Belföld

„Szabadon szolgál a szellem”

Az Eötvös József Collegium valódi alapítási aktusát Ferenc Józsefnek az előterjesztésre írt „jóváhagyó tudomásul vétele” és uralkodói kézjegye jelentette 1895. augusztus 18-án, azaz saját hatvanötödik születésnapján

Létrejöttének százhuszonötödik évfordulóját ünnepli idén a magyar tudóstanár-képzés fellegvára. Az Eötvös Collegium fennállásának jubileuma alkalmából történészek – az intézmény egykori diákjai – ismertetik alma materük születésének körülményeit, valamint elárulják, hogyan lehet ráirányítani a figyelmet napjainkban a Collegium kultúrtörténeti szerepére.

„Szabadon szolgál a szellem”
A korszakban a magyar állam jóval több pénzt fordított oktatásra, amit Ausztria szinte irigykedve nézett
Fotó: Mika Sándor Egyesület

„Jelen előterjesztés tartalmát jóváhagyólag tudomásul vettem” – írta Ferenc József király 1895. augusztus 18-án, azaz éppen hatvanötödik születésnapján, Ischlben arra a hosszában ketté hajtott, német nyelvű papírra, amely Wlassics Gyula kultuszminiszter július 27-én kelt felség-előterjesztését tartalmazta az Eötvös József Collegium alapításáról.

A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban őrzött dokumentum egy új tanárképző fölállításáról gondoskodott, a benne szereplő indoklás szerint a középiskolai tanárhiány problémáját kívánta orvosolni.

Az alapítás jelentőségét mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy néhány éven belül a magyar tudományosság krémje, és minőségi középiskolai oktatást folytató kutató tanárok, korabeli nevükön tudóstanárok tucatjai kerültek ki falai közül. Csak hogy az ismertebbeket említsük: Bay Zoltán, Gombocz Zoltán, Horváth János, Keresztury Dezső, Kodály Zoltán, Kosáry Domokos, Kuncz Aladár, Pais Dezső, Szabó Dezső, Szekfű Gyula… De a sor még bőven folytatható.

Ötlettől az intézményig

Ress Imre történész szerint Ferenc József szinte nem is tudta, hogy az intézmény milyen újszerű
Ress Imre történész szerint Ferenc József szinte nem is tudta, hogy az intézmény milyen újszerű
Fotó: MH

Manapság széltében-hosszában kering az a hibás vélekedés, hogy az intézményt Eötvös Loránd alapította – még a Ménesi úti épület előtt álló történelmi emlékhelysztélén is így szerepel, és az Eötvös100 alkalmából kiadott emlékérem leírásába is ez került –, holott a levéltári iratok ismeretében világos: Eötvös, noha valóban Wlassics Gyula hivatali elődje – ő maga is így hivatkozik rá a szövegben –, ekkor már a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A valódi alapítási aktust a fent idézett Wlassics-előterjesztésre írt hat szó és Ferenc József uralkodói kézjegye jelenti.

Az iratot publikáló Ress Imre történész, nyugalmazott címzetes egyetemi docens, korábbi bécsi magyar levéltári delegátus és nem mellesleg az Eötvös Collegium egykori diákja lapunknak elmagyarázta: a „jóváhagyólag tudomásul vettem” formula magyarul távolságtartónak tűnhet, de valójában az előterjesztés támogatását fejezi ki, a hivatali gyakorlat német formulájának tükörfordításával.

Az iratok előkészítéséről és a formuláról a Kabinettskanzlei huszonöt fős testülete gondoskodott minden olyan esetben, amelyre kiterjedt az uralkodó felségjoga: oktatási intézményt alapító miniszteri előterjesztésektől kezdve egyházi tisztségeken át a hivatalnokok jutalmáig.

Arra a kérdésre, hogy ellenjegyzése formális volt-e, vagy létezett nem támogató formula is, Ress Imre elárulta: noha az uralkodói felségjog sok esetben formális volt, éppen az oktatás és a kultúra területét Ferenc József igen jól ismerte. Ennek ellenére sem vállalta azonban, hogy valamely ügyben nyíltan ellenkezzék miniszterével, akinek erre válaszul illett volna benyújtania a lemondását. A megoldás kulcsa ilyen esetekben – folytatja Ress Imre –Ferenc József két kabinetirodai magyar bizalmasának kezében volt: Pápay Istvánéban és König Károlyéban. Tőlük kért tanácsot, valamint feléjük jelezte esetleges egyet nem értését, ők pedig ezután magánlevélben értesítették az előterjesztőt, akinek így lehetősége volt „átdolgozásra visszakérni” az anyagot.

