oszlatták fel először, hanem 1534-ben, amikor a török fenyegetés árnyékában végvárrá alakították az apátságot. A veszély elmúltával visszatértek a szerzetesek, egészen 1782-ig élhettek Tihanyban, amikor II. József, a kalapos király megszüntette a „közfeladatokat nem végző” szerzetesrendeket. Miután a király halálos ágyán a rendeletet visszavonta, a bencések ismét birtokba vették egykori otthonukat, és egészen 1950-ig háborítatlanul élhettek az apátság falai között. Csaknem ezeréves otthonukba 1990-ben térhettek vissza.

Kapcsolódó írásaink