Bukdácsol az ellenzék, kormányképesség, együttműködés nincs

Politikai uborkaszezon van, semmi újdonságot nem tartalmaz az ellenzéki pártok múlt csütörtöki bejelentése, sem az, hogy „egy az egyben” szeretnénk indulni a Fidesz-KDNP-pártszövetséggel szemben a 2022-es parlamenti választáson, sem az, hogy esetlegesen közös listát állítanak – jelentette ki lapunknak Boros Bánk Levente politológus. A Médianéző Intézet igazgatója szerint a számos önkormányzatban pozícióba jutott ellenzéki pártok most a főpróbáját tartják annak, hogy egy esetleges kormányalakításnál miként tudnának egy országot kormányozni. Azt látjuk azonban – folytatta az elemző – , hogy a kormányképességet illetően folyamatosan bukdácsolnak.

Méghozzá nem csupán a fővárosban – jegyezte meg Boros Bánk –, hanem majdnem mindenhol, ahol koalícióban vezetik a településeket. Mindez az elemző szerint annak a csalhatalan jele, hogy nem csupán az önkormányzás sikertelen, az együttműködés sem megy. Amikor az ellenzéki pártok helyi képviselői a pénz és hatalom közelébe kerülnek, összevesznek, majd magyarázva a bizonyítványukat, egymásra mutogatnak, ahogyan az például Gödön is történt.

A Médianéző igazgatója hangsúlyozta azt is, hogy bár most már elkezdtek közös programról is beszélni az ellenzéki pártok vezetői, tíz hónappal az önkormányzati választás után mégis csak annyi látszik, hogy kizárólagosan Orbán Viktor utálata tartja őket egyben és össze. „És akkor még nem tettünk említést az egyéni érdekekről, ambíciókról – fogalmazott Boros Bánk – hisz ugyanazt szajkózzák, amit a választóik akarnak, hogy „egy az egyben” szálljanak szembe a kormánypártokkal, valamint a lista is legyen közös, de ma már jól látható, hogy vannak domináns pártok az ellenzék soraiban, és vannak a DK-nak és a Momentumnak alárendeltek, amelyek reprezentánsainak a jószerivel a megélhetése került veszélybe” – tette hozzá az elemző. Ez az egyenlőtlen helyzet szüli a sértett egyéneket és politikusokat. Boros Bánk úgy véli, hogy mindemellett külső nyomást is jelentenek az önjelölt „függetlenek”, Márki-Zay Péter és csapata, Bod Péter Ákos, Pálinkás József a Mindenki Magyarországa Mozgalomban, aztán Hadházy Ákos és Szél Bernadett, akik kibicként vannak jelen az ellenzékiségben. A pártoknak nem érdekük ezekkel a szereplőkkel együttműködni, vagy legalábbis elmélyíteni ezt, ők a saját érdekeiket nézik, saját képviselőiket akarják bejuttatni az Országgyűlésbe – mondta a politológus.

Hozzáfűzte, elképzelhető, hogy az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje párton kívüli szereplő lesz, ám ezen túlmenően a pártok túlsúlya fogja meghatározni az ellenzék mozgását a kampányban. Az újra felerősödő koronavírus-járvány, és az Európára nehezedő migrációs nyomás kapcsán Boros Bánk Levente kiemelte, most látjuk összeérni a koronavírus-járvány kapcsán kezdetben tapasztalható ellenzéki szkepszist a 2015-ből ismert bagatellizálással a migrációról. Úgy tesz a magyarországi ellenzék, mintha a vírusnak Magyarországra történő visszahurcolása valószínűtlen lenne, és ehhez a bevándorlásnak semmi köze nem lenne. Ez az érvelés már ott megbukik, hogy a kormány a külföldre utazó magyarokkal szemben is a legszigorúbb szabályokat léptette életbe, egy piros jelzésű országból hazatérőnek addig karanténban kell maradnia, ameddig nem produkál két negatív tesztet. Milyen alapon állítja az ellenzék azt, hogy egy Kelet-Afrikából Európába indult migráns mentes a vírustól. Nagyon úgy tűnik – jegyezte meg Boros Bánk – , hogy a vírushelyzetből és a migrációból is politikai terméket akar csinálni a hazai ellenzék.