A kabinetirodai munkatársaknak azonban az időzítésben is kulcsszerepe volt. A dokumentum külzetén olvasható, hogy augusztus 17-én készítették elő az anyagot, tudták, hogy másnap Ferenc József születésnapja lesz, aki munkanapja kezdetén – hajnali négy és hat óra között – fogja majd azt aláírni. Ennek a körültekintő gondosságnak köszönhető, hogy a semmilyen korábbi formához nem hasonlítható oktatási intézmény ügye viszonylag simán átment. Ferenc József sokáig szinte nem is tudta, hogy ez az intézmény micsoda – mondja Ress Imre –, hiszen korábban a kollégiumok egyházi fenntartásban működtek, az Eötvös Collegium viszont állami költségvetésű lett, sokkal inkább hasonlított önálló főiskolára vagy egyetemre.

Az alapítás kontextusához hozzátartozik, hogy a korszakban a magyar állam jóval több pénzt fordított oktatásra, amit Ausztria szinte irigykedve nézett. Az 1910-es években két, az Eötvös Collegiumba meghirdetett külföldi tanári állásra több osztrák pályázó akadt. Közülük került ki az az Ernst Molden, aki az ekkor már Bécsben dolgozó Szekfű Gyula közbenjárására végül elnyerte az egyik helyet, és megismerkedhetett a magyar tudóstanárképzővel. Ernst Molden volt az, aki a vesztes második világháború után, 1948-ban épp az Eötvös Collegium mintájára létrehozta az Austria Collegium intézményét, a mai Europäisches Forum Alpbachot – magyarázza Ress Imre.

A százhuszonötödik évforduló

Hóvári János történész, elnök: a kollégiumban olyanok lettünk, mint egy nagy család
Hóvári János történész, elnök: a kollégiumban olyanok lettünk, mint egy nagy család
Fotó: MH

Nem szabad szó nélkül elmennünk amellett sem, hogy az augusztus 18-án kelt uralkodói ellenjegyzést tartalmazó irat az 1926-os badeni egyezménynek köszönhetően maradt fenn – a magyar kultuszminisztérium levéltára ugyanis 1945-ben és 1956-ban szovjet belövés miatt leégett. A badeni megállapodás döntött arról, hogy az osztrák–magyar együttélés évszázadainak anyaga sértetlenül, közös szellemi tulajdont képezve együtt marad Bécsben, kezelésére pedig egy polgári és két katonai levéltári delegátust küld hazánk a mai napig.

A bécsi kormányszervek iratai így nemcsak megőrződtek, de segítségükkel rekonstruálni tudjuk az 1526 és 1918 közötti államapparátust is, amelynek pénzügyei, hadügyei és külpolitikája voltaképp négy évszázadon át az uralkodó mellett működött.

Wlassics Gyula előterjesztése biztosította, hogy 1895 őszén tizenötezer koronából „harminc középiskolai tanárjelölt teljes ellátására és kollégiumi lakhatására” létrejöjjön az internátus, amelynek első otthona a Csillag (ma Gönczy Pál) utca 2. szám alatti bérházban volt, majd 1910–11-ben költözött a számára készült Ménesi úti palotába. Az Eötvös Collegiumot 1950-ben a kommunista hatalom bezáratta, és diákszállóvá alakíttatta, nevében a C kezdőbetűt hosszú évtizedekre K-ra cserélték. Később, 1956-ban indult újra egy középiskolai tanár, Tóth Gábor igazgatásával, hierarchikus szakkollégiumi formában. Az intézményhez eszményeiben és céljaiban is kapcsolódó két mai civil szervezet – az Eötvös Kollégium Baráti Köre (EKBK) és az első történész szakvezető, Mika Sándor nevét viselő Egyesület – a következő fél évben és évben több alkalommal fog megemlékezni az évfordulókról.

Hóvári János történész, nagykövet, az EKBK elnöke lapunknak elárulta: a Baráti Kör idén ünnepli az intézményt újjászervező Tóth Gábor születésének századik évfordulóját, ebből az alkalomból pedig a közel három évtizedes igazgatói korszak (1956–1984) diáknemzedékeinek összetartozását, sajátos nemzedéki egységét kifejező emlékprogramot szerveznek. Elmondta: Tóth Gábor volt az, aki a Kádár-korban megkezdte visszaépíteni az Eötvös Collegium Rákosiék által szétvert rendszerét. Sokat segítettek neki azok a volt kollégisták, akik a magyar tudományos vagy kormányzati életben jó pozíciókban voltak, az ELTE „vonalas körei” azonban fékezték, mert féltek attól, hogy a diákok szó szerint fogják értelmezni Keresztury Dezső ránk hagyományozott mondatát: „Szabadon szolgál a szellem.”

Személyes élményére kitérve Hóvári János kiemelte: 1974-re, amikor a Collegiumba bekerült, Tóth Gábor megfontolt, nagyratörő kísérlete beérett: különleges oktatásban részesültek, fantasztikus közhangulat volt, amelynek részeként a végzettek is segítették a diákokat. Olyanok lettünk, mint egy nagy család, komoly határon túli és európai kapcsolatokkal – emlékezik, hozzátéve: végig érvényesült az 1895-ös alapítás egyik fő gondolata is. A Collegium a tanulás körüli társadalmi korlátokat is széttörte, hogy a tehetség érvényesülhessen: már a századfordulón olyan fiatalok kerültek össze itt, akik korábban elmentek volna egymás mellett, mert egyikük úr, másikuk paraszt volt, vagy egyikük épp keresztény, másikuk viszont zsidó. Itt azonban megszűntek a vidékiség és fővárosi lét egymást kizáró korlátai. Az Eötvös Collegiumba remek fiatalok kerültek, akik jóval több lettek, mint tudóstanárok – magyarázza a rendszerváltozás után diplomatává vált történész.

Utánpótlás: nemzeti felelősség

Ifj. Arató György hangsúlyozta, hogy a Mika-egyesület a collegiumi hagyomány alapjaihoz nyúl vissza
Ifj. Arató György hangsúlyozta, hogy a Mika-egyesület a collegiumi hagyomány alapjaihoz nyúl vissza
Fotó: MH

Hogy miért nem csupán érzelgős nosztalgia vagy nemzedéki magánügy ennek az emlékezetnek a fenntartása, Hóvári János kifejtette: minden nemzetnek van elit értelmisége. Nem lehet kérdéses, hogy Tacitust olvasni tudni kell, mint ahogyan a német és francia kultúra klasszikus könyvtermését is, amelyet a mai túlzott anglicizmus és amerikanizmus nem nyomhat el Közép-Európa identitásában sem. Ennek fenntartásához nem csupán tehetségekre van szükség – folytatja –, hanem szervezésre és nemzedékek egymásra épülő munkájára. Az Eötvös Kollégium Baráti Köre ezt igyekszik segíteni – és persze fenntartani az Eötvös Collegium szellemiségét, amely alapzata a 21. századi egyetemi, tudományos és oktatási világunknak – hangsúlyozta.

A Mika Sándor Egyesület épp a százhuszonötödik évforduló alkalmából a mai napon indít emlékprogramot, amelynek keretében a koronavírus okozta helyzethez alkalmazkodva, időről időre online tartalommal jelentkezik majd – ismertette ifj. Arató György, az egyesület alapítója. Elárulta azt is: az Eötvös Collegiumhoz kötődő fiataltörténész-társaságként az a céljuk, hogy az olvasni alig-alig ráérő és a társadalmi szerepvállalástól elidegenedett mai értelmiség számára megújuló módszertani eszközöket kínáljanak identitása megfogalmazására. Ennek érdekében a hagyomány alapjaihoz nyúlnak vissza: célközönségük elsősorban a művelődésalapú nemzeteszménybe kapaszkodók csoportja.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Trianon tragédiájának talán legfontosabb történelmi tanulsága: a magyar megmaradás a kulturális nemzetépítés 19–20. századi hagyományának sikerén múlik, az ezzel ellenkező trendek újabb és újabb összeomlásokhoz és népirtásokhoz vezettek egész Közép-Európában – fogalmaz. Hozzáteszi: társaságuk leginkább önerőből dolgozik, így érthetően elsősorban abból tudnak meríteni, ami saját tapasztalatukhoz legközelebb áll. Mint elmondta, a Mika Sándor Egyesület tevékenységében ezért kerül állandóan terítékre az Eötvös Collegium, amelynek jellege és sorsa a 20. és 21. századi magyar és európai kultúra egyik érzékeny hazai lakmuszpapírja.

A jubileumi évforduló alkalmából a középiskolák számára nyilvánosságra hozzák a Németh László Gimnázium diákjaival Isó M. Emese művészettörténész tanár tagtársuk vezetésével közösen készített sétafüzetet és vándorkiállítást – A Collegium szellemének nyomában címmel –, amely a Collegium és a magyar kultúra kapcsolatát mutatja be Budapest jeles és nem elég ismert helyszíneinek játékos bejárásával.

Az interaktív tartalom az egyesület honlapjáról elérhető és letölthető lesz, később tanulmányi versennyel kísért élő közösségi programként tervezik feléleszteni. Az EC125 további, hasonló szellemben készült tartalmait a félév folyamán online teszik követhetővé az egyesület honlapján és közösségi oldalán.

Kapcsolódó írásaink

Sajátos magyar modell az agrárképzésben

ĀGyuricza Csaba: A képzés a felsőoktatásban sok esetben nem a mindennapi gyakorlat előtt járt, így nem azokat az eredményeket alkalmazta a mérnök a munkája